2008-06-03---Kedd
Asszem ismét kezd visszatérni a blogolási kedvem. Megjegyzem, ezt egy testvérpárnak köszönhetem.
Mostanában nagyon elhanyagolódott ez a történet, viszont nem szeretném ha egy fél ország maradna 3atlon 4ever nélkül. Mivel még nem jelentkezett a társam, kénytelen leszek egyedül folytatni. Tehát akkor belekezdek:
Erzsébet, azaz én, ma is úszni mentem szokás szerint, hogy ismét találkozhassak kedvenc csapattársaimmal. Nem úgy, mint tennap. Szerencsére ma nem volt csapadék, legalábbis még el nem kezdtem blogolni
Hajnali 05:52
Zuhanyozom és reménykedem, hogy ma nem kell egyedül unatkoznom. Csapatban könnyebben jönnek a sikerek is. Mivel tegnap jó szokásomtól eltérően sokáig fennmaradtam (hiába, blogolni is kell valamikor) ezért olyan nagyokat tudtam ásítani, hogy a fél mezőnyt helyből elaltattam bemelegítés előtt. Kellemesen hűvös az ún. ébresztő víz, páne 2,5 méterről a nyakamba.
Érkezik az edzőm és már integet is kis kezével. 4 ujjal. Magyarul: 400 méter bemelegítés. Cseles a gyerek! Így a köszönést és magyarázatot is letuja egyben, anélkül, hogy kinyitná a száját. Már pakolok is le mindent a kis székecskére, összekötöm a hajamat, ami időközben már jól megnőtt, és rengeteg vizet tud felszívni. Felveszem pici kék úszósapimat, majd a szemüveget. Papucsomat leparkoltatom a rajtkő elé, törölközőmet kiterítem a radiátorra. Most egy fejest. Persze IFP-t ma sem láttam, pedig igényt tartanék rája. Ezért most ilyen felemás hangulatban kell helytállnom. Nem lesz egyszerű, de még nem találkoztam a lehetetlennel. És nem is szeretnék. Attila bácsitól már tavaly megtanultuk, hogy a lehetetlen nem létezik.
Erzsébet nagyon ügyes és már melegít is. A bemelegítésemet L'or Manaudou is megirigyelhetné, olyan művészien sikerednek a fordulóim. Ezt gyakoroltuk múlt héten, meg előtte is. Következik az 1000 gyors technika. Alkaros gyors. Na ez elég érdekes lesz. Gyorsabb emberek menjenek előre, nem sietek sehová technikázni meg nem igen szeretek. Beállok a sor 2. 1/3-ának végére. Így legalább mindenkinek jó lesz, mert nem akadályozzuk egymást a tovahaladásban.
Kedvenc trénerünk erős lábtempót szeretne látni tőlem. Tőlem? Lábtempóóót ÉéééNN????? Igen. Itt tartunk. Hamarosan ez is profi módon fog menni. 1-1,5 év és szinte tökéletes lesz. Addig pedig nagyon odafigyelek a technikára és a fordulókra. Főleg az tetszik, mikor olyan frankó módon sikerül elrugaszkodnom a falról, ezzel komoly métereket spórolhatok meg. Mindenki lábtempózik, ahogy csak bír. Meg is látszik az eredménye. A mellettünk lévő pálya közepéig belóg a kötél, a víz pedig hullámzik rendesen. Gondolom örülnek nekünk a "szomszédék"
Nem mondom hogy megcsináltuk, inkább, hogy sikeresen teljesítettük ezt a 200 métert. A következő 200 már alkaros oldalérintéses lesz... Már indulunk is tovább. Vicces, de nagyon oda kell figyelni a levegővételre is. Elfordítom a fejem némi oxigén reményében, de Fortuna ezúttal nem kedvezett nekem. A szembe jövő rendesen beterített, mint Moszkvát a hó.
Nem gond, végülis már csak 750 gyors technika van vissza, + a többi. Ja és utánna futok. Vigyáznom kell, hogy legyen tüdőm a bringára is. Pörgetem lábamat, mint Czene Attila a Szombat esti láz döntőjében, viszont alig haladok előre. Kezet előretol válszélességben, közben pedig komoly kűzdelmet folytatunk a közeg ellenállásával. Szakad rólam a víz, bár itt nem olyan feltűnő. Vígasztal a tudat, hogy 200 méterenként van 1/2 perc pihenő. HURRRÁÁÁÁ!!!!!!
Utolsó 200 technika. Ez a legjobb. Elkezdek visszafelé számolni. Már csak 185 méter a következő feladatig. DEJÓ!!! fordulóhoz érve meg kell állnom, szemüveget igazítani. 2-3 másoperc, már száguldok is a többiek után.
Az 50-es bukófordulóm megérdemelne 1 Oscar-t. Még az edzőnk is vizes lett. Remélem nem kapok büntetést. (20 fekvőtámasz). Sikeresen abszolváltam a visszalévő 150 méterecskét, de ebből ennyi elég volt. Most pedig HAZAMEGYÜNK.
Igen, az edző is úgy gondolta... Meg majd a versenyen is az lesz. Le sem szállunk a bringáról. Hazatekerünk.
Az vicces lenne. Mi annál sokkal ügyesebbek vagyunk. Ezért nem akarunk még hazamenni. Sorban állunk a pálya jobb oldalánál és hallgatjuk, mit mond a tréner. Mit szeretnénk még úszni. Remélem nem légzéstechnika következik. Mert múltkor már volt szerencsém megtapasztalni, milyen az, mikor 50 méteren keresztül minden 11. kartempóra veszek levegőt. Röviden: Utánna nem csak a tüdőm fájt.
Most még mindenki jókedvű és reménykedünk benne, hogy nem szeretnénk valami fájdalmasan nehéz feladatot teljesítni. 7en vagyunk jelen és az első 3 máris inulhat gyorson. a következő 3as 50enként vált gyors- hát párosításban. Várok a soromra. Tegnap után most mi vár rám? Szemeimmel kedvenc edzőmet figyelem, aki máris adja az utasításokat. Még meg sem szólal, de mosolyáról leolvasható, hogy valami butálisat eszelt ki már megint. Jajj nekem!!! 800 vegyes technikával fogok megkűzdeni. 200 Pille varia, 200 technikás hát, 200 csúsztatott mell (a fő versenyszámom) és 200 gyors technika. Ezt még Cseh Laci is megirigyelné. Na majd egyszer elhívjuk őt is edzésre. Kíváncsi lennék, hogy bringázik, ill. milyen a futótechnikája
Szeretem mikor elengedik a gyorsabb versenyzőket. Főleg, mikor én vagyok a kedvezményezett. Pille varia az annyira jó, csak ne venne igénybe annyi energiát. Aranyosak a kispillangók, mert olyan szép színesek, mint a fejem az edzés végére... Figyelni kell, mivel a szembeforgalom is jelen van, s még véletlenül sem szeretnék senkit eltalálni. az mindkettőnknek nagyon fájna. Kemény gyerekek vagyunk, szóval nem probléma, ha valaki véletlenül eltalál. Nem csinálunk belőle nagy ügyet. Ez szokványos jelenség triatlonoséknál.
200 háton szinte el tudnék aludi, feltéve, ha nem kéne ilyen komoly tempót diktálni. Olyan különös érzés, mikor azt vezem észre, amint egy gyorsúszó közelít felém, míg én háton "menekülök". Holnapra olyan izomlázam lesz a karomban, hogy 2 mankóval kell blogolni. Nade nemsokára következik a 200 mell. Köztudott, hogy szebben úszom mellen, mint háton, jobb leszek mit Gyurta Dani 200-on. Na ez még rimmel is.
Ráfordulok a 200 mellre. Itt ma nekem volt a legjobb mellem. Meg úgy ámblokk a triatlonisták között is. Erre vártam tegnap óta. Imádok mellen úszni. Nem véletlenül. Béla bá' megtanított. Szeretem ezt az úszásnemet, mert ilyenkor mindenki engem figyel. Kisebbekenk és nagyobbaknak egyaránt tetszik a technikám. Teknőccel is sokat szoktam ám gyakorolni, mert sajnos még így sem tökéletes a történet. És hát nagyon ciki, mikor egy gyorsúszó mellen megver. A jó dolgoknak hamar vége szakad, következik a 200 gyors. Jobb szeretnék inkább mellen 400 mtert. Nade nem én vagyok a kedvenc edzőnk. Az új kedvenc edzőnél talán megpróbálnám kialkudni, nade ez a történet most nem fog működni. 200 gyors. Manaudou-ként hajtok, mintha az életemért úsznék. Társaim már végrehajtották a küldetést, s most épp engm figyel mindenki. Szeretem ezt az érzést. Következő csoport már érkezik is. Engem figyelnek, ahogy kűzdök az elemekkel. Ez sokkal jobban motivál. Mit nem mondjak; Madonnának nincs ilyen közönsége
Aztán nekem még végre kell hajtanom egy kisebb fajta edzésmunkát. Megint olyasmi feelingem támadt, mint hétfőn, leszámítva, hogy most kb 10-15 ember csak rám összpontosít. Legközelebb megmondom az kedvenc edzőnek, hogy reggelre hozzon közönséget is. Mit közönséget??? Egy egész szurkolótábort. Csak, hogy hozzászokjunk a versenyek hangulatához. Már el is képzeltem, amint abba a pici usziba bezsúfolódik 960 ember.
Aggodalomra semmi ok.
Mert ugyebár sok jó ember kis helyen is elfér.