2008.04.04---Péntek
Délután 13:45
Ennyire motivált hangulatban még nem mostanában voltam, ennyire motiváltan még sosem írtam blogot. Annyira boldog vagyok, el sem tudom mondani, hogy mennyire. Hol is kezdjem? Aki szeretne felvidulnui, ajánlom neki, mihamarabb olvassa el ezt a blogbejegyzésemet többször is. Mondjuk mikor rossz napja van vagy nagyon elmegy a kedve úgy az egész mindenségtől. Ha majd én is hideg téli estéken újraolvasom ezt az írásomat, biztos vagyok benne, hogy másnap lendülettel és örömmel sietek az edzésre. Most nagyon optimista vagyok és vidám. Mielőtt túlragoznám nagy újjongásomat, gyorsan belekezdek a lényeg ismertetésébe. Kívánom, hogy minden sporttársamnak aki ezt olvassa, legyen minden napja olyan kellemes, mint nekem a mai!
Hazaérkeztem és rendet tettem a futócuccaim között. Saját bringám még sajnos nincsen, viszont már elkezdtem rá gyűjtögetni, bár kétséges, hogy a Bajai triatlon versenyre összejön annyi, és akkor még nem számoltam vele, hogy be kéne hajtanom kicsit, vagyis nem ártana közelebbi ismeretséget kötni a kétkerekűvel. Tavaly Fadd- Domboriban egyik öcsém bringáját kaptam kölcsibe, nade az férfinyerges volt, én pedig utánna 3 napig nem bírtam ülni. Gondoltam Felmegyek netre, megnézem az üziket, amit kaptam aznap.
Egyik kedves rokonom írta, új sim kártyája van, örülne, ha felhívnám, mert elvesztette a telefonszámomat, bár van egy jó híre számomra. Nekem sem kellett 2* mondani. Máris kikerestem a mobilomban a nevét, rögvest rányomtam a hívás indítás gombra. Vajon mit akarhat mondani. Róla elöljáróban csak annyit; az eddigi triatlonos sikereim 99%-át neki köszönhetem. Ő indított el engem ezen a pályán, és mindent megtett azért, hogy nehéz körülmények ellenére is 3atlonista lehessek. Elintézte az indulásomat, szerzett cuccot, amivel el tudtam indulni, készített kaját a verseny utánra, hogy legyen mit ennünk, szóval amiben csak tudott, mindíg támogatott. Erre mondják, hogy a rokonait nem válogathatja meg az ember.
Miután kicsöngött párszor, kedves rokonom felvette a telót. Mindjárt megismerte a hangomat és közölte, velem, hogy miután hivatalosan leigazoltam a klubba, és jól tudja, hogy mennyire szeretnék indulni a Bajai versenyen, ezért megbeszélte egyik ismerősével, hogy összeszerkesztenek nekem egy versenybiciklit. Nade nem ám akármilyet. Igaz nem a legprofibbat, de egy komoly versenyzőhöz valót, amire én magam gyűjtögethettem volna akár 1vagy több évig is. ja és ráadásul ajándékba.
Csípjen meg valaki, vagy ezt én most álmodom. Kicsi szívem a torkomban dobogott, én meg majdnem meghaltam az izgatottságtól. Édes Istenem, mióta várok egy jó kis járgányra. És tessék. Talán még most sem fogtam fel. Majdnem elsírtam magam örömömben. Jó-Jó Rokon-Rokon, nade ekkora szívességet még én sem mertem volna kérni tőle. Elkezdtem ugrálni örömömben, igen, ráadásul telefonnal a kezemben. Érdekes látvány lehettem, szerencsére nincs kamera rajta. Alig bírtam megszólalni ezek után, pulzusom 100 fölé ugorhatott a kitörő lelkesedéstől, közben pedig győzetm köszöngetni az ajándékot. Nincs is születésnapom, sem névnapom, de azt hiszem nekem ma karácsony van:)
Még mindíg nem eszméltem fel teljesen. Kimondhatatlanul fantasztikus érzés, hogy vannak olyan emberek akik időt, pénzt, energiát nem sajnálva lelkesen tevékenykednek nap, mint nap, hogy örömet szerezzenek nekünk. Ha vissza szeretném adni nekik mindazt a jót, amit idáig kaptam tőlük, azt a rengeteg sok segítséget, támogatást, akkor kb: 100 évig kéne éllnem milliomosként.
Hihetetlen, milyen szerencsés embernek mondhatom magam ezen a csodás napon. Olyan rokonokkal áldott meg a Mindenható, akik mindíg segítségemre vannak, bármiről is legyen szó. Már alig várom, hogy felülhesszek saját bringám nyergébe és én lehessek a kárpátmedence Miss Armstrongja. Szeretnék már újra száguldani a lejtőkön, élvezni, ahogy süvít a nyári szél, ahogy pillanatról pillanatra változik a táj szemem előtt. És ahogy egyre messzebb jutok el. Újra beleszerettem a Triatlonba. Nem hiába. Mégis igaz a mondás;
Kerékpárosan szép az élet!