2008.06.30--Hétfő
Kezdek olyan lenni, mint egyik ismerősöm, akinek a blogját olvasom. Kifogás mindíg van. Nem az ő hibája. Ő már frissített, ahogy láttam és nagyon jókat írt. Gondolom kíváncsiak vagytok, milyen volt a Bajai Triatlon Tour, amin indultam hétvégén. FANTASZTIKUS!!! Gondoltam szavakba kéne foglalni, de most idő hiányában inkább versben mondom el mennyire beleszerettem a Bajai pályába:
Szeretlek BAJA
Szeretlek, csak tekerek,
A Szigeten és a macskakövön is,
mert neked TRIATLON a neved.
A Szigeten és a macskakövön is,
mert neked TRIATLON a neved.
Mint rendkívüli kihívásunkat,
Úgy mutasd magad nekem
ma és holnap is
Jöjjön el az én versenyem,
Ahol utolérlek téged,
Hiába szenvedsz már,
Mert nagyon fáj a térded.
Legyen meg az akaratom
Most itt kinn a pályán,
mert én kűzdök akkor is,
Ha már célba ért az első!
Szabitól kell nekem
bringa kölcsön,
S verseny végén
Könnyezve sírok az örömtől.
Ma már tudják,
Ha már láthatják
Mások is, én
Pósa vagyok tudom,
De mégis, de még
most is, mert
Szurkolni kell kimondva,
Bíztatni kell gratulálva,
mint összekapcsolt kezek
izzadó boldogsága.
Pedig jól menne úgy,
ahogy te csináltad rég,
Jó volna úgy, ahogy
Tőled láttam én.
Ne kerüljünk járgányunktól
2 méteren túlra
Ne álljunk a másik elé
Bringával az útba!
Depóban meg fogod találni,
mert nem hagytál el semmit.
Meg tudtad találni,
bár nem láttad hol van,
Be kellett kiabálni;
Depóbajnok a Boxban!
El fogom mondani,
amit kellett volna;
Én akartam úszni,
veled tekerni,
szaladni nevetni,
nem félni.
Felkelni veled reggel
A Nap első sugarával
És a vacsorával,, melyet
jutalomként adnak annak,
ki Baját megjárta.
Én a vízben, te nyeregben,
te tekersz már,
de én kereslek téged,
Hogy engem fogsz követni,
Sohasem ígérted.
Messze vagy, de
úszok máshol is
tekerek, csak kereslek
akkor is, még futva is.
Tekerj bátran,
Ne fékezz hiába
Tekerj, mert a
látszatnak könny
lesz egyszer ára.
Kívánj szerencsét
Nekem te is az útra;
Így jutunk a
Sugó parttól a
CÉLvonalon túlra!
Úgy mutasd magad nekem
ma és holnap is
Jöjjön el az én versenyem,
Ahol utolérlek téged,
Hiába szenvedsz már,
Mert nagyon fáj a térded.
Legyen meg az akaratom
Most itt kinn a pályán,
mert én kűzdök akkor is,
Ha már célba ért az első!
Szabitól kell nekem
bringa kölcsön,
S verseny végén
Könnyezve sírok az örömtől.
Ma már tudják,
Ha már láthatják
Mások is, én
Pósa vagyok tudom,
De mégis, de még
most is, mert
Szurkolni kell kimondva,
Bíztatni kell gratulálva,
mint összekapcsolt kezek
izzadó boldogsága.
Pedig jól menne úgy,
ahogy te csináltad rég,
Jó volna úgy, ahogy
Tőled láttam én.
Ne kerüljünk járgányunktól
2 méteren túlra
Ne álljunk a másik elé
Bringával az útba!
Depóban meg fogod találni,
mert nem hagytál el semmit.
Meg tudtad találni,
bár nem láttad hol van,
Be kellett kiabálni;
Depóbajnok a Boxban!
El fogom mondani,
amit kellett volna;
Én akartam úszni,
veled tekerni,
szaladni nevetni,
nem félni.
Felkelni veled reggel
A Nap első sugarával
És a vacsorával,, melyet
jutalomként adnak annak,
ki Baját megjárta.
Én a vízben, te nyeregben,
te tekersz már,
de én kereslek téged,
Hogy engem fogsz követni,
Sohasem ígérted.
Messze vagy, de
úszok máshol is
tekerek, csak kereslek
akkor is, még futva is.
Tekerj bátran,
Ne fékezz hiába
Tekerj, mert a
látszatnak könny
lesz egyszer ára.
Kívánj szerencsét
Nekem te is az útra;
Így jutunk a
Sugó parttól a
CÉLvonalon túlra!