Megújul az Edzésonline! Az új oldalakat és funkciókat elérheted ha ide kattintasz!

Már 55 759 341 km-t sportoltatok
Fly, you fools!
Az első nap
Nyúl | 2006-10-30 13:49:07 | 2 hozzászólás

Hát, belefogtam. Ez az első napom és bár viccesen hangzik így néhány óra után, de még nem vagyok éhes. A fene tudja, hogyan csinálja ez a lötty, de még nem mordult meg a gyomrom. Azon gondolkodtam, most olyan lehetek, mint a szarvasbogár, aki a fák nedveit szívogatja... Nagyon abszurdnak tűnik ez a 10 nap szilárd kaja nélkül, de ez a méregtelenítő kúra erről szól. testi és lelki pucolás, olyan nagytakarítás-féle. Úgyhogy most én vagyok saját magam "Magdianyusa"; otthonkában, kendőt a fejen megkötve, kézben a tollseprűvel járkálom végig a saját testem bugyrait és ciffezem a belémragadt mocskot... egyébként jogos a két pont: ha az ember minden nap lezuhanyozik, mert a bőre piszkolódik, akkor mért is nem tisztálkodik belülről? Mellékesen lemértem magam, 63kg vagyok. Állítólag ebből is fogok veszíteni, az viszont nem baj, sőt... majdcsak visszanyerem korábbi emberi nyúlformámat :)

A reggeli laza kocogástól nyirmog az achilleszem... ki érti ezt? A Bébun sokkal nagyobb terhelést kapott és javult tőle (kivéve az utolsó napot)... vissza karok menniiiiiiii!!! Kicsit rajtam csüng a szomorúság, hogy vége van, megint várhatunk egy évet.

Este buli van. Jó lesz, odamegyek, leülök a többiekhez és iszogatom a csodalöttyömet... de nem adok ám nekik, hiába fognak annyira irigyelni :))

na szép napot mindenkinek, még mindig itt a gyönyörű ősz. Az előbb három széncinege csiporgott az erkélyen. Rászálltak a mogyorós kriglimre és szemlátomást nagyon buzgón küzdöttek a benne lévő, de számukra túl nagy falatnak bizonyuló finomságokkal :) Megyek és viszek nekik napraforgó magot, azt félcsőrrel lekezelik :)

újra egyben
Nyúl | 2006-10-13 14:33:13 | 3 hozzászólás

A nap fénypontja: kedvenc csontkovácsom legósat jászott a csontjaimmal: szétszedett, majd újra összerakott. Utólagos létállapot összehasonlíthatatlanul jobb, mint az előző, szóval fantasztikusan érzem magam! Kíváncsi vagyok, hogy a problémát jelentő bal lábfejemmel mi lesz a helyzet jövő héten, hogy fogja bírni a terhelést. István Sárvár előtt már megmentette az életemet, ha most is sikerült neki, esküszöm, ha hazaérek, kap tőlem egy csokor fehér rózsát!

A kérdés pedig, hogy hogy a csudában rázódhatok ennyire szanaszéjjel fél év alatt...

1hét
Nyúl | 2006-10-12 10:47:27 | Nincs hozzászólás!

1 hét múlva ilyenkor már Bécsben vagyunk és Ursi fut, elkezdődik a BéPoBu... kicsit aggódom, hogy hogyan fogom megoldani a kajálásomat az 5 nap alatt. De sütök kenyeret előre, meg vékonyra nyújtott tésztát is csinálok, jól lehet ropogtatni majd az úton. A délelőttjeim rendben vannak, gyümölcsöt lehet vinni dögivel. Szendvicset kapunk, majd megtömöm zöldsalival. Pozsonyban pedig megengedem magamnak, hogy bevágjak egy kis adag sztapacskát, azt annyira szeretem! Jaj, nagyon izgulok... nem is azon, hogy menni fog-e úgy általában a futás, hanem ez a bosszantó lábfejfájdogálás aggaszt. Ha hazaérek, első dolgom lesz, hogy dokihoz megyek, utána akár a hosszabb pihenőt is bevállalom, egye penész.

Tegnap Gandival futottam az örsi futáson. Olyan tempóban mentünk, amilyenben nem gazán szoktam, főleg nem kilométereken keresztül és főleg nem beszélgetve közben! Hogy mire nem képes az ember, ha elvonja a figyelmét vmi! A Bébu után pihi van, aztán SK-val megint hozzálátunk a sárvári felkészülésnek :) Talán én is bevállalom a 24 órát, még nem tudom. A szívem az ultráé, csak mit szól ehhez a lábam?!

Remekül van az emésztésem, ez igazán felvillanyoz. Azt hiszem, lassan elfelejthetem a reggeli savas gyomorfájásokat. A dolgaimat kisebb és nagyobb feladatokra osztottam. Minden héten más és más kerül reflektorfénybe, most például a vacsi, mind időben, mind tartalomban. Megpróbálom este 6-ig befejezni, de ha nem sikerül, legkésőbb 7-ig. Vizes-mézes-banános turmixot vacsiztam tegnap, beleszórtam még magokat, biomicsodákat és x féle műzlit... mennyei volt, komolyan mondom, majd' elolvadtam tőle!  A tejes mixeket nem szereti a gyomrom, erre rájöttem. Sem futás előtt, sem utána nem jön be, mert úgy fosik tőle az ember, hogy alig győzi szaporával... szóval, azt akkor nem. De megfigyeltem, hogy a banános-mézes-vizes turmix akár futás előtt 10 perccel is bevágható és csak úgy szárnyalok tőle... szóval ez nagyon fexik :)

Jaj és tegnap kipróbáltam a bionokedlit is, elvégre szénhidrátfeltöltés van, vagy mi... Teljes örlésű búza, kicsi rozslisztet és fehérlisztet használtam, mittomén milyen arányban, de jól összekutyultam 1 tojással, sóval, kb3 dl vízzel, aztán kiszaggattam. HÚ, nagyon jó lett, komolyan! Majd karfiolpörköltet öntöttem rá, és fejest ugrottam a tányéromba... :) Nagyon jó úgy enni, hogy visszofogottságban él az ember. Akkor tudja igazán értékelni a földi javakat, sőt, még az ízeket is jobban érzi, az szent! Télre ültetni fogok gyógynövényfűszereket az ablakba. Rozmaring, bazsalikom, kakukkfű, borsmenta... mindnek ott a helye a kajákban, nem bántják a gyomrot, gyengéden fűszereznek és segítik az emésztést is. Höhö, tegnap átugrottam anyához, ha lenne gyerkőcöm, most úgy hívnám őt, hogy: BIONAGYI :) Szóval anyával most karfiolprojecten vagyunk, mindenféléket kitalálunk belőle, megfőzzük, majd este átugrom hozzá és cserélünk. Én karfiolpörivel rukkoltam elő, ő meg karfiol levessel, és rakott karfiollal. Mindezt persze hús nélkül, óvatos sózással és fűszerezéssel. Ma az lesz az ebéd, nyaaaami!

Akkor hajrá mindenkinek, mozgalmas lesz a hétvége a Plus miatt :)

megyeget
Nyúl | 2006-10-09 14:35:25 | 1 hozzászólás

Hihetetlen idő volt a hétvégén... szombaton Hollókőn voltam a barátokkal fotózni, vasárnap pedig a Pilisben, szintén fotózni. Szóval lazán telt a hétvége, lábpihentetéssel. A vasárnapi egy órás aikido edzést pedig pulzuskontrollal csináltam végig, igen érdekes tanulsággal szolgált. Bemelegítés közben szép nyugodtan ketyegtem 110-120 között. Aztán jött az előre gurulás széria: a huszadik után már 160-nál járt a pulzusom, majd felkúszott a vége felé 168-ig. Éreztem is, hogy nagyon fáradnak a combjaim, hiába, ezt a tömeget csak fel kell állítania a talajról, még ha lendületben van, akkor is. A comboknak pedig kell a fuel, szóval nem csoda, hogy a tizediken landolt az érverésem. Utána hárman voltunk párban, úgy dolgoztunk végig, de igen lájtosan, mivel mindegyikünknek volt valami aktuális nyavalyája :) Leszorítás-technikák alatt így is stabil 120-130 között, míg a dobások alatt toriként (védekező) is 140-150 közötti volt a pulzusom. Gyanítom, ha nem a pihenős hármasban edzünk, hanem a sokkal pörgősebb normál párosban, akkor simán lett volna 160-170-es munka is belőle... lényeg: a gurulás-szériák alatt kicsit megfingattuk a kardio-vaszkuláris rendszerünket, egyébként meg a lájtos technikák gyakorlásával sikeresen zsírégető tartományban dolgoztunk, szóval jó volt, jól esett az edzés így vasárnap korán reggel. Utána olyan könnyednek, lazának éreztem az egész testemet, főleg a fájós hátamat, hogy az csak na! Hiába, idáig az aikido volt erre képes, hogy ennyire átmozgassa minden egyes porcikámat. Csúnyán le is szoktam magam hordani, hogy mennyire el vagyok lustulva az utóbbi időben. Meg is kérdezhetném magamtól, hogy most akkor aikidós vagyok, aki keresztedzésként fut, vagy futó vagyok, aki aikidóval keresztedz???

Kaja: köszöni szépen megvan. Nyomulna ezerrel, ha engedném. Egyfolytában a fenntarthatóságot vizslantom, csak a komoly életminőség-javításon agyalok. Még a szó puszta hallatán,-fogyókúra- kiráz a hideg. Szenvedni én sem akarok, szóval olyan kompromisszumokat keresek, amikkel sokáig el lehet lenni. Áfonya azt mondta, befánkolt a névnapján, hát azt már mégis csak lehet, nem igaz? Az embernek tudnia kell, hogy mikor  engedhet a gyeplőn és a névnap az az. 

Egyébként tartósan nem hízok és remekül érzem magam. :) Mióta nem zabálok esténként eszeveszetten, elmúlt a reggeli gyomorsavas-fájós érzésem és az emésztésem is kitűnő. Hja, ma már nem csöpögött a nyálam egy nyavalyás kóláért! Utálom egyébként is a kiszolgáltatottságot. Nehogy már a nyúl vigye a vadászpuskát! ;)

Szóval apránként szokásváltás van (direkt nem rendszerváltást írtam, nem politizálunk!) :) És ehhez idő kell, idő, idő...

eltelt a 3.nap
Nyúl | 2006-10-07 21:45:10 | 3 hozzászólás

A frász majd' megevett egy lekváros palacsintáért. Tudtam, hogy lesznek ilyen helyzetek, igazából készültem is rá, mégis azok az illatok, amik sütés közben belengik a konyhát, hmmm... Aztán hosszasan gondolkodni kezdtem azon, hogy valyon tényleg éhes vagyok-e, vagy csak a megszokás, hogy korlátlanul zabálhatok, vezet az orromnál fogva? Persze, az utóbbi. De éber vagyok és különben is, óvatos Óz a nevem :) Idáig 3:0 javamra. Sokkal jobb lenne, ha futhatnék, de fájdogálós vagyok megint, így inkább pihenek. És rágom a küszöböt, mert annyira mennék a gátra, érzem, hogy kipucolná a kétségeimet...

Holnap aikido edzés reggel, 100 mae-ukemi van beígérve (előre gurulás). Ha nem hányom el magam, akkor csak szimplán bele fogok halni a fáradtságba, de ez most nyafi, nem kell kmolyan venni. Hja, életemben először meg tudtam inni a mentateát friss levelekből, ízesítés nélkül! Nagyon finom volt, aki szereti és bevállalós, próbálja ki! Van a növényekben valami kozmikus, átható erő...

Belefogtam
Nyúl | 2006-10-06 17:53:44 | 2 hozzászólás

Második napja tisztítókúrázok és még élek. Persze, csak nagyon lájtosan, mert nem szeretnék megfeküdni a BéBu-n, az nagy nyakonvágással járna a csapatomtól :) Érdekes, hogy régen milyen egészségmániás voltam, az elmúlt években pedig totálisan leromlott a helyzet. No, ezért vagyok én annyi, amennyi, amiért nyüszög alattam a mérleg... hm, szóval megért az idő egy alapos magambanézésre. A baj, hogy alapvetően haspók vagyok. És fegyelmezetlen, szeretem magam elengedni, ha a kajálásról van szó. Meg ugye, a rossz szokások, a környezetem rossz szokásai és a kettő együtt pedig horror. Észre sem veszem azokat a helyzeteket, amikor automatikusan nyúlok a nasik után... kínálnak, veszek. Esznek a többiek-én is enni kezdek. Meg a gyerekkori magammalhurcolászott hüjeségek: "Nehogy már azta kicsit meghagyd!", "Azt a picit tessék csak megenni!", "Husikát enni kell, attól leszel nagy és erős!", "Kaját nem dobunk ki!"... és még sorolhatnám.

Na, de most nagyon figyelek, mást sem teszek egész nap. Analizálok, gondolkodom, hagyom a józan eszemet érvényesülni. Délelőtt idáig is csak gyümölcsöt ettem, ezzel nincsen baj. Az ebédemet leegyszerűsítettem és a nagy lapos tányért lecseréltem kis laposra. Próbálom a gyomromat kevésbé tágítani. Az evés utáni telítettség-érzetet pedig osztályozni kezdtem 1-5-ig, a reggel felkelés utáni teljes éhségérzettől a "nem tudok felállni az asztaltól, mert annyit zabáltam" érzésig. Rájöttem, hogy az a baj velem, hogy 3-4 szint között szoktam ebédelni és vacsizni is. Most áttértem a 2-3-asra, ez jelentősen lecsökkentette az evés utáni cselekvőképtelenségemet, vagyis igyekszem frissen, tettrekészen felállni az asztaltól. Persze, ez köszönhető a kaja minőségbeli változásának is. Továbbra is maradok vega (kocavega, néha eszem halat, sőt, ha nagyon megkívánom, baromfit is). Szóval, arra vagyok kíváncsi, mennyivel ketyegek el, úgy, hogy a lehető legjobban tudjak működni. Gyanítom, hogy sokkal kevesebbel, mint idáig...

Összeírtam, milyen veszélyes szituk jöhetnek szembe. Pl: Buliba menés, midenki a szaftos pizzákat csámcsogja, kólát iszik hozzá, aztán csipsz és csokihegyek. Te meg nézel ki a fejedből és a nyáladat nyeled...Nincs idő rendesen enni, rohanva bekapsz valamit, ami épp az utadba akad... stb. Na, ezeket kell kivédeni. Nem akkor van gáz, amikor van idő pepecselni és nyugisan, meditatívan telik az élet.

Ha visszajöttem BéBu-ról, egy 10 napos tisztítókúrába kezdek bele, a természetgyogyi barátnőm is azt mondta, hogy nagyon jó. És most ne tessék hüjének nézni... valami fanedveket kell iszogatni juharszirupos-citromos-csípőspaprikás vízzel és ennyi. Anya túlélte, bár ő mindent túlélt, még az apámat is, ahogy szokta mondani. Sőt, nagyon jót tett a szervezetének, a fogyás mellett sokkal életerősebbnek érzi magát. Hm, mindegy, én is belevágok, amint hazajöttem. És persze, majd írok minden nap, hogy lássátok, mi lesz ebből az egészből :)

Ja, egy kilót már fogytam. ;) Ez még semmi, de mégis valami. Bizakodó vagyok, karácsonyra visszanyerem a versenysúlyomat és akkor nem kell többé az öcsém gatyáit hordanom ;)

Hajrá Nyúl! Így biztatom magam már 14 éves korom óta, mióta naplót írok :) üdv' mindenkinek!

2012-02 hó (1 bejegyzés)
2010-06 hó (1 bejegyzés)
2010-05 hó (1 bejegyzés)
2008-11 hó (5 bejegyzés)
2008-09 hó (1 bejegyzés)
2008-06 hó (1 bejegyzés)
2008-04 hó (1 bejegyzés)
2008-03 hó (2 bejegyzés)
2008-02 hó (4 bejegyzés)
2008-01 hó (3 bejegyzés)
2007-12 hó (1 bejegyzés)
2007-11 hó (4 bejegyzés)
2007-09 hó (1 bejegyzés)
2007-08 hó (1 bejegyzés)
2007-07 hó (1 bejegyzés)
2007-06 hó (1 bejegyzés)
2007-05 hó (4 bejegyzés)
2007-04 hó (2 bejegyzés)
2007-03 hó (2 bejegyzés)
2007-02 hó (2 bejegyzés)
2007-01 hó (5 bejegyzés)
2006-12 hó (2 bejegyzés)
2006-11 hó (3 bejegyzés)
2006-10 hó (6 bejegyzés)
2006-09 hó (3 bejegyzés)