Az egyik szemem sír, a másik meg nevet. Ma összeültünk a Nagyfőnökkel és megszületett a felkészülési terv. 2 verseny volt az idén, amit nagyon, nagyon, de NAGYON meg akartam csinálni, de annyira közel vannak egymáshoz, hogy Ispi azt mondta: nem. nem szabad kockáztatni, kár lenne túlkínlódva behajszolódni mind a kettőbe, holmi teljesítménykésnyertől megrészegülve. Kell a józanság, és ha nincs nekünk, akkor legyen annak, akire hallgatunk.
No, ez van. Még emésztem a dolgot, de már az órámat átállítottam, most azt mutatja: "132 nap Terep100"...
holnap majd írok, most megyek és befejezem az esti magambanézést így fogmosás után, fekvőtámasz előtt.