2008.04.04---Péntek

Délután 13:45 

    Ennyire motivált hangulatban még nem mostanában voltam,  ennyire motiváltan még sosem írtam blogot.  Annyira boldog vagyok, el sem tudom mondani, hogy mennyire. Hol is kezdjem?  Aki szeretne felvidulnui, ajánlom neki,  mihamarabb olvassa el ezt a blogbejegyzésemet többször is.  Mondjuk mikor rossz napja van vagy nagyon elmegy a kedve úgy az egész mindenségtől.  Ha majd én is hideg téli estéken újraolvasom ezt az írásomat, biztos vagyok  benne, hogy másnap lendülettel és örömmel sietek az edzésre. Most nagyon optimista vagyok és vidám.  Mielőtt túlragoznám nagy újjongásomat, gyorsan belekezdek a lényeg ismertetésébe. Kívánom, hogy minden sporttársamnak aki ezt olvassa, legyen minden napja olyan kellemes, mint nekem  a mai!

     Hazaérkeztem és rendet tettem a futócuccaim között.  Saját bringám még sajnos nincsen, viszont már elkezdtem rá  gyűjtögetni, bár  kétséges, hogy a Bajai triatlon versenyre összejön annyi, és akkor még nem számoltam  vele, hogy  be  kéne hajtanom kicsit, vagyis nem ártana közelebbi ismeretséget kötni a kétkerekűvel.  Tavaly Fadd- Domboriban  egyik öcsém bringáját kaptam kölcsibe, nade az férfinyerges volt, én pedig utánna 3 napig nem bírtam ülni.  Gondoltam Felmegyek netre, megnézem az üziket, amit kaptam aznap.  

     Egyik kedves rokonom írta, új sim kártyája van,  örülne, ha felhívnám, mert elvesztette a telefonszámomat, bár van egy jó híre számomra.  Nekem sem kellett 2* mondani. Máris kikerestem a mobilomban a nevét,  rögvest rányomtam a hívás indítás gombra.  Vajon mit akarhat mondani.  Róla elöljáróban csak annyit; az eddigi triatlonos sikereim 99%-át neki köszönhetem. Ő indított el engem ezen a pályán, és mindent megtett azért, hogy  nehéz körülmények ellenére is 3atlonista lehessek.  Elintézte az indulásomat, szerzett cuccot, amivel el tudtam indulni, készített kaját a verseny utánra, hogy legyen mit ennünk, szóval amiben csak tudott, mindíg támogatott. Erre mondják, hogy a rokonait nem válogathatja meg az ember. 

  Miután kicsöngött párszor, kedves rokonom felvette a telót. Mindjárt megismerte a hangomat és közölte, velem, hogy miután hivatalosan  leigazoltam a klubba,  és jól tudja, hogy mennyire  szeretnék indulni a Bajai versenyen, ezért megbeszélte egyik ismerősével, hogy összeszerkesztenek nekem egy  versenybiciklit. Nade nem  ám akármilyet. Igaz  nem a legprofibbat,  de  egy  komoly versenyzőhöz valót, amire én magam gyűjtögethettem volna akár  1vagy több évig is. ja és ráadásul ajándékba.

    Csípjen meg valaki, vagy ezt én most álmodom.   Kicsi szívem a torkomban dobogott, én meg majdnem meghaltam az izgatottságtól.  Édes Istenem, mióta várok egy jó kis járgányra. És tessék. Talán még most sem fogtam fel.  Majdnem elsírtam magam örömömben.  Jó-Jó Rokon-Rokon,  nade ekkora szívességet még én sem mertem volna kérni tőle.   Elkezdtem ugrálni örömömben, igen, ráadásul telefonnal a kezemben.  Érdekes látvány lehettem, szerencsére nincs kamera rajta.  Alig bírtam megszólalni ezek után,  pulzusom  100 fölé ugorhatott a kitörő lelkesedéstől, közben pedig győzetm köszöngetni az ajándékot.  Nincs is születésnapom, sem névnapom, de azt hiszem nekem ma karácsony van:)

   Még mindíg nem eszméltem fel teljesen. Kimondhatatlanul fantasztikus érzés, hogy vannak olyan emberek akik időt, pénzt, energiát nem sajnálva lelkesen tevékenykednek nap, mint nap, hogy örömet szerezzenek nekünk.  Ha vissza szeretném adni nekik mindazt a jót, amit idáig kaptam tőlük, azt a rengeteg sok segítséget, támogatást, akkor kb: 100 évig kéne éllnem milliomosként.  

   Hihetetlen,  milyen szerencsés embernek mondhatom magam ezen a csodás napon.  Olyan rokonokkal áldott meg a Mindenható,  akik  mindíg segítségemre vannak, bármiről is legyen szó.   Már alig várom, hogy felülhesszek saját bringám nyergébe és én lehessek a kárpátmedence  Miss Armstrongja.  Szeretnék már újra száguldani a lejtőkön, élvezni, ahogy süvít a nyári  szél,  ahogy  pillanatról pillanatra változik a táj szemem előtt.  És ahogy egyre messzebb jutok el.  Újra beleszerettem a Triatlonba.   Nem hiába. Mégis igaz a mondás;

    Kerékpárosan szép az élet!
 

2008.04.01---Kedd

Kora reggeli 05:51

   Hogy is kezdjem a beszámolómat? Ki kellett hagynom 1 egész hetet, amíg túltettem magam az előző bejegyzésemben említett állapoton. 1 kemény egész órával hamarabb kellett felébredni, de ráadásul még sötét is volt s egyáltalán nem sütött a Nap

   Megérkeztem Pool elé,  vártam a többiekre. Szépen egymás után érkeztek, mintha csak a 4*valahányszáz méteres vegyes célbagyalogló váltó tagjai lennének. Irány az öltöző. Átvedlettünk kűzdő cuccba és már száguldottunk is a medence felé. Sajna én ma nem voltam ennyire friss és fitt. Lemaradni továbbra sem volt kedvem, ezért besoroltam a többiek mögé. Előbb érkeztünk az uszoda részre, mint az edzőnk, aki hazaérkezett külföldi edzőtáborozásból. Végre lesz valami örömöm ezen a héten.

   Összegumiztam a hajamat, majd felvettem az úszósapimat. Már nem a szokásos kék színűt. Amióta Laure Manaudou nem a 400 női gyors világcsúcstartója, azóta matt fekete sapit hordok. Majd ha visszahódítja  világcsúcsát., akkor rózsaszín lesz az úszósapkám színe. Leginkább a hangulatomat tükrözi. Remélem a versenyen majd valami vidám színűben állhatok rajthoz. Drukkolunk neked Laure!

   Kedvenc edzőmre tekintettem hatalmas nagy szemekkel,  vártam, hogy mondja a  200 méter bemelegítést, mert  kezdtem fázni a bemelegítő, ill. felpezsdítő zuhanyzást követően. 200 métert kezdjük már el, mert mindjárt fagyott triatlonistává változom.  Pedig milyen ciki lenne, ha ott fagynék meg  kedvenc pályám szélén, ráadásul fekete sapival a fejemen. Csúnyán néznék ki! Nade kedvenc edzőnk máris ismerteti a bemelegítő programot.

  400 gyors!

    Amennyire lelkesedtem ezidáig, most leginkább sírhatnékom támadt. Miért kell ennek így lennie? Nem szeretnék 400 Fed-et úszni. Tiltakozom! Ez abszolut Manaudou ellenes! Inkább 2 részletben úszom le. 2*200 gyorson.  Talán menni fog. Nem szeretek szomorúan úszni, sem pedig dühből. Világ életemben mindíg is szerelemből csináltam. Soha senki nem kényszerített rá, én  akartam. Én akartam a legjobb lenni, ezért is váltottam edzőt az elmúlt 1 év alatt 3*. De itt most nagyon jól érzem magam és szeretem a csapatot. Szinte kivétel nélkül mindenkit.

  Csobbanok,  igyekszem mihamarabb túltenni magamat a bemelegítésen. Odalépek a pálya legszélére, lelocsolom magam ilyen utóhúsvéti stílusban, majd egy direkt április elsejére tervezett félig elrontott 3/4 csuka mozdulat féle imitációval bevágom magam a vízbe. Na ez olyan 5 pontos ugrásnak felel meg... Mínusz 5 pontosnak. Szerintem ennyire szerencsétlenül senki sem pottyan  vízbe. Bolondok napja van, tehát kiveszem  részem a mai napból. Hangos röhögés hallatszik a pálya szélén állóktól, meg egy két kisebb nagyobb jóindulatú megjegyzés, ami arra utal, hogy ők még nem hűtötték le magukat, és a testükre fröcssenő víz igencsak kellemetlen meglepetésként hatott rájuk. Te jó ég! Szegény triatlonistáim, még a végén teljesen vizesek lesznek itt az uszodában. Engem meg megöl a lelkiismeret.

   200 méter után megállok. Mindenki megkezdte már a bemelegítést, ill behűtötte magát. Ezt nem fogják elhinni. Olyat láttak, amiért érdemes volt félreállni 1 röpke pillanatra, mégha ezt  kedvenc trénerem nem is értékeli olyan nagyra. Nem UFO, hanem IFP :Azonosított Repülő Személy. Tényleg tud repülni. Még nálam is jobban csinálja. Komolyan mondom ezt látni kéne. Nem semmi  A amint repül a víz felett, majd valami kétségbeesett mozolattal elsüllyed. Nade ahogy kapálózni tud repülés közben, na az a nem mindennapi. Mintha azt akarná jelezni, hogy valaki mentse meg,   Ezt egyszer feléveszem videóra és beteszem ide a bolgomba is, feltéve ha az illető hozzájárul.

   Annyi a rosszkedvemnek. Remélem nem kell pillangózni, mert nem bírnám ki. Akárhányszor csak rágondolok erre a mutatványra, elkap a röhögőgörcs. Ilyen állapotban sokkal könnyebb lesz abszolválni a mai napot.  Következő 200 méter olyan gyorsan eltelt. Következő feladat 600 oldalérintéses gyors technika. Ez már okés, csak kicsit sok. Nem lenne vele semmi gond, bár 25 méteres medencében tuti elszámolom magamat. Olyan jól simogat a víz. Meg néha az a néhány ember aki vette a bátorságot, hogy lekörözzön, elhúzzon mellettem. Na nem baj, simogasson, azt szabad. Majd én is visszasimogatok nekik. Elvégre már több mint 1 hónapja együtt dolgozunk. Nem most ismerkedünk.

    Vége ennek a feladatnak is. Sorban álunk egymás mögött a falnál s lessük edző bácsi minden szavát. 100 méter hátúszást kell abszolválni. Na ez már tényleg nem lehet igaz! Összeseküvés Laure ellen. Vagy ez most itt Manaudou paródia akar lenni? Mert akkor én szívesen elvállalom az alacsonyan szálló karikagyűrűs jelenetet. 100 háton mehetek a sor végére, pedig valamikor ígéretes hátúszónak indultam. Egyik gyerekkori haverom szerint én lehettem volna Egerszegi Kriszta utódja. Na jól van. Kis Egérke is úszott már ilyet az Olympián, sőt még aranyérmet is kapott érte Barcelonában. 

   Aztán következett az újabb feladat. 10*50 gyors. A 25 még megy 1 levegővel is. viszont 50-nél már nem olyan egyszerű  dolog. Szépen végigcsinálunk minden utasítást betartva bízunk benne, hogy előbb vagy utóbb komoly kézzel fogható eredméye lesz együttműködésünknek. Következett az a megváltó mondat:

---200 laza levezetés. KIRÁLY!!!

    Szépen lassan. Nem kötelező gyorsozni, mehet mindenki úgy, ahogy neki jólesik. Többiek előre, Erzsébet a legvégére, majd én elszórakozom a végén. De amint láttam nem én voltam az egyetlen elvetemült 3atlonos ezen a héten. Kedvencem ilyenkor a mell kartempóhoz párosított pille láb. Egyáltalán nem gyors, de legalább lassú. Sokáig lehet benne gyönyörködni. Ezt tették a többi kollégák is, miközben arra vártak, hogy végre kikászálódjak a 25 C fokos vízből és átadjam helyemet az általuk képviselt következő turnusnak.