Sziasztok!

Megint itt vagyok! van egy jó hírem, ill több is, de most az 1. vel kezdem mindjárt a legelején.  Legtöbbször az úszásé volt a főszerep, mostantól viszont KÖZKÍVÁNATRA lesz elég futós blog is, csak győzzétek átélni velem együtt a hihetetlen izgalmakat.

2008.11.22--Szombat

Délelőtt 10:24 

Szikrázó, vagy sokkal inkább verőfényes hóesésre ébredtünk. o C fok hőmérséklettel.  Holnapra 2* ilyen hideget mondanak. Akkor vajon hány fok lesz??  Teganpi megbeszéltek szerint ma 5 egész kilóméter vár rám! Az ha jól számolok, az én saját tempómban  1/2 órába bőven belefér 1 órás merülés előtt. Lepakoltam a The Pool öltözőszekrényébe, és futónak álcáztam magam, hátha nem ismernek fel.  Úszódressz rajtam van, attól nincs kedvem megszabadulni, inkább ráöltözöm póló+ hosszúujjú, alura hosszúnaci, zokni+ futócipő.  A piros Asics Gel-DS Trainer 13  még mindíg nem érkezett meg:(  Gyorsan kerítek egy tükröt. Remélem ez a fajta igazat mond. Meg is kérdem tőle; Ki a legszebb ma a pályán?  Közben összefutottam 2 csapattársammal, ők már teljesítették a jóval hosszabb távjukat, kb 3* annyit, s most készülnek csobbanni.  Majd gondolunk egymásra oxigénhasznosítás közepette. 

 Nincs más hátra, mint előre, irány fel a pályára!  Időjárás szokás szerint tök barátságtalan, csípős hideg székl fúj. PFÚÚJ!! Legalább nem havazik. Gondoltam 1 kör sétával melegítek, de ilyen fagyban lehetségtelen.  17 egész teljes kör.  Még belegondolni is  rengeteg.  Hogy mi motiválna éppen engem a legjobban?  Ha itt lenne velem minimum 1 edzőtárs, lényegtelen hogy fut.  Amilyen nagy "szerencsém" nekem van, annyian vannak itt fenn rajtam kívül, mint Jimmy koncerten a BS-ben.  Nahát ezt a tumultust!!  Kevésbé fenyeget annak veszélye, h. itt fogoom felejteni  legszebb stopperemet, ugyanis a kezemen van.  És ha netalántán  nem fordulhatna elő,  visszajönnék érte, senki sem várna tőlem 20 fekvőtámaszt.

Fujdogál a hideg szelecske, tehát  jobban járok 1 hajösszekötéssel.  Zokni igazítás, cipőfűzőt rendesen bekötni, nehogy meg kelljen  álli miatt menet közben, mint Fadd-Domborin, mert 2. újraindulásom meglehetősen  fájdalmasra sikeredett.  Szeretnék olyan szerencsés helyzetben lenni, mint Vörös Zsuzsanna Olimpiai bajnok 5tusázó, aki kikötődött cipőfűzővel futotta végig Budakalászon az utolsó km-et,  úgy is nyerni tudott.  Utolsó simítások, minden ok. Apropó! Most jelentették be, hogy az öttusában összekombinálják a futást a lövészettel és ez lesz a végén. A magyarok nem örülnek neki és nem is támogatják. Nem tudom ki találta ki, de annak beiktatnék a napirendjébe 1-1 ironman távot.  Átlag tempóban kezdek,  sőt már látom is a rajtvonalat, alig 20 méternyire előttem.  Amint áthaladok rajta, indítom a stopperemet.  De jó lenne végre már  piros Asicsben!  Fokozatosan gyorsulok, mint mikor repülőzni szoktunk az edzések alkalmával, annyi minimális különbséggel, hogy most nem szándékozom mindjárt az 1. 200-on elérni a végsebességemet.  Az ún. Final Lap lesz majd Erzsébet repülő köre.

Startvonal közeledik, közeledik, közeledik, ééééés hopp...  Túllépem, stpper IN-DUL!!  Olynan ez leginkább, mint mikor az 1. Forma-1-es pilóta szombaton megkezdi az időmérő edzést. Nade sehol  egy FIRST LAP OUT of PIT kiírás.  Kénytelen leszek beérni reklámtáblákkal.  Leszek én még nem egyedül!! Tipikus őszi táj,  lombhullatók vesznek körül szép színesek és szélcsendhiány van. Persze most tud fújni, nade akor nyáron miért nem volt képes??  Jobb lett volna egy forró nyári napon.  Kisebb gond, ha picit hűvös a levegő, mintha nem lenne benne elég oxigén.  Különben is, jobb ha nem panaszkodom, víz alatt úgysem kaphatok ennyit.  Itt most jut belőle bőven mindenkinek.

Pörgetem a lábam, magas térd + sarokemeléssel futok, előrefelé tekintek. Bele a távoli jövőbe.  Idővel jó lesz ez, bár van még mit csiszolgatni a mozgáskoordináción.  Jó sok futóiskola, lépcsőzés, nyújtááááás + hasonló finomságok.  Ebééd!!  Hamarosan itt az 1. kör vége. Lessünk 1 részidőt! 1:40-en belüli. Én mondom ez Óriási! 300 métert a Team erősebbik fele kb: 45 és 50 mp alatt futja 1 kör sprintben. Tehát egy kis sportos matekkal: 50+5=1:40 Csak el ne fáradjak a végére. Fizikailag a száguldozás, agyilag a matek...

2. kör következik. Tempó és a szélirány változatlan.  Nem árt fokozottan odafigyelni a légzéstechnikára: orron beszív, szájon kifúj! Ellenkező esetben kinézhet 1 kisebfajta torokgyuszi!  Pörgetem mind 2 lábamat. Hú a mindenit neki,  így sokkal könnyebben és gyorsabban haladok.  Főleg ha még rendesen előre is mernék dölni.  Csak nehogy videóra vegye ezt nekem valaki. Kedvenc edzőmtől már ígéretet kaptam rá.  Felveszi nekem a legjobb futót + engem majd pedig összehasonlítjuk + kielemezzük 2-nk  technikája közötti különbségeket.: JáááJJ!!!  Akkor inkább 50 fekvőtámasz 15 kilóméter futás és 3*100 pille varia!   Fejben továbbra is erős vagyok, tudom mindez elengedhetetlen a fejlődéshez. Sőt, ha jobban belegondolok akkor  annyira szuper h. még bőven tudok fejlődni.  Ez újabb erőt ad a 3. körre.  Fehér vonalat átlép, már nem egész 15 köröcske. Lehet, jobb ha nem  erre koncentrálok, mert ez a tudat megöli a lelkemet.  mennyivel sokkal szebb arra gondolni, hogy 1 Triatlon verseny uccsó 4 kilóméterén vagyok. Úszás+ bringa már letudva.  Bár nem vagyok benne 100%-ig biztos.  Ilyesmit mégsem képzelhetek el magamnak, mert amilyen hihetetlen dolgok történnek velem mostanában, a végén még képes leszek olyannyira elfáradni ebben az 5-ösben, mintha télleg sportoltam volna előtte.

4. kör. Futok, mint akit kerget az edzője, pedig nem hajt a tartár! Picit szúr az oldalam, semmi gond, lesz ez még így se!  Kitekintek jobbra, s látom a botanikus kert irányából érkezik 1 család pici lányukkal.  Majd egyszer ő is  iyen elszánt triatlonista lesz. Ilyen lelkes amatőr. Mondjuk úgy 10 év múlva. Végülis nem lehet elég korán kezdeni!  Érzem a hideget, remélem nem azért van, mert  mégsem melegedtem be egészen. Szembe szél. Haj szál.  Hosszú hajam kobog a szélben.   Ha meg nem kötöm össze, akkor úgy nézek ki, mint a póniló. Zabot nem kérek!!!  Inkább az orrom és a füleim fáznak. Gyorsítani kéne, max ha nagyon nem ok, hát Istenem, majd  visszaveszek picit  ebből az őrületes tempóból.  Száguldok tovább, az idő(M)  egyre vészesebben fogy.  

Mindíg gondolok valamire, kivéve mikor maxon spintelek 1 kört olyanor csak érzékelek valamit abból, ami épp történik velem.   Bevillan egy fénykép, amit  valamkikor nemrégiben láttam  a triatlonista fotók közt.  Lényeg: 1 Triatlonista van az előtérben aki fut, mögötte az üldözőboy. Ez így nem lenne annyira érdekes, ellenben az már sokkal inkább, hogy megpróbáltam felidézni azt a bizonyos futópillanatot, amiben a kép készült.  Azt, hogy hogy tartja a kezét,  mennyire dől előre,  milyen helyzetben vannak a lábai.  Asszem sikerült nekem is megvalósítani.  Elég nagy léptekkel haladhat ezek szerint. Na most akkor próbáljuk megtartani ezt a tempót!   Haladni azt klasszul lehet vele,  sőt  igen könnyed az illető mozgása kissé légies,  simán alkalmas lehet a Balassagyarmati pálya  fogós talaján való versenyzésre.  5. körben  ezzel próbáltam meg haladni.  Már nem is szúr, nem fáj, és szinte suhanok.  Komolyan mondom előkeresem azt a képet, bekereteztetem és kieszem a falra.  Nem is érzem hogy futok, ellenkezőleg. Halad alattam a talaj.  Kipróbálnám ezt a fajta mozgást havon is.  Baján majd a Sugó parton. Ott van elég homok!   Egyre heveseben ver a szívem,  vissza kéne venni ebből a tempóból pedig nagyon  beleszerettem, csak még rá kell hajtanom kissé, hogy boldoguljak vele.  szerencse, hogy nem jött ki a mester, mert ha így meglátna, ilyen pokoli tempóban, a végén még kitenne egy sebességkorlátozó táblát.

8. kör. Ha jól számolom, akkor még bőven időn beül vagyok, köszönhetően az 5.ben elkövetett  stílusváltásnak.  Na ehhez kéne Piros Asics!   Lesz még erőm ott a végén.  Valaki árulja el  legyen olyan kedves, mire kell ilyenkor gondolni, mikor még 1/2 távnál sem tartok.  Ha valaki tud valami tippet írja meg nekem! Akár ide, akár levélbe, akár sms-ben, tökmindegy. Előre is köszi!  Fáj a hasam, sőt már nem is kicsit, hanem nagyon. Te jó ég! Komolyan mondom, most kéne abbahagyni. Itt és most.  akkor az a kellemetes érzés árasztana el, mint amikor végetér a szenvedés és nem fog fájni. Sétálhatnék kedvemre, mert az közelsem ennyire megterhelő. Nade ha úgy tenék, lehet per pill. jobb lenne. A felfogásom ettől nagyban különbözik.  "SOHASE VÁLASZD A JÓT, A LEGJOBB HELYETT!!!"   Álljak meg, adjam fel azzal az érzéssel, h. jobb. Erre mondja egyik sporttársam: Fájdalom elmúlik, de a szenvedés megmarad! Végigcsinálom, már csak azért is, mert akkor is megcsinálom.  Az lesz az igazi győzelem.  Előjöttek a könnyeim is, és a vállamnál is szúrt valami, pedig lazán futottam.   Inkább csak haladok előre, nem számolok semmit, csak előre, majdcsak vége lesz egyszer.

10. körben fokozódott az elviselhetetlenség.  Inkább bemegyek a vízbe és leúszom a visszalévő 2400 métert. Akár 3800-at is.  Nade épp most szerettem bele  a  futásba, annak ellenére, h ennyit szenvedek miatta. Az a sok süti, meg csoki + névnapi édességek, amiket elmajszlgattam. Kíváncsi leszek, mit ír ki a kalkulátor, mennyi kalóriám égett el.   Ég, de nemcsak a kalória, hanem az egész szervezetem is.  Szívesen csobbannék már most.  Belegondolok, h. egyre közelebb kerülök ahhoz a jó érzéshez, amiért idejöttem.  Mindíg 1-1 méterrel közelebb. egy kisebb fajta álom.  Versenyt még sosem adtam fel, edzést már többször is (edzőm meg ne tudja)!  De ez most itt nem arról szól, hogy simán edzek, hanem épp magamnak bizonyítok, sőt továbbmegyek. egy kisebb fajta álmomat váltom valóra.   Megcsinálom, ha belepusztulok is.

2 kör van még vissza. Szívem szerint sprintelnék én már most, agyam viszafog, mert a végéig 600 méter visszavan.  Eléglesz az utolsó 300-on.  Ez azért már sokkal emberibb.  Minden tiszteletem a maratonistáké, meg a félmaratonistáké.  500 van hátra.  Amikor nekem Baján ezt  kiabálta be egyik rajongóm,  akkor kezdtem magamhoz térni. még 100 méter és elszáguldok a nézők előtt, mint  Ayrton Senna a Hungaroringen.  Eljön az én időm is. 150 méteren belül. Alig bírtam  kivárni a 17. kört.  400 nál gyorsítani kezdtem, közben pedig imádkoztam,  könyörögtem, hagyjanak nekem annyi energiát az égiek, amennyi elegendő egy álomsprintre.  

Köteledek a  fehér vonalhoz, na akkor most  gyorsan egy világcsúcsot!!   Élő közvetítés:   Pörögnek a lábaim, mintha egy óriáskereket hajtanék  100-as tempóval, arcomba süvít a hideg őszi szél,  előredölnék én, de nem merek, mert  nem vagyok hozzászokkva ilyen top speed-hez.  Félek,  kicsúszik a lábam alól a talaj.  Csak elém ne kerüljön senki...   Rakétasebességgel suhan el mellettem a táj.   Susognak a fák, mintha arról beszélnének, vajon bírja-e végig ez a versenyző.  Nem érdekel bírom-e vagy sem,  elszaladok a fájdalom elől.  Sikerült bevenni a kanyart. még egy  nagyobb balos, aztán jöhet a célegyenes.   Porzik az 1-es pálya, ahogy még nem mostanában,  ezt vegye föl valaki videóra!!   Most most most fuss fuss fuss!!! --Mondtam magamnak.   Bal kanyar teljes gázzal, gőzzel, majdnem megsülök, de győzni kell!  Előre előre előre!  Látom magam előtt a célvonalat, azon kívül semi mást.   Behunyom a szememet és száguldok szélsebesen,  testileg, lelkileg és képzeletben egyaránt...

 Átszáguldottam a célvonalon, szemeket kinyit, stopper lenyom. Megállni még nem sikerült.  Futok még vagy 60 métert, mire  kelőképp lelassulok. Gyors pulzusmérés. Jesszusom! Ki fűtött be ennyire?  Mindjártelégek.  Lássuk csak mennyi az annyi! 28:09,73 tökmindegy!  Amit most átéltem,  senki el nem veheti tőlem.   Ezt az érzést nem mostanában fogom elfelejteni. Kipirult arccal és könnyes szemekkel,( hol öröm, hol fájdalom okán) sétálok visszafelé.  Ennyire még sosem szerettem futni.  Szükségem van ilyen jó érzésekre,  mint minden sportembernek.  Kis idő és jöhet a következő cél.

 Olimpiai (Rövid) Távú Triatlon Bajnokság!!!

Lehet, h. úgy látszik, megint 1 kicsit el van hanyagolva a BLOG, pedig dehogynem!!     Köszi mindenkinek, aki Névnapomon megköszöntött, meg aki nem!  Kaptam jókívánságokat, gratut, virágot, sütit, ajándékot + 1 gyomorrontást, ami kicsit visszavetett. Sajnos a nagy szerelmem még várat magára picit.  (piros Asics).  Dec. 6-án Mikulás, 24-én Karácsony, 31-én Szilveszter, 2009. Január 01 Újév, Február 14 Valantin nap,  18. Szülinapoooom, 25-én triatlonos leigazolásom 1. évfordulója, vagy az év bármely másik napján megajándékozhat vele valaki!  Nagyon de nagyon fogok örülni neki! 

Edzésünk is volt ma.  Nekem szám szerint: 2  Rövid leszek, de ez asszem nem fog menni.

2008.10.21--Péntek

Kora hajnal

 05:40

Egyedül voltamaz öltözőben, mert mire szállingóztak befelé az emberek, már teljes harci díszben virítottam. Tanultam a múltkori esetemből, vagyis rájöttem, hogy spórolhatunk meg 20 fekvőtámaszt. Stopperórámat gondosan  eltettem az öltözőszekrénybe, így tuti nem kell visszafordulnom érte.  Fejlődöm! Képes voltam kicsi fekete órám nélkül érkezni a kűzdőtérre. Ilyentájban sokáig sötét van odakinn; villanyfényben kezdjük a komoly munkát. Alapozást a 2009-es idényre. Mindenki kapja össze magát, mert jövőre erős mezőny várható.

Kedvenc edzőnk olyan szépen mosolygott mikor kérdezni merészeltem tőle; mit szeretnénk úszni most.  4 ujját láttam, tehát egyértelmű! Szólljon akinek nem!!!  Bem: 400 freestyle.  Sorakozunk az 5-ös nél, viszont olyannyira csobbanhatnékom támadt, h. előreszaladtam ÉÉÉs  HoppPP egy rögtönzött fejest követően 100%-osan víz alá kerültem.  Ilyenkor kevésbé nyerő 1 ún. IFP féle vizimutatvány.  IFP (azonosított repülő személy). Izgalmas volt előre menni és felvezetni a sort, pláne abban a tudatban, hogy  1 kivételtől eltekintve mindenki mögöttem halad.  Ki lenne kivétel? Naná, h. kedvenc trénerünk, aki a változatosság kedvéért ma sem úszik velünk együtt.  Vagy igen??  Fejben teljesen ott van mindegyikünkkel, s a partról motivál bennünket.  Szeretnék legalább 1* együtt úszni vele, remélem lesz rá lehetőségem. Mondjuk nyáron, mikor szinte elviselhetetlenül melege lesz  és S.O.S. csobbannia kell  túlélésért.  Már csak ők maradtak Laci bácsival  (korábbi edzőim egyikével) akikhez még nem volt szerencsém a medence 4 fala közt találkozni H2O-s közegben.  Ezen sürgősen javítani kéne!  Aggodalomra semmi ok! Lesz még neki szülinapja. Hehe!

Javában túl vagyok már a jó öreg 400-on, közben szállingóznak csapattársaim rendületlenül, javul a statisztika én csak annyit érzékelek az egészből; ma túl sok falat raktak ebbe a vízbe. Talán egy komolyabb fejessel át lehet ugrani a túlpartra.  Bevallom férfiasan,    el is felejtettem hol tartunk, de úgyis észreveszem, mikor megállj van.

Leendő születésnaposunk felsorakoztatja a komplett mezőnyt.  Gyorsabbak előre, többiek utánnuk. Technikai megbeszélés következik. Szemeket, füleket kinyit, agyakat beélesít s a lehető legfigyelmesebben lessük trénerünk minden szavát.  Oldalérintéssel indítunk, amihez nem elég  a kar, meg ha a versenyző nagyon akar. Na jó, nem bánom, a parancsnok kedvéért  megpróbálkozom 1 erős lábtempóval.  Középmezőnyben foglalok helyet.  Ma nem vagyunk túl sokan,  jó kis csapat jött össze, viszonylag könnyű dolgom lesz, legalábbis  edzés elején minden alkalommal így gondolom. Remény hal megy utoljára! 

ÉÉéés hopPP!  Indul a Dream Team Pécs Exressz gyorsjárat! Cápák, piranhák, delfinek, halak el az utunkból!!!  Még magam sem hiszem el, olyan erős lábmunkát produkáltam, Baján a Sugovica közepén lévő szökőkút simán beillett volna lábvíznek. Ez tartott KÖBÖ: 50 egész kemény méteren keresztül.  Vígasztalt az a tudat, h. ezt követően mindössze 150-et kell kihúznom valahogyan.

Lássuk mi szerepel még az edzéstervünkben Pénteknél!  Ismételt sorakozó és izgalommal teli várakozás.  Vicces, de ettől a víztől bedugult picit a 2 fülem, az edző meg  3*elmondta a feladatot.  Na most vagy megkérdezem a mellettem lévőtől,  akkor most mit kéne csinálni, vagy megpróbálkozom  a triatlonista jelbeszéddel.  Sportbírói mutamból (jelenemből) simán megoldom. Következik a 400 vegyes.  100 pille varia (egyik kéz-másik kéz-pille pille...) (bis)  100 hát, 100 csúsztatott mell(imádom), 100 gyors.  Nálam ez annyit tesz, hogy 1 Cseh Lacit úszunk.  Így sokkal könnyebb memorizálni fejben az edzésmenetet, főleg mikor csak 1* van lehetőség megtekinteni, esetleg magamra hagyatottan kell dolgozni. 

Indulunk pillén.   Sportos szervezetem most sem hazuttolja meg magát.  Pontosan annyit tesz, mivel beteg voltam + 1 kiadós gyomorrontás is legyengített, hát pillangót inkább tavasszal a mezőn, olyan szép színeset! Különbenis, még a végén megfullad szegény ha elázik a pici szárnya.  Delfinezéssel próbálkozom, bár ez inkább döglött delfin. Jobb lenne magamhoz térni kicsit, mert nem elég, hogy felúsznak rám, sőt harapdálják a bokámat, mindennek a tetejébe már majdnem olyan pocsékul tempózom, mint Luca Marin.   Legyen már fal könyörgöm!   Tempózni,  technikázni, tartani az ütemet, spórolni + nem elfáradni, mindezt egyszerre nekem.   100 ebből,  nade a hátúszás sem tartozik kifejezetten fő profiljaim közé. Tehát mellen úgy kell tempózni,  ahogy Kovács Áginak 2000-es Sydney Olimpia döntőjében.  Akkor még talán van esélyem.  De télleg!  Fordulunk 100 hátra, de ha nem baj, inkább megkímélnék mindenkit a fordulóm történetétől. tartok tőle, ha nem tempózom Kiss László tanítványainak stílusában,  könnyen megeshet, utolér a sor eleje.  (ezért jobb az 50-es medence) Torlódás elkerülése végett  bekapcsolom a lábbal hajtott habverőket, nem bánom, legyen vizes aki parton van piros színű mezben, meg mindenki úgy ámblokk a közelben.  Mondom a poént.  Pilangón erőviszonyokat tekintve  beleillek a sorba, háton sokkal lassab vagyok a mögöttem haladónál, mellen az egész mezőnyné, gyorson tudok 1-et előzni, feltéve ha nem szakadok el tőle,  esetleg mellen utolérem és marad még energeeeem...

100 hát. Izgalmas volt. Cseh Lacika nyilatkozta egyszer;  Egérke oly tehetséges volt, akár a legegyszerűbb fürdőruciban is világcsúcsot tudott elérni.  Hú a mindenit!   Akor talán mégsem versenyúszóra kéne hajtanom.  Bőven megtenné  1 T* Gazdaságos fürdőruha is. Mulatságos jelenet következett.  Szenvedek háton, mint akinek elvették a viágcsúcsát, nagyon nem haladok előre node felúszik rám valaki.  

---Jesszus, Cáápaaa!! Jajj nekem. Cápa jön és nincs még zászló (ami az utolsó 5 métert jelzi), vagy piros bója!!!    Mikor lesz már 100 mell?? Hamarosan következik, s akkor kedvemre kiélhetem magam.  Fordult elő olyan nap, mikor  2000 folyamatosan mellezni kellett, aztán 600 mell kartempó ellenállással, aztán 2*400 mell lábtempó deckával. (a decka meg szigorúan C-vel!) érkezem a 100 hát végéhez. Hálle Lúja, mellet úszunk.  Erről röviden annyit; Ma itt nekem volt a legjobb mellem. Még Pamela Anderson is megirigyelné!! Utána következő gyorsot inkább felejtősnek mondanám.

Mindenki készítse elő a legjobb tüdejét, mert 400 légzéstechnika következik!! Kűzdőtéren a legelszántabb túlélőjelöltek. Oda felé 3-as légvétellel, visszafelé minnél kevesebbel.  Egészségesen simán menne akár 1 nagy levegővel is a 25, de erről majd máskor!  Számításaim szerint 8db hossz visszafelé spórolni kell.   Taktika a következő.  25-ig sima gyors semmi extra, utána egy nagy levegőt szájon át belélegez, majdnem annyit, amennyi csak van az uszoda légterébe. Gondoljunk a többiekre is.  Edzőnk ablakközelben van, neki elég ha annyi oxigén marad, amivel ki tud nyitni 1 ablakot a háta mögött!!  Összesen 3* tervezek levedőért folyamodni.  Többször úgyis fölösleges, mert akkor nem haladok rendesen, kevesebbel meg még nem  nagyon boldogulok.  6. hosszon érkezem  a fal irányába, levegőm fogytán,  kajaim fáradnak, lilul a fejem.  Szép látvány lehetek, de szerencsére  az új arcszínem tökéletesen passzol a fekete sapkámhoz + a szürke szemcsimhez. Legközelebb a hófehér oxigénpalackot sem hagyom otthon!   Edzőnk közben nyugisan sétálgat a parton, miközben Erzsébet  komoly eséllyel pályázik az oxigénhasznosító világbajnoki  címre.   Nem baj, jön még  ő  duatlonozni, mikor én  rendező leszek!!!  Hehe  Folytatódik a levegőfelhasználási verseny.  Nincs is semmi baj,  előttem úszónak olyan erős lábtempója van,  aminek segítségével könnyedén levegőhöz juthatnék.  Német nyelvterületen élő kedves ismerősömnek üzenem; próbálja ki ezt 1*. Vízbül kivenni a Zoxigént!!!

Gondolom már elképzeltétek hogy nézhettem ki a 16. hosszt követően. Néha-néha közbeiktattam 2 levegővétellel túlélt 25 métert is.  Remélem ennyi szenvedés elég lesz.  Lássuk az utolsó feladatot!   Alig hittem el, pedig télleg igaz!  Csúsztatott gyors 200m. Láb minimális használata. Nekem sem kell 2* mondani. Czene  füleimnek.  Legjobban azt sajnálom; mindösszesen csak 200 van ebből a fajtából.   Szuper volt végigsiklani a vízben, szinte száguldottam,  minden oldalról simogattak a lágy hullámok. Ez idő alatt  fejlesztettem a legújabb technikán, de az a 2012-es Londoni  Olimpiáig szigorúan titkos.

Levezetésnek 200 hát. Hát...Miután kiértem a szárazföldre,  konzultáltam a mesterrel. Holnap reggel futni megyek úszás előtt.  Ez így a legjobb, mertl lazítja az izmokat.  Rövid párbeszédet folytattunk;

--Akkor holnap fuss 5 kilit, aztán úszunk!

--Mennyivel melegítsek?

--Mi 5-tel szoktunk.

--Jó, de én ott még nem tartok!

Fülig érő széles mosolyt véltem felfedezni kedvenc edzőm arcán. NA már csak ezért is megérte eljöni!

Sziasztok!!

   Előreláthatólag 1 pici szünet következik a freshelésben, de kizárólag csak technikai okokra hivatkozom.  De majd ha akarnék se tudnék, mivel nagyon pörgős 7 elé nézek. Apropó! Holnapután névnapom van, és nagyon örülnék egy piros Asics futócipőnek  39-es  méretben.  Valaki lepjen meg vele!!!!  

2008.11.17--7fő  Hajnalban 05:52

Úgy látszik ma is nagyon reggel van még a korán dehát ilyenkor a legjobb edzésben lenni, mert nem lehet elég korán kezdeni.  Panaszra semmi okom, leszámítva az esőt, de a vízzel jó barátságban vagyok.  Ezért püfölöm annyira néha napján.   Sietek az öltözködéssel, mert vár a kedvenc edzőnk és a világért sem szeretném megváratni annak ellenére sem, hogy nem pályázom az "elsőnek csobbanok" c. történet főszerepére. Nagyvonalúan átengedem másnak.  Kicsit később engedtek fel az öltözőbe, ezért jobb sietni, mert még a végén büntiben részesülök.   Lance Armstrongtól tudjuk jól; Minden másodperc számít.  De szeretem azt a könyvét!!!  Eddig még csak kb 4* olvastam el!  Gyorsan-gyorsan fel a sapka, szemüveg rajta, törölköző a nyakamban, és máris sétálok a kűzdőtérre.  Szerencsére már sokkal jobban vagyok és megerősödtem, bár még ez sem a végleges formám.  Bízom benne, ma nem kell vegyesúszni, mert  előfordulhat, h. kipusztulnék  pille után.

Első találkozás az edzővel ezen a 7en. Szerintem még neki is hétfő van.  Úgy döntöttem-tünk, nem várjuk be a többieket, melegítünk, aztán majd ők is csatlakoznak hozzánk. Nagy bajunk nem eshet,  max 100 méterrel többet fogunk tempózni az elején.   A víz hőmérséklete most nagyon tetszett, ezért aztán 2. ként vetettem bele magam a habok közé. 5-ös pálya a nyerő továbbra is!!!   Csak lazán kezdek, mivel fogalmam sincs milyen feladat vár még rám, és jobb ha nem fárasztom ki magam a legelső 400-on.  Takarékos üzemmódba kapcsolok, vagyis rácsatlakozom az előttem haladó lábvizére.  Kényelmes tempóban "húz magával"  nekem mindössze annyi a dolgom, h. ne szakadjak le róla.  Nem irigylem azt, aki engem követ.  Hogy a mögöttem lévő az én lábvizemre csatlakozzon... hehe   Erről az jut eszembe, mikor Javier Gomez 3.800 méteren kiment a legszélére tempózni, mondván az ő lábvizén ne ússzon senki!!  Már 1 hete szinte csak freestyle stílusban gyakorlunk.  Ezért is hiányzik nekem a mellúszás, meg egy kicsit a hát.  Hát a pillangó, az hát pont nem!!  

Mellúszóként (nem mintha most nem lennék az) régebben előfordult, nem 1* 800 méterrel melegítettünk.  Az milyen izgalmas lehet.  Ilyenkor leginkább énekelni szoktunk,  hogy gyorsabban túllegyünk rajta.   400 méter ehhez képest smafu!   Felsorakozunk a medence szélénél, és nagyon figyelünk--vagyis következik az edzés technikai része.  200 méter 1karos gyors 2-es levegővel.  Bal kéz elől marad,  jobb kézzel húzunk, minden második kartempóra levegőt veszünk. És tudjátok mi kell ehhez leginkább????---LÁÁÁBTEEMPÓÓÓÓ

Kedvnc gyakorlatsoraim egyik darabja ez.  Lássuk csak, hol a sor vége.  Mert karból megoldom én, mint ARMstrong hajaj,   de az erős lábtempó karácsony előtt nem  várható.   Semmi ördöngősség nincs benne, hiszen csak azt kell csinálni, amit kedvenc edzőnk megmondott.   Szerencsére nem nekünk kell kitalálni a különféle technikai elemeket, bár a szomszéd pályákon láttam számos bátor vállalkozót aki megkísérelte.  Nade a mi edzőnk sokkal jobbat tud!!!  Besorakozom a többiekután és tempózom, ahogy kell, ill. kéne.  Egyre jobb lesz, még van hova fejlődni. ahogy mondani szokták, alakul a molekula! (köszi!) Minden szép és jó, ülönösen 25 méterig.  Itt már torlódik a tömeg.  Nem ártrésen lenni a nagy kavalkádban.  Innentől felveszem a vasutas stílust:  Elengedek minden gyorsan haladó személyt.   Viszontbeálloka sobra, így vonatozunk tovább.  Kezd párásodni a szemüvegem, ilyenkor pedig nem látok túl sokat az előttem haladókból, mindössze azt, hogy milyen színű a sapkája.   Fekete, kék, sárga, szürke, megint kék.  Az enyém fényes fekete.  De jó lenne látni valakit mondjuk pirosban, vagy zöldben!  

25-ig egyre sekényebb lesz a víz, ami nagyon jó, de van egy hátránya. Visszafelé méllyül. Tehát annyira mégsem buli, de legalább nem egyhangú.  150-nél kicsit jobban érzem a fáradtságot.  Elől lévő karom, mintha ólomá nehezülne, de 50 méter és csere.  Másik 200 következik.    Majd 200  2karos (na végre!) alkaros, oldalérintéses gyors.  Csúcsszuper.  Elrugaszkodom a faltól, s megpróbálok delfinezni. 6-7 méter, aztán tényleg úszni kell.   Ennyi víz a világon nincs! És ráadásul mind szembe jön!  Tolom előre kézfejemmel,  közben törekszem magasan tartani a könyököm, hosszan előretolni  a karomat, kézfejem 100%-át víz alatt tolni + kezem legyen az oldalam mellett közvetlenül +  figyelni a levegővétel ütemére,  ja és erősen lábtempózni!  Elég izgalmasan hangzik, de nagyon fárasztó is tud néha lenni.  ilyen és ehhez hasonló gyakfel-ből egy laza 1.000-es után igencsak kipirul az ember arca.   Akkor vagyunk igazán vidámak. Edzés végére.  De mivel ennyire jól sikerült végrehajtani a tervet, ennek örömére úszhatunk 200m szabadon választott kötelezőt.   Gyanítom nekem ez gyors lesz.   Vége a mai edzésnek, gondoltam magambam, mert akkor még nem tudtam, amit most már igen.  Szép komótosan lelapátoltam  a 200amat, minimális lábmunkával,  igyekeztem kímélni a karjaimat is.  Kivilágosodott  odakint is közben,  kis csapatunk  kiszállt a vízből és elindult az öltöző irányába.  

Szerencsére nem késtem el, tehát megúsztam a büntit. Na lássuk csak, mennyi időm van még?  ---Nade hol az órám???   ---Ajjajj, hű a mindenit!   Ott maradt a kűzdőtéren az ablakban.   Ebből fekvőtámasz lesz. Minimum 20. Visszatérve  a mester már mosolygott, mikor észrevett.  Tudja ő jól, amit én is, mert itt ez a szabály, és ezzel mindenkinek számolnia kell aki nálunk követi el a 3atlonos edzéseit.  5perc késés = 20 fekvő,  10perc = 40db.  Ha valaki valamit lehagy vagy elfelejt, ottfelejt, akkor fekvőtámaszai száma = db szám * ottmaradott napok száma.  Nem bírtam ki rezzenéstelen arccal,  bár mikor észrevettem kedvenc edzőm arcát, mégnagyobb lett a derültség.  Ezt nem hiszem el, hogy ennyire tetszik neki, hogy most megint valaki valamiért  jutalmat kap.  Kíváncsi volt mit felejtettem ott, sőt még meg is kérdezte, mi van az órámon.  Szerencsére sem karkötő, sem nyaklánc, sem semmilyen egyéb tartozék, így maradtunk 20-ban.  Egyik kedves csapattársam már mondta is, hogy;

--Nem úgy van az!  Vannak  benne csavarok, elemek, meg eb. tartozékok.  elég lesz  100 is, a 20 helyett. --- Én meg majd szétszedem csak az ő kedvéért,  csakhogy ottmaradhassakneki fekvőtámaszozni.

Ha megnyeri az IRONMANT, akkor nem bánom, az ő kedvéért még szét is szerelem, darabokra, és lenyomom ott helyben a 100 fekvőt, ezen ne múljon a siker!!!

2008.11.14---Péntek

 Hajnali 05:50

Tegnap még Márton napi hangulatom volt, mára már majdnem elmúlt. Közel 1 hét aktív kihagyást (betegség+ kényszerpihenő okán) követően folyamatos elvonási tüneteim vannak. TRIATLONT AKAROK!!!

Ilyenkor nem a legcélszerűbb Triatlon vernenyeket rendezni idehaza, mert sajnos ma sem volt jó az idő. Hajnalban ráadásul még sötét is van, azt pedig nem szeretem. Alhattam volna még pár órát, de minek, ha 1* edzeni is lehet

Az uszodában világos h. világos van, sőt még az öltözőben is. Nem vagyok egyedül, páran előttem érkeztek és hamarabb mennek zuhanyozni.  Ebben nem szeretek élen járni.  Közeleg a 7 vége, remélem mára is valami pörgőset úszunk, amitől nem fogok elaludni a medence alján. Teljes harci díszben vonulunk a parton kedvenc edzőnk irányába, aki igencsak egyedül van.  Olyan egyedül ülő személy. Kíváncsi lennék mit fog csináltatni velünk ebben az alig 1 órában.  Le merem fogadni, hogy most is bemelegítéssel indítunk. Mosolyt látok az arcán. Gyanús ez nekem. 4 ujját mutatja, ezek szerint 400 gyorssal melegítünk. Szerencsére nem úgy, mint múltkor 600-on. 

Mint ősszel a legyek, úgy potyognak be előttem a vízbe kedvenc csapattársaim félig meddig önszántukból, másfelől némi szakedzői segítséggel. Itt ma senki sem marad szárazon.  Jó hír, hogy végre már fűtenek is, tehát radiátornál gyorsan szárad aki a tanítványait vízbe dobja.

12-en kűzdünk az 5-ös pályán, még ő a következő feladatunkra koncentrál. Jajj nekünk!!   Van forgalom, hullámzik a víz.  Úgy tűnik a The Pool 5-ös pályája a legszélesebb a világon, akár 5-en is elférünk egymás mellett, alatt, fölött, között.

Bejött, amitől a legjobban tartottam; felmérőt úszunk párosával.  Élljen Poszeidon!!  Gyorsan gyorsan ki a partra, h. az 1. páros tudjom nelegíteni az 500 gyorsra 1 laza 100-assal. Megkaptuk a komoly utasítást; 

MEGTÖRÖLKÖZNI! UGRÁLNI! MOZOGNI! MOZOGNI és MOZOGNI! meg ne fázzunk.  Ha előbb tudom, hozok magammal váltás úszódresszt.  Még 1 megfázás és akkor még ennyi triatlonom sem lesz. Karkörzés+ páros lábon szökkenés, meg minden egyéb finomság.  Inkább az Egyetemi pálya!!!

1. páros indul, mi meg drukkolunk nekik 1.000-rel. HAJRÁ MARCI!!  Tegnap után igazán részrehajló lettem. De én már csak ilyn vagyok Elrajtoltak. Mi pedig 10-en ugrálunk örömünkben akárhányszor feltünnek a láthatáron. 25 méteren  nem volt nehéz. Jó volt nézni a partról, ahogy szinkronban  vannak.  100-as fordulónál Marci van elől, de vajon bírni fogja-e végig, ez itt a nagy kérdés. Az edzőnk folyamatosan jelzi neki  karmozdulataival, milyen sebességben haladjon.  300-nál még elsőnek fordul, nade 200 visszavan, azaz 8 hossz (+12 már megtett) Úristen! 20 hossz??? Addig talán még el tudok számolni, nade más kérdés, hogy az állóképességem korán sem az igazi, pláne reggel 07:00 előtt! Amilyen szerencsés vagyok, mi párosunk marad legutoljára. Ez így nem ér!  Akkor ki fog nekünk drukkolni?   400-nál már látni lehet a különbséget. Aki korán kezd, az nem mindíg bírja végig. Egyre jobban ugrálunk a parton, leginkább az izgalomnak tudható be.  450-es fordulónál  egyértelműsödik a helyzet.  Kedvenc csapattársam nem bírja a végét.  500-hoz  közeledve 2. ként ér célba. Szép volt  Srácok!

Kűzdnek a többiek, bennünket addig 4-es pályára küld a mester, hogy addig se menjen az idő feleslegesen. Röviden összefoglalva: Melegítés=Dögunalom.  Változott a program, mivel túl  szalad az idő, ezért a főnök kitalálta, h. 3-3 ember úszik majd egymás mögött 5-4-es pályán. FRANKÓ! Nade hol itt a motiváció kérem tisztelettel?? Nem kényszerülök pályaelhagyásra, ezzel ellentétben tűkön ülve, vagy inkább állva várom a folytatást. Tisztára úgy, mint Fadd-Domborin. Kérem szépen kezdjük már el, mert idefagyok. Sapka és szemüveg beélesítve, tekintet az indítóra szegeződik, aki elengedi a 2*3 versenyzőt. Erzsébet megy elől a 4-esen.  Ugyanis ez röviden annyit tesz, h. én vagyok ebben a TEAM-ben a leggyorsabb, még ígygyengélkedveis, bár sokkal szívesebben lennék utolsó ember 1 keményúszó brigádban, márcsak a lekörözések végett.  ÉÉÉs HopPP!  Jó szokásunkhoz híven erre indulunk most is. Taktikázni túl sok értlme nincs, mert kissé gyengélkedik a szervezetem. Az uccsó 100-at különben sem bírnám csőmaxon végig, annak meg semmi értelme, h. most itt leamortizáljam magam. Elég leszkicsit erősebb tempóban, hogy kibírjak 20 hosszt. ATYAÚRISTEN!!  A helyzet  több, mint siralmas, hiszen március 05-én 800m-t abszolváltam hatalmasnagy egyéni csúccsal, most pedig "túlélésre" játszom 500-on. Na szép, mondhatom!

Kérdezték Peking után 1* Michael Phelpst, mitől retteg leginkább a vízben. Mire ő azt mondta;

--Cseh Lászlótól! ---Igeen? A fehér cápa bekaphatja! Szívroham elmehet a francba, az nem számít!  Mi az Cseh Lászlóhoz képest??  Jelentem bátran, nem félek Cseh Lacitól!

Visszatérve a 4-es pályán javában folyik a harc.  Áttekintek az 5-re,  ahol gyorsúszó kollégám halad elöl, igencsak előkelő tempóban. Felveszem az ő ritmusát, meg persze az elején 1/2 testhossznyi előnyt összelapátolok magamnak és onnantól már... Haladunk is rendesen.  Most mindenki kapaszkodjon meg jó erősen, mert nehogy őt is elvigye az a hatalmas lendület, amivel Erzsébet kishíjján lefejelte a falat.  Hamisítatlan falközeli élményben volt részem. Képzeljétek csak el, 100-as tempónál 5 centim maradt bukófordulózni. Szerintem az ilyesmit minimum bukósisakban kéne, mert egyébként életveszélyes, úgyhogy mondjuk otthon a fürdőkádban ki ne próbáljátok!!   Valahogy megoldottam, bár pontosan nem emlékszem.  1 pillanatra sem szabad elengedni a szomszéd sávban száguldozó konkurenciámat, tapadni kell, mint nyuszinak a sasra! Ja és nem árt közben levegőt is venni. Minden 2. vs 3. kartempóra. Probléma a következő:  Kissé gyengélkedik mág a karom, ezért úgy húzni, ahogy szeretnék, szinte megvalósíthatatlan. Ide komoly lábtempó kéne! azt majd külföldről importálunk. (Csak ne a franciáktól!)  Az 50-es bukó lényegesen tetszetősebbre sikeredett. Ahogy érzékeltem, csapatom tagjai ott maradtak drukkolni nekünk. Talán ezért is szeretem őket annyira. 2. 50-en már kűzdenem kellett, mert 5-ös pálya semmi leszakadási hajlandóságot nem mutatott irányomba. Ekkor fordult elő, hogy  megfeletkeztem arról, mire nem vagyok képes. GYORSÍTOTTAM. Majd most én itt elhúzok. Szép gondolat, bár 1 fal már megint az utamba keveredett és a fene egye meg, de megint hasonlóképpen sikerült fordulni, mint Grant Hackettnek. Olyan közel voltam, ahonnét bármit könnyedén lehet, kivéve az  elrugaszkodást! Mint mikor a palacsinta plafonon landol egy erőteljesebb feldobást követően. (ennek örömére Szombaton almás palacsintát sütöttem. Végülis ez is 1 féle változata az almasütésnek

  Pen, ha van kedved próbáld ki!!

75 méter sem fog a kedvenc fordulóim közé felkerülni. Leginkább 250-es  bukót imádom a 400 freestyle közben, bár azt is NAGYMEDENCÉBEN!!

Hamarosan következnek a lekörözések. Amit nem szeretek még most sem. Mint ahogyan azt sem, ha ennek az egésznek én vagyok a szenvedő alanya. Bal oldalt fordulunk, viszont verseny van, s ilyen esetben legnehezebb egyszerre kb: 100 dologra  összpontosítani.  100-as bukó sem lesz  mostanság kedvenc résztávjaim egyike.  Olyannyira pocsékul ment, h. összefejeltünk egyik pályatársammal. Ennek az lett a következménye, hogy mindketten annyira megrémütünk, h. valakinek valami komoly baja lett hirtelen el sem tudtuk dönteni, mit tegyünk.  Ez  súlyos 3 másodpercbe került + 1 igen drasztikus lendületkiesésbe.  Folytatni kell, mese nincs. 5-ös  pálya versenyzője jól meglépett tőlem. Talán nincs veszve a dolog, megpróbálok rácsatlakozni az oldallábvízére, hátha, hátha lesz Mert az azért mégsem járja, hogy 4 db bukfencből nekem 3 ne sikeredjen.  Megnyugtatott az a tény, h. én már "sikeresen letudtam a pechszériát" innentől kezdve az ellenfélnek kell reszketni. 125-nél  már éreztem,  muszály maxra felpörögni, ha nem szeretnék úgy járni, mint egyik favoritom Pekingben. Asszem  hoztam kicsit a hátrányból, 150-nél egyszerre rugaszkodunk el. Csak 350 méter!  Inkább nem is gondolok bele.  200-hoz közeledve pörgök, mint a ringlispil,  még simán meglehet a meccs.  Fordulóval no problem.  Azt követően történt valami felfoghatatlan;

EEFÁRAdtam!!

Jajj neee!!! Ez minden versenyző egyik rémálma. /ha Cseh Lacival nem számolunk!/ Ekkor következik  az az általam legkevésbé kedvelt rész, amit egyik sportoló sem szívesen él át! És higyjétek el, ez fejben a legrosszabb + lelkileg. Testileg csak megvisel a táv kritikusabb második fele, ezzel ellentétben lélektanilag igencsak hazavágja az embert.   Kűzdenél, mint egy oroszlán, látod, mindenki szurkol neked, szíved szerint száguldanál, ahogyan a szél se tud, mert te fejben és szívben egyaránt erős vagy és bátor és keményebb, mint a kő.  Pontosan tudod milyen felemelő érzés legyőzni valakit, aki talán szinte mindíg jobb nálad és mennyivel, de mennyivel, szinte mérföldekkel szuperebb mikor saját magadat sikerül legyőzni.  Ellenben mikor nagyon is érzed már: Ez nem úgy megy, ahogy szeretnéd, pontos okáról is tudomásod van, hiába csinálsz akármit, az agyad még mindíg nem adja fel, de a tested nem engedelmeskedik. Borzasztóan éreztem magam. És  az csak hab a tortán, mikor  275-höz közeledve a piros kötél irányába jobb oldalról látom szembejönni azt,  akit néhány körrel korábban  kishíjján leszakítottam. Köbö: 10 m hátrány. Milyen taktikával dolgozzam én ezt le 9 hossz alatt??

300-hoz közeledve egyre inkább elmagányosodom.  Nem csak a társam, de az erőm is elhagyott. A piros vonalról nem is beszélve. Valaki adjon kölcsön egy erős lábtempót!350 után jól jött volna 2 erős kar is! 400 nál teljesen elfogytan közel 20 méter hátrányban.  Na és akor mostsprinteljükmeg a visszalévő 100-ast!

--Hogy MITCSINÁLJUNK??  --SPRINTELNI??  --KI?? --ÉÉÉN??

Erzsébet teljesen elkészült minden erejével. Lássuk, mennyit bírok ki! Fokozatosan növelni kéne a tempót, úgyis nemsokára fal lesz,aztán még egyszer,aztán megint, de utoljára! Gond 1 szál sem, hiszen Filipo Magnini is úgy nyert 100 gyorson, hogy majdnem szó szerint végigaludta az 1. 50-et, aztán beleadott apait, anyait és kajakra  levert mindenkit, mint vak a poharat. Akkor feladat a következő: Pihenünk 1db 50Magninit, ezt követően kajakra 50m Alain Bernardot megszégyenítő hajrát vágunk ki! 25-ig minden szépnek tűnt, leszámítva azt a fájdalmat amitmár 200 méteren keresztül érzek az egész testemben. Valaki adjon kölcsön 1 másik szervezetet!!

Még nagyon nem a vége. Versenytársat látni jönni szembe, lenni forduló után.  Ő most fejezi be a kűzdelmet. Sprintelnék, azonban könnyeim is előjönnek, annyira nem bírom.  Ezt kell túlélni, bár az elég ciki, h. ily pocsékul menjen.  Utolsó 25 méterem, hamarosan itt az a bizonyos T betű a medence alján, addig  kűzdeni kell.  Karjaim magam előtt 5 méterrel kinyújtva, a húzásban az erő hatástalan. a lábaimról nem is beszélve. Na most motiváljon valaki!!!!!!

Hol késlekedik már az a nagy fal? Komolyan mondom, mintha egészen Kínáig kéne elúsznom azért a falért. Persze 25 nél milyen gyorsan ott tudott lenni! Építsetek 1-et gyorsan ide elém, mert fáj a hasam, a tüdőm, kezem, lábam, stb...  Jobb kezem party falat érint. VÉÉGE!  A mester szerint többet kéne  edzenem, sokat voltam beteg és ez meg is látszott a teljesítményemen.

Sohasem gondoltam volna, hogy 500méter ennyire hosszú és megeröltető is tud lenni...

2008.11.13--Csütörtök.

 Minden Márton nevű sporttársamnak nagyon boldog névnapot kívánok, különösenegyik csapattársamnak, aki segített nekem nyújtani edzés után.  Köszi Marci!

Sajnos 3*ra is elszállt a bejegyzésem a bajai élménybeszámolóval kapcs, ezért arról majd kicsit később, de bolgolni kell, meg azt sem szeretném, ha bejegyzés nélkül maradnátok, éppen ezért következik a mai nap rövid összefoglalója:

Reggel 05:43

Vagy inkább hajnal, de az óraátállítás után már fogalmam sincs:) Erzsébet komoly elvonási tünetekkel kűszködött, ezért muszály vlt már edzni egy kicsit. Szerencsére túl vagyok a betegségen és szokásomhoz híven a The Poolban püfölöm a vizet.  Csak el ne sírja magát szegény!  Szerencsére nem esett a nyakamba az égi áldás, sem semmi ahhoz hasonló, ezért száraz lábbal léptem be az uszodatérbe.  Megint fekete sapát hordok a változatosség kedvéért, de ennek okairól majd, később... És szürke gumis úszószemcsit.  Márettenetesen hiányzott nekem ez a feeling, na meg, hogy blogolhassak.  Szinte a 1/2 város szunyókál még, de mi triatlonisták nem tétlenkedünk.  Az dream team megérkezett. Régen látott kedvenc edzőm újra feltűnt a láthatáron. 10-en vagyunk jelen, sőt most már jelenléti ívünk is van.  Óriási!  Legalább pontosan lehet tudni ki mikor hiányzott.  Nekem mindenki nagyon. 

Röviden megismerkedünk a mai programmal, ami igencsak szimpatikusnak látszik, aztán irány a zuhanyzó, nehogy megfázzunk már az első csobbanást követően. Élljen a higénia!  Először kellemes langyos a H2O aztán pedig fokozatosan adagolom a hideget, így lesz a legbarátságosabb a klórozott változata is.  Bátrabbak már ugranak is, vagy  fejest, vagy csak úgy simán talpast.  Ma nincsen bunyó a parton, pedig vagyunk egy páran. Ha jól számoltam akkor kb 10-en, de van aki nagyon hiányzik, mert nincs itt. Na ez logikus.  Szemüveget fel, törölközőt, papucsot le, irány a tenger...  Hirtelen csobbanok. Ez isteni! Imádom ezt az érzést! Reggelire friss vizet kérek, medencében tálalva! Számos edzőpartnerrel megfűszerezve!  És a végén adagoljuk hozzá a kedvenc trénerünket  kicsi fekete naplójával kezében.  És máris kész a triatlonos brigád  edzést tart  instant változata. Csak megfelelő hőmérsékletű vizet kell önteni hozzá! A receptet egyébként megtaláljátok az edzéstervek között. 

 Elhatároztam, hogy ma úgy fogok úszni, mint Laure Manaudou. ez többé kevésbé sikerült is, a kartempót leszámítva.  600 méter bemelegítés bukófordulóval.  Erre vártam  egész héten.  Nincs is annál szebb látvány mikor együt kűzdünk meg a feladattal.  Sajnos még nem sikerült maximálisan regenerálódnom, kicsit még le vagyok gyengülve, ezért nem fogom túlerőltetni magam, vagyis, ha nagyon nem bírom, akkor inkább kiállok 1-1  körből, vagy maradok a sor végér, az azért mégsem olyan ciki. Főleg mikor egy 15 évest kell elengdni a falnál, aki rakétasebességgel érkesik oda, és jelenlegi edzettségi állapotomban még a lábvizáre sem tudok rákapaszkodni.  Besorakoztam a középmezőny végére, s lábvizen elúsztam egy nagyjábol hasonló edzettségi állapotú kolléga hullámain.  hihetetlen milyen könnyű így csinálni.  Nem kell megszakadni az biztos, még edzésre is marad energiám.  Asszem én is edző leszek. Amolyan kedvenc edző fajta, akit sokan szeretnek.  A bukóforduló tetszik a legjobban, bár a kidelfinezésemet még fejleszteni  kell, hogy úgy haladjak vele, mint Michael Flex a pekingi 5 karikás játékokon.

 Sajnos 1* véget ér a lázas ifjúság, főleg mikor meggyógyul a fiatal versenyző és véget ér a bemelegítés is. Sorakozó a pálya szélén, tekintet az edzőn, aki még akkor sem jön zavarba mikor 10 kíváncsi szempár szegeződik rá. Mondjuk ez ránk, sportolókra nem  igazán jellemző, hiszen az országos bajnokságon sem fogja mindenki becsukni a szemeit, mikor ott haladunk el előttük.  200 méter 1 karos oldalérintéses gyors, mint első feladat.  Nagyon aranyos. Oda felé jobb karral, bal kéz löl ablak felé veszünk levegőt. És tudjátok mi kell ehhez leginkább??? LÁBTEMPÓ   Akkor ez ma itt nagyon kemény lesz.  Ráadárul mindjárt az 1 25-öt követően megállított az edzőm.  

---Minden 2. Kartempóra veszünk levegőt, a lábad pedig kicsit erősebb legyen. Szólt közbe

  Ugyan már. Karból megoldom az egészet.  Ja persze persze. De nem most és nem itt.  Tehát irány tovább a többiek után.  Sokal jobb a 2-es az 1-es levegővételnél.  Oldalda fordulok némi nemű oxigén reményében, bár számtalanszor az az érzésem támad, mintha valaki szándékosan beborítana  1 vödör vizet, közvetlenül az orrom elé. Végülis 50%-kal kevesebb az esélye annak, hogy vizet nyeljek levegővétel közben. Ezért 1* még szentté avattatom, aki ezt kitalálta.  50 méterhez közeledve akkora füttykoncertre lettem figyelmes, amit még a Budapest Sportaréna sem hallott. Te jó ég, vajon mit akarhat tőlem a Főnök?  Én csak így hívom, mert mindíg ő mondja meg mit csináljak. gyorsan a pálya szélére tapadtam, elengedve a többi 3atlonistát, szemüveget le, és ismét felfele figyel. Már nyújtja is ki a kezét, s mutatja, hogy jó hosszan előre tessék vinni a kart, amennyire csak lehet. Hupsz! Ez sajna nem jött össz, mert rettenetesen összpontosítani próbáltam mind a 2 lábam tempózására.  Én megpróbáltam minden tőlem telhetőt, úgy előre tettem a kezem, hogy majdnem egészen Bajáig elért.  Még nyújtunk párszor, addigra már simán, sőt néhány hónap múlva simán átér akár Ausztriába is.   Most melyik irányba is nyújtsam akkor?  Keletre, vagy nyugatra. Nem mindegy!  Tovább folytatom a tempózást, hiszen már alig 140 méter és ennek a résznek vége.  Utánna ugyis váltunk.  Másik karral. De jó!   abból is egy laza 200.   Meg kéne interjuvolni Egerszegi  Krisztinát, mire gondolt ilyenkor?  Igaz ő 22 évesen visszavonult.  Valószínűnek tartom ennyi idősen az foglalkoztatta leginkább,  milyen nevet adjon az 1. gyermekének.

A 2. 200 méter annyival volt érdekesebb, hogy a húzó karom olyannyira elfáradott, h elöl tartani igazi művészet volt.  25-höz közeledve nem volt rossz, a tempót is jól tudtam tartani, viszont utánna jöttem rá, hogy még annyira az elején vagyok, ezért nem érdemes sietni.  Félre is kényszerültem állni, mert a hajam kissé kilóggott a sapkám alól, tehát igazításra szorult.   Visszasoroltam az ehaladók mögé, mint Felipe Massa a boxutcából kijövet. Sz ószerint Massaként nyúlt el egymástól a sor eleje és a vége.  200 után hangosan felsóhajtottam.  A nehezén már túl vagyok.  Jöhet a többi...

Legutoljára 400 levezetés szerepelt a penzumban. Maradok a végére. A végének a legvége volt a legélvezetesebb a történetben.  Vagyis az uccsó 100.  Egyedül maradtam a vízbn, társaim a parton nyújtottak  szinte az összes tekintet rám szegeződött.  Mintha WB-n lennék.  Simán meg tudtam volna sprintelni, mint Ewan Sullivan a világcsúcs alkalmával, vagy Alain Bernard, ha már a Franciák kerültek szóba. Persze a levezetés másról szól.  Nem baj, legalább tovább tart.  Egyedül enyé az egész pálya, bár leginkább azt szeretem, mikor 2-en vagyunk.  Hogy kivel?  Az edzőtársammal:)   Most már csak hűsít a víz, igaz elfogadnék 1 vödör jégkockát az arcomba.  

Végeztem. Mesterem int, h. ki a partra, jön a 2. turnus.  1 egész fővel képviselteti magát.  Nem irigylem, inkább csodálom a kitartásáért.  Ő egy igazi Ironman!!  Mondtam kedvnc edzőmnek segítsen nyújtani, de ő sajnos nem ért rá, szerencsére helyette egyik kedves fiatal csapattársunk segített nekem.  Köszi Marci.  Úgyhogy ma is Márton napot tartottam ennek örömére.

Élljenek a Mártonok!!! Mert mi nagyon szeretjük őket.