2008-06.02---Hétfő.
Hajnal
Most van időm, mert épp nem kell határidőre teljesíteni, bár a Bajai verseny még előttünk van, nade legalább ismét a saját blogom közelébe kerülhetek. Gondoltam felvennék valakit társszerzőnek, aki engem ismer, így ha mégsem tudnék gépközelbe keveredni, a kedves olvasóimat sem kell kétségek közt hagyni.
Gyönyöűséges szakadó esőre ébredtem fel. Akkorát villámlott, hogy öröm volt nézni, bár van aminek sokkal jobban tunnék örülni. Mindegy. Edzésre akkoris kell menni. És különben is! Ahogy kedvenc edzőm mondaná, ez csak víz, mint az uszodában, az pedig nem harap
Tehát összepakolódtam a kicsike motyómat és a Pool felé vettem az irányt. Optimizusomat mi sem jellemezhetné jobban, minthogy biztonság kedvéért magammal vittem a napszemüvegemet is. 
Barátságtalan idő fogadott, ahogy mentem célállomásom irányába. Nemcsak hogy szakadt a nyakamba az égi áldás, hanem egy kisebb tornadó féle szelecske kishíjján kicsavarta a kezemből az ernyőt. 1 szónak is 100 a vége, kár szépíeni a dolgokat. RONGGYÁÁZTAM!
Beértem az uszodába, és meglepődve tapasztaltam, hogy sehol egy teremtett lélek. Itt-ott egy két idősebb személy, nade legnagyobb bánatomra kis csapatom teljesen felszívódott. Na mindegy, van még 10 egész perc 06:00 óráig, addig kiülök a pici fehér műanyagszékre és onnan nézek ki a fejemből hétfő lévén. Eltartott kb: 12 percig, mikor már rámtört az egyedüllét. Na megyek zuhanyozni, aztán aki jön, aki nem, én edzek, max magamtól, de ha már egyszer eljöttem idáig, akkor haza nem megyek, míg nem teljesítettem min 2 kilit. Indultam is a zuhanyzó felé, mikor valaki kedves hangon rámköszönt és még mosolygott is. Ki nem találjátok ki volt az. Naná, hogy a kedvenc edzőm. HURRRÁÁÁÁÁ!!!
Nem semmi ez az ember. Saját szilárd elhatározásából döntött úgy, hogy ő ma itt velem edzést fog véghezvinni. Látszik rajta, hogy nagyon elszánt és pontosan tudja mit akar. Ázott hajáról csöpög a víz, de örül, hogy valaki eljött, mert a csapatom jelentős része a hétvégén Tiszaújvárosban "teljesített szolgálatot". Mégsem indult el otthonról hiába. Már megérte neki eljönni, hiszen az első ember akivel a medence partján összetalálkozott, szintén tudja, hogy hová akar eljutni és mikor. Kedvenc trénerem most sem hagyott cserben. Mindjárt rá is kérdezett, hogy hová-hová ilyen sietősen. Mire én sem késlekedtem a válasszal:
Természetesen zuhanyozni. Na akkor zuhannyunk neki
Mire bevizesítettem magam a mester már ott ült a kisszéken, kezében nyitott naplóval, amibe felírta mára a penzumomat. Igen Ő már valamit tud. Tudta, hogy ott leszek reggel 06:00-kor a Pool-ban, még akkor is, ha rajtam kívül senki más sem és nem élt feleslegesen. Ismertette velem a hétfői edzéstervet:
400 méter bemelegítés, aztán 1000 gyors technika, 200 hát... stb. Lényeg, hogy még nagyon hétfő van és annyi félét egyszerre megjegyezni... Én megpróbáltam. 
Csobbantam is de közel sem olyan IFP módjára. Enyém az egész pálya, szabadon közlekedhetek, ahogyan csak jólesik. 25 méterig még hűvös a medence vize, nade a többi 375 méter már sokkal pörgősebb. Sikeresen végrehajtottam a komoly bemelegítést. Elkezdtem technikázni. Magamtól. 50 -es fordulóhoz érve hangos füttykoncertre lettem figyelmes. Ezt már ismerem. Az edzőm jelez, hogy: ÁÁJÁ MEG! BAJ van. Azonnal felnéztem rá, mivel a rajtkövön ült és látszott rajta, hogy nagyon mondani szeretne valamit a kedvenc úszójának. Szemcsit levesz, fület kinyit figyelő tekintet rá szegeződik. Neki minden szava aranyat ér. (nem csak a Kaposvári versenyen) Már mondja is nagy mosollyal, hogy nem sikeredett igazán jól végrehajtani a gyakorlatot, egyik kezét magasra emelve mutatja, hogy mit kell javítani a kéztartáson, majd kitér a légzéstechnikámra is. Majd ennyit mond: Folytasd!
Csinálom tovább, már sokkal jobban tudom, mire figyeljek oda és mire ne. Sajnos senki nincs aki motiválhatna, ezért borzasztóan egyedül érzem magam a vízben. Odakint szakadatlanul esik. Ahogy a franciák mondanák: Dö Lá Víz. (ez kicsit fonetikusra sikeredett, de még nem sikerült elsajátítanom ezt a nyelvet) 1000 technika kipipálva, jöhet a 200 hát. Csak keményen, mint Egerszegi Krisztina. Na tessék! Helyette is nekem kell úsznom. És nincs senki akivel össze lehetne akadni a fordulónál. Én vagyok az első és az utolsó, a 2. a 3. a 4. és az összes többi egyes szám első szeméyben. 
Na most mi is következik? Megkédezzük a "főnököt". Megállok a pálya szélén, leveszem a szemüvegemet, kezemmel hadonászva jelzem neki; segítsen nekem. Erre ő fáradtan elmosolyodik. Már közledik is, fülig ér a szája! Ugyanis 2* egymás után felolvasta nekem még mielőtt melegítettem volna. Nade ki emlékezik már arra hétfőn kora reggel? Az jelentkezzen nálam megígérem neki, legközelebb szerepelni fog a blogomban. Érkezik a mosolygós edző de csak ennyit mond:
---Erzsi! Hihetetlen vagy:)) Ezt eddig is tudtuk, viszont még én sem örültem neki ennyire. Újra elmondja mi következik. 200 egykaros gyors jobb kézzel majd ugyanez bal kézzel. Egyik kéz elöl, másikkal evezünk, mint a Titanicon maradoddak a jéghegy másik oldalán. És minden kartempóra levegőt vesz. Na igen. 50 méter után megint megállok levegőt venni. Tudom ,hogy megint nem egészen okés valami, mert az edző gyanúsan mosolyog. Vajon mit akarhat közölni velem?
---Ez egész jó lesz, csak a kezedet ne így tedd előre a víz felett, mert olyan, mintha orrba akarnál vágni valakit. Az igaz, lenne kit orrbavágni, de azt most nem írom ide, hátha az illető magára ismer
Már ezzel is végeztem, de a karjaim úgy el voltak fáradva, hogy az orromat nem bírom megvakarni. Aztán meghallgatom mit kell még leúsznom. Sajnos a trénernek sietnie kell, ezért elmeséli nekem; miként fog kinézni Erzsébet elkövetkezendő 20 perce. Nem véletlenül cseréltem le az előző 3 mesteremet. Asszem vele jól jártam. Ilyen sem fordult még elő a világtörténelemben, hogy egy ennyire jó szakember, aki ráadásul még ember is, csak miattam korábban felkeljen és csak velem foglalkozzon. Szerintem neki ez a hivatása. Hiába is tagadná, látszik rajta, hogy szereti csinálni.
Ez a nap nálam pirosbetűs ünnep lesz a kis naptáramban. Az előző 3 közül egy sem akadt, aki ennyire törődött volna a tanítványával, hacsak nem az Olimpiai szereplés volt a tét. Ezt a szintet Laci bácsi meg sem közlítheti, aki ugyan nagyon rendes volt, viszont még saját fiát is hagyta egyedül edzeni. A vége az lett, hogy minden hétfőn tantrikusan edzettünk egymással. Szóban megbeszéltük a penzumot. Sokat számít, ott van-e a figyelő tekintet, avagy sem.
Megcsinálom a kötelező gyakorlatot még akkor is, ha tudom, egyedül csak magamra számíthatok. 200 levezetés végén el ne felejtsem megvregetni a saját vállamat, hogy jól dolgoztam. Megyek zuhanyozni, aztán megérdeklődöm valakitől, mennyire csúszik a pálya.
Nem is esik. Tehát futunk. Immáron 5 kilómétert. Hajrá Baja! Felmászom a magaslatra, ahol nagyon szép a táj, az életkedvem is könnyen elmehet, ha belegondolok, hogy 16 egész kört + 200m. Ráadásul stopperelem. Összeszedem maradék energiáimat és elindulok. Jó dolog lendületesen elkezdeni, nem sajnáltatom magam, közben folyamatosan figyelem a körátlagokat, de a franc aki fejben tudja tartani az összeset. Pláne hétfőn. Elég csak a kilóméteres részidőket lesni. Szerencsére itt közel sem vok egyedül. Néhányan előttem vannak, bár őket hamarosan lehagyom, de érzem, ahogy valaki közeledik a hátam mögött. Pokoli tempót diktálva, mint amikor Kimi Raikönnen előzni készül a Rascas kanyarban. Gyorsan kihúzódok a fűre, nem akadályozok meg senkit a tovahaladásban.
Elfut mellettem egy hatalmas nagy termetű 1500méteres futó. Meg is köszöni, hogy elengedtem. Rajtam ne múljék. Az első kilóméterem 5:12 körül van. Aztamindenitneki! Szárad a pálya, de a levegő elég fülledt, szóval minden van a levegőben csak oxigén nincs. Próbálnék lélegezni bár ez nehezen megy, mint Győzikének a logaritmus.
Magaslaton vagyok a salakos pályán, ahol pár nappal ezelőtt permetezték meg a füvet, és bokrokal fákal körbezárt terület, ahol megáll a levegő. a 2. 1000 méteren 11:12-t mutat a karórám Ez rosszab, mint volt, de futni kell, mese nincs. 3. ezren 17:40 Már csak 2kili. Bírni kell.
Szenvedek, mint egy ÁÁlat. Fáj mindenem, már alig bírom emelni a lábam, és megint leköröznek. Erre Pista bácsi bekiabál a pálya széléről:
---Gyerünk, gyerünk, emeld a térdedet!!
Sírni tudnék annyira rossz, de nem adom fel. Előbb inkább összeesem. Az kevésbé ciki. 4000-nél 23:50 Erre mondaná valaki, hogy már csak 1000 méter, de azt még leúszni is sok, nemeám futni.
Már csak 3 kör. Örömmel jelentem, fájdalom elmúlt, kezd kisütni a Nap. Ezt még kibírtam valahogy, de az utolsó 2 körben megkörnyékezett az ájulás. Jajj, még a szememet sem mertem becsukni, mert kezdett elsötétedni előttem a világ. Pedig komolyan mondom én igyekeztem optimista maradni. Utolsó kör. Szégyen szemre nem megsprintelni nem tudtam, de már a célba érkezésem is komoly veszélybe került. 
100 méter, már csak 40 és csak 10, 5,3..Győzelem. Stoppert lenyom. Majdnem elsírtam magam. Levegőt nem kaptm, a fejem kb ilyen szép lila, mint ezek a betűk. Akkor most pulzust mérünk. Megizzadtam mint egy ló. Aszonygyahogy... *ul alacsony. Ez nem lehet igaz! Akkor ezért akartam elájulni. Na mindegy, már ezt is túléltem. Én lettem a nap hőse. Júniusban először Erzsébet kezdte meg a felkészülést a Bajai versenyre.