Ebédkészítés után elhatároztam,hogy nem várom meg a többieket-mint kiderűlt bölcsen,mert konfirmálás miatt dolguk van-,elmegyek tekerni.Amikor az én aranybogár kiskutyum meglátta,hogy tolom elő a lovat a helyéről,teljesen extázisba esett.Kinga csak egy fejemeléssel nyugtázta,hogy a gazdi újfent eltünik a vezérkutyával a portáról,hagyta hogy a macskosz mellébujjon.

Elindúltam,ki a faluból,a népek felénk kiűlnek a kapuba ebéd után,én meg integetek.Miután beértem Héhalomba,az öreg híd felé vettem az irányt.Ebemnek melege lett,ezért belehasalt egy pocsolyába,én pedig megfordúltam az itteniek által Teszlagnak nevezett kanyar előtt.A forduló után találkoztam három országúti kerékpárossal,vigyorogva rájuk köszöntem,az egyik pedig megjegyezte,hogy a kutyának hogy lógott a nyelve.Odakurjantottam,hogy ő a legjobb edzőtársam.:DDD

Visszafelé már a héhalmi focipálya mellet mentem el,ahol épp meccs volt,és beordítottam hogy:Hajrá lilák!-egyik rózsaszín/fekete,a másik piros mezben játszott :DDDD!

Felmentem a tó felső csücskéig,jó meredek domboldalon Palotáson keresztűl,a tónál Morzsi marib becaplatott a vízbe és nem győzött inni,azután pedig békákat kergetett,és csak bohóckodott-bohóckodott.Visszafelé pedig a tereputakon jöttünk,hogy a testőröm kedvére rohangálhasson bokrok,verebek,macskák után.

A fekete-úton leereszkedve begurúltam Dengelegre,és szépen haza kerekeztem.Itthon Kinga egy lelkes ugatással fogadott,a kedvenc edzőtársam meg derékig eltünt a vödrében.