Örülök, hogy itt élek.Most örülök, pár hónapja még nem ezt gondoltam és éreztem...

Tegnap munka után felhúztam újra a nyúlcipőt.Bevallom, hogy nehezen ment.Mint amikor a medve kibújik a barlangból.

A tihanyi Belső-tó közelében élünk,innen indultam futni.Egy kör kb. 3 kilométer.Az első része nehéz volt,de amikor megláttam a tiszta víztükröt, a vadkacsákat,a horgászó és pihenő embereket,kitisztult a fejem.

A futás végén lazítottam,majd leültem az Apátsággal szemközti oldalon,és néztem,ahogy tükröződik a vízben.Szólt a zene a fülemben,a gondolataim a helyükre kerültek,gyönyörű volt a táj.Egyszerűen azt éreztem,hogy harmónia vesz körül.Ezt a futásnak (is) köszönhetem!