Második napja tisztítókúrázok és még élek. Persze, csak nagyon lájtosan, mert nem szeretnék megfeküdni a BéBu-n, az nagy nyakonvágással járna a csapatomtól :) Érdekes, hogy régen milyen egészségmániás voltam, az elmúlt években pedig totálisan leromlott a helyzet. No, ezért vagyok én annyi, amennyi, amiért nyüszög alattam a mérleg... hm, szóval megért az idő egy alapos magambanézésre. A baj, hogy alapvetően haspók vagyok. És fegyelmezetlen, szeretem magam elengedni, ha a kajálásról van szó. Meg ugye, a rossz szokások, a környezetem rossz szokásai és a kettő együtt pedig horror. Észre sem veszem azokat a helyzeteket, amikor automatikusan nyúlok a nasik után... kínálnak, veszek. Esznek a többiek-én is enni kezdek. Meg a gyerekkori magammalhurcolászott hüjeségek: "Nehogy már azta kicsit meghagyd!", "Azt a picit tessék csak megenni!", "Husikát enni kell, attól leszel nagy és erős!", "Kaját nem dobunk ki!"... és még sorolhatnám.
Na, de most nagyon figyelek, mást sem teszek egész nap. Analizálok, gondolkodom, hagyom a józan eszemet érvényesülni. Délelőtt idáig is csak gyümölcsöt ettem, ezzel nincsen baj. Az ebédemet leegyszerűsítettem és a nagy lapos tányért lecseréltem kis laposra. Próbálom a gyomromat kevésbé tágítani. Az evés utáni telítettség-érzetet pedig osztályozni kezdtem 1-5-ig, a reggel felkelés utáni teljes éhségérzettől a "nem tudok felállni az asztaltól, mert annyit zabáltam" érzésig. Rájöttem, hogy az a baj velem, hogy 3-4 szint között szoktam ebédelni és vacsizni is. Most áttértem a 2-3-asra, ez jelentősen lecsökkentette az evés utáni cselekvőképtelenségemet, vagyis igyekszem frissen, tettrekészen felállni az asztaltól. Persze, ez köszönhető a kaja minőségbeli változásának is. Továbbra is maradok vega (kocavega, néha eszem halat, sőt, ha nagyon megkívánom, baromfit is). Szóval, arra vagyok kíváncsi, mennyivel ketyegek el, úgy, hogy a lehető legjobban tudjak működni. Gyanítom, hogy sokkal kevesebbel, mint idáig...
Összeírtam, milyen veszélyes szituk jöhetnek szembe. Pl: Buliba menés, midenki a szaftos pizzákat csámcsogja, kólát iszik hozzá, aztán csipsz és csokihegyek. Te meg nézel ki a fejedből és a nyáladat nyeled...Nincs idő rendesen enni, rohanva bekapsz valamit, ami épp az utadba akad... stb. Na, ezeket kell kivédeni. Nem akkor van gáz, amikor van idő pepecselni és nyugisan, meditatívan telik az élet.
Ha visszajöttem BéBu-ról, egy 10 napos tisztítókúrába kezdek bele, a természetgyogyi barátnőm is azt mondta, hogy nagyon jó. És most ne tessék hüjének nézni... valami fanedveket kell iszogatni juharszirupos-citromos-csípőspaprikás vízzel és ennyi. Anya túlélte, bár ő mindent túlélt, még az apámat is, ahogy szokta mondani. Sőt, nagyon jót tett a szervezetének, a fogyás mellett sokkal életerősebbnek érzi magát. Hm, mindegy, én is belevágok, amint hazajöttem. És persze, majd írok minden nap, hogy lássátok, mi lesz ebből az egészből :)
Ja, egy kilót már fogytam. ;) Ez még semmi, de mégis valami. Bizakodó vagyok, karácsonyra visszanyerem a versenysúlyomat és akkor nem kell többé az öcsém gatyáit hordanom ;)
Hajrá Nyúl! Így biztatom magam már 14 éves korom óta, mióta naplót írok :) üdv' mindenkinek!