"Lectori Salutem!" ---Üdv Tisztelt olvasó!
Asszem tök rég blogoltam, ezért SOS változtatok ezen. Remélem már mind a 20 körmötöket tövig rágtátok izgalmatokban. Jó hírem van. Nem kell tovább rágni, íme itt a hőn áhított folytatás.
2008.06.28--Szombat
Az embernek olyan érzése van, mintha 1 7végére ide költözött volna HOLLYWOOD. Akármerre nézek, midenhol ismert emberek tűnnek fel. Hiszen nem azért vagyunk itt, hogy szórakozzunk. Arra ott a vidámpark Minnie-vel és Goofy-val 
Siker, pénz, csillogás. A triatlonnos társadalom egész hétvégén Bajára figyelt, elsősorban a helyszín gazdagságának és a verseny izgalma miatt. Tiszta Monte Carlo feeling. Homokos tengerpart kikötő, üzletsorok, szűk kis utcák, bódék a parton és ott zajlik köztük a verseny.
Reggel kellemes időre ébredtem, tehát jó kis versenyre van kilátás, bár még csak szombat van, és ilyenkor rendezik itt "nálunk" a váltóversenyeket, amin még sajnos nem leszek érdekelt
leszámítva, hogy halálra izgulom magamat kedvenc triatlonistáim szereplése miatt. Olyan jól aludtam, mint még nem mostanában, persze mert nekem sem kellett olyan korán felkelni, mint azoknak a szülőknek akik egész idő alatt azon fáradoztak, hogy minden a legnagyobb rendben menjen, és a gyerekeknek, köztük nekem is csak e nevezetes versenyre kelljen koncentrálnia. Még 1* köszönet ezért mindenkinek. Mert reggel 04:00-től éjfélig keményen melózni. Le a kalappal előttetek kedves segítők. Reggelizni kell, aztán pakolok, mert jönnek értem és következik a nagy találkozás ideje. Reggelire csak amolyan diétásat ehetek, nehogy holnap baj legyen. Semmi tejes, vagy húsos eledel. Frankó, de télleg. Az a fontos, hogy egészségeset egyek, még ha az nem finom, akkor is. 
leszámítva, hogy halálra izgulom magamat kedvenc triatlonistáim szereplése miatt. Olyan jól aludtam, mint még nem mostanában, persze mert nekem sem kellett olyan korán felkelni, mint azoknak a szülőknek akik egész idő alatt azon fáradoztak, hogy minden a legnagyobb rendben menjen, és a gyerekeknek, köztük nekem is csak e nevezetes versenyre kelljen koncentrálnia. Még 1* köszönet ezért mindenkinek. Mert reggel 04:00-től éjfélig keményen melózni. Le a kalappal előttetek kedves segítők. Reggelizni kell, aztán pakolok, mert jönnek értem és következik a nagy találkozás ideje. Reggelire csak amolyan diétásat ehetek, nehogy holnap baj legyen. Semmi tejes, vagy húsos eledel. Frankó, de télleg. Az a fontos, hogy egészségeset egyek, még ha az nem finom, akkor is. Reggelinek vége, gyors pakolás, aztán már hallom is hogy érkezik a rokonság többi része és indulás. Lemegyünk a Sugó partra a délelőtti órákban. Íme a nagy találkozás. Igen igen, ő egy igazi bajnok!!! A versenygépjárművemel ismerkedem, mert bizony holnap kb 45-50 percen keresztül alattam lesz. Nekem nagyon bejön. Olyan szép fekete, és egy igazi bajnok fazon. Nem csoda, hiszen a tavalyi bajnok bringája. Első látásra beleszerettem, csakúgy mint... (na erről majd holnap 
)
) Kettesben sétálgattunk a parton kedvenc paripámmal, mikor észrevettem egyik ismerősömet. Utoljára az Orfüi duatlonon találkoztunk ill. ott beszélgettünk a verseny végén, és én nagyon bíztam benne, hogy ez is hasonlóan jó lesz, mint ott akkor, bár... Rögtön megismert és nagyon elcsodálkozott, hogy idén már nem segítő vagyok, mint 2007-ben. Győzni jöttem ide, nem pedig nézőnek.
Érdekes, hogy pont az nincs itt, akit annyira beharangoztak nekem. Valszeg meggondolta magát, mégsem indul csapatban. Szerencsére kis csapatom szinte hiánytalanul egyben van. Élükön kedvenc edzőmmel, aki úgy meglepődött, mikor meglátott a legújabb bike-ommal, hogy öröm volt ránézni.
Már csak ezért is megérte ide jönni. Szeretem ezt a helyet és a kedvenc csapattársaimat. Persze Triatlonos pályafutásom mégis valahol itt kezdődött álá Mogyi:) /Ez angolul sokkal jobbn csengett volna, de tehetek én róla, ha egyszer Magyarországon kezdtem Blogolni?
/ Persze felvetődik bennem a kérdés, hogy most akkor hova álljak, melyik csapatnak szurkoljak jobban. Akikkel nap, mint nap együtt gyűrjük a kilómétereket, vagy ahol a rokonság, család, stb. ?? Helyes megfejtéseket az alábbi címre várom: pzseri@freemail.hu
Már csak ezért is megérte ide jönni. Szeretem ezt a helyet és a kedvenc csapattársaimat. Persze Triatlonos pályafutásom mégis valahol itt kezdődött álá Mogyi:) /Ez angolul sokkal jobbn csengett volna, de tehetek én róla, ha egyszer Magyarországon kezdtem Blogolni?/ Persze felvetődik bennem a kérdés, hogy most akkor hova álljak, melyik csapatnak szurkoljak jobban. Akikkel nap, mint nap együtt gyűrjük a kilómétereket, vagy ahol a rokonság, család, stb. ?? Helyes megfejtéseket az alábbi címre várom: pzseri@freemail.hu Nehéz dolog a LegMogyisabb Proformosnak lenni. És akkor még nem is beszéltem a LegProformosabb Mogyisról
2 Team edzői jól kijönnek egymással. Jelentem én is mindegyikükkel
2 Team edzői jól kijönnek egymással. Jelentem én is mindegyikükkelMegyek felderítem a terepet. Itt ma senki nem marad szomorú!! Szuper, h szinte az egész pályát be lehet látni, talán ezért is vagyok én itt ennyire belátó!! Na jó, komolyabbra fordítova, körbenézek, hátha elcsíphetek valakit. Milyen fura, de lépten-nyomon belebotlok 1-1 ismerősbe, váltunk néhány szót, majd vidáman megyünk tovább a következő emberig. Úgy képzeljétek el, hogy csak 75-en állítottak meg, 20 méteren. Na ez azért már nem semmi. Ugye?? --Mi van veled? --Indulsz? --Indulsz? Furcsa, hogy ennyien megismernek. Nem vagyok én világsztár. És ráadásul még a nevemet is tudják. Hoppá! --Most kapaszkodjatok meg! Nem is ez a vicces a történetben, hanem, hogy egyik régi ismrősömet kb 3* kellett elgáncsolni, mire végre felismert. Hát igen, sokat tesz az új design! Röviden jellemezném. Szinte megszólalásig hasonlított a frizurám Dr. Csábi Bettina verseny hajviseletéhez, azal az aprócska különbséggel, h nekem szép sötétbarna hajam van. Ezel már felismerhetetlen vagyok. Vagy talán ezt hívják inkognítónak?? NEM TUDOM.
a terepet. Itt ma senki nem marad szomorú!! Szuper, h szinte az egész pályát be lehet látni, talán ezért is vagyok én itt ennyire belátó!! Na jó, komolyabbra fordítova, körbenézek, hátha elcsíphetek valakit. Milyen fura, de lépten-nyomon belebotlok 1-1 ismerősbe, váltunk néhány szót, majd vidáman megyünk tovább a következő emberig. Úgy képzeljétek el, hogy csak 75-en állítottak meg, 20 méteren. Na ez azért már nem semmi. Ugye?? --Mi van veled? --Indulsz? --Indulsz? Furcsa, hogy ennyien megismernek. Nem vagyok én világsztár. És ráadásul még a nevemet is tudják. Hoppá! --Most kapaszkodjatok meg! Nem is ez a vicces a történetben, hanem, hogy egyik régi ismrősömet kb 3* kellett elgáncsolni, mire végre felismert. Hát igen, sokat tesz az új design! Röviden jellemezném. Szinte megszólalásig hasonlított a frizurám Dr. Csábi Bettina verseny hajviseletéhez, azal az aprócska különbséggel, h nekem szép sötétbarna hajam van. Ezel már felismerhetetlen vagyok. Vagy talán ezt hívják inkognítónak?? NEM TUDOM. Olyannyira izgultam a többiek sikeréért, hogy észre sem vettem milyen gyorsan repül az idő. Nincs is szebb látvány, mint amikor 3 ember 1 közös célért kűzd. (Kár, hogy vegyesen nem lehet indulni, mármint Nők-Férfiak vegyesen 1váltón belül. ) Kiabálni mindenesetre most sem felejtettem el. Attól még hogy most nem vagyok épp versenybíró, hangom van. Mert bíztatni kell; mondva, kiabálva, vagy ordítva. Ezt nekem sem kell 2* mondani. Akárhányszor feltűnt valaki ismerős a leghangosabban kiáltottam oda neki, bízva abban, hogy valamennyit érzékel belőle. Vigyáznom kell a hangomra, mert arra még szükségem lesz pár napig. Szeretnék én is úgy bíztatni versenyzőket mint Péter Ati. Igen, ő tud valamit.
Az élen haladó versenyzőknek csapatoknak drukkolni nem megerőltető, viszont azoknak kell az igazi bíztatás, akik 2. 3. váltótagként komoly handicappal indulnak. Nem titok, majdnem olyan jól dolgoztam első nap, mint egy edző. Kiabáltam, szinte minden 3. embernek, meg futottam a parton hogy láthassam akiket nagyon szeretnék. A futópáya mellett többször is elhaladtam, ill. jártam a depónál és a bringásokhoz is felnéztem időnként, hátha fel-feltűnik valaki favoritom. Ahhoz képest, h. pihenés volt előírva számomra, igencsak nem vittem túlzásba. Legjobb mégis az volt, mikor egyik triatlonista panaszkodott a verseny után sajtótájékoztató gyanánt. Nem lennék a helyében. Úgy elfáradt szegény. Szinte belepusztult a versenybe.
Legjobb mégis az volt, mikor egyik triatlonista panaszkodott a verseny után sajtótájékoztató gyanánt. Nem lennék a helyében. Úgy elfáradt szegény. Szinte belepusztult a versenybe. Nem baj, majd holnapra kipiheni magát és simán leveri ott a nagymenőket. Drukkolni fogok neki, úgy mint azelőtt még sosem. Amilyen rendes vagyok, teljesen átéreztem a kimerültségét, természetesen jó okom volt rá.
Futamokat követően felpattantam kedvenc "paripám" nyergébe kölcsönsisakban, ami szintén Mogyis volt s nyakamba vettem egyik kedvenc városkámat. Béke térről indultam. Az a jó öreg macskakő most sem hagyott békén. Elindultam a Déri kert irányába. Át az Eötvös utcán (az ottani sétáló utca) , gondoltam körülnézek kicsit, ha már 1* lehetőségem van rá. Kellett volna vinnem 1 helyi navigátror is mert mondjuk ki bátran: ELTÉVEDTEM. Bartsch Samu Utca. (1-gyel hamarabb fordultam bé). Megyek a Vonatkertbe is körülnézni, meg majd az állomásra is. Közben végigjártam a 1/2 városrészt, de még mindíg van olyan jóhely ahová nem jutottam el. Baja majdnem minden nevezetességéhez volt szerencsém. Találkozhattam III. Béla ill Jelki András Bá' szobrával is. Gyanítom 1* majd egyik ottani triatlonistának is szobrot állítanak, vagy utcát neveznek el róla. Olyan jól ment a közlekedés a városi pályán, hogy ott helybne letehettem volna a jogsit 2 kerekű versenybringára. Az idővel itt is versenyeznem kellett, de végül 2. lettem. Vissza kellett térnem a Halászpartra vacsorára. Egyébként mindenki engem keresett.
Az idővel itt is versenyeznem kellett, de végül 2. lettem. Vissza kellett térnem a Halászpartra vacsorára. Egyébként mindenki engem keresett. Egy másik fantasztikusan szép látvány. Baja esti fényei a partról. (Ammint lesz róla photó, mellékelem azt is) A kivilágított szökökút a Sugó közepén WOWW. Naés az a hangulatos este ott a parton. Abban a tudatban, hogy másnap én leszek az egyik főszereplő, most pedig itt van mindenki, akivel találkozni szeretnék és azt csinálhatom amire már régóta / 2007 Fadd-Dombori/ vágytam. Alig hiszem el, pedig igaz. Amilyen nagy szerencsém volt, nem kellett sokáig sorbanállásra pazarolni a drága időmet, és már ehettem is. Egyszercsak valaki kedvesen Jó Étvágyat! kíván nekem. Nahát, van aki még sötétben is megismer??
Későre jár indulni kell haza. Jó éjszakát kívántam kedvenc edzőmnek és a csapatnak, aludjanak jól és holnap drukkolunk egymásnak. Buli van a parton, a Halászparton, velünk együtt tombol a nyár... A versenyláz most egyre jobban érződik rajtam. Volt egy kis hőemelkedés napközben, és nap végére lett belőle 1 SzomBat Esti Láz!!!
Otthon már nem hiányzik a vacsi, csak egy alapos zuhanyzás aztán zuhannyunk az ágyba,. Másnap reggel 07:20-kor ébresztő. Kis szobában feküdtem az ágyon, bár valahogy nem tudtam elaludni. ilyenkor éneklik, hogy ha nem jön álom a szememre, mi juthatna ilyenkor az eszembe. Nekem személy szerint Kovács Ágika Sydneyben 2000.09.20-án az Aranyérme megszerzésének előestéjén szintén nem tudott aludni. Ez eléggé bíztató előjel, de jó lesz. Pihenni kéne mert holnap rajtam a világ szeme...
Minden Baján alvó triatonistának, edzőnek és segítőnek Jó éjszakát!
Folyt. köv.:Holnap a pályán