2008.03.20--Csütörtök
06:00
Ez a nap úgy kezdődött, mint a többi. Vidáman indult a reggelem. Szokás szerint zuhanyoztam egyet, mielőtt vízbe csobbannék, azán igyekeztem, nehogy lemaradjak a bemelegítésről. A szokásos formaságok megtörténtét követően, miután teljes harci díszben felsorakoztunk az egyik csapattársunk kiosztotta nekünk a napi munkát. 400 gyors bemelegítésképpen.
Lestük, mikor érkezik a várva várt kedvenc edzőnk, de nem akaródzott megjelenni. Gyanús is volt, vajon mit keres a futóedzőnél a kis fekete határidőnapló. Ezt leginkább 3-4 ember szokta birtokolni. A nagy kedvenc edzőnk, aki jelenleg máshol teljesít szolgálatot, helyettese, akivel tegnapelőtt együtt tréningeztünk, és mestereink segédei, akik szorgalmasan körmölgetnek tripla befutó esetében. Ami utoljára ideér, az az almás napló. Ez összecsukott állapotban rég ott pihent a belső ablakpárkányon, a radiátor fölött, mire odaértünk. Tehát ennyien leszünk ma.
Nem mondom, ilyenben még nem mostanában volt részem. Már majdnem olyan sokszor kényszerültem edzőt váltani, mint L'or Manaudou, viszont ez picit gyors tempó ahhoz képest. Laure eljöhetne hozzánk ipari tanulónak, hogy rájöjjön, hogyan kell rekord idő alatt edzők egész hadát lecserélni
Február 25-én kezdtük a közös munkát, majd jött az edzőtábor, aztán most megint egy kisebb váltás, kedden megint visszatér minden a régi kerékvágásba, viszont ha valaki ezt rendesen nyomon tudja követni, az megérdemel tőlem egy szóbeli vállveregetést.
Ha már a vállaknál tartunk. Éreztem, hogy az utolsó 100 méteren kezdett érződni az izomláz még tegnapról. Semmi baj, ma szerencsére nem kell technikázni. Elég lesz 8*100 vegyes nyitásképpen. Elöl a legújabb kedvencünk, aki a futásnál edz minket, aztán egyesével utána a Dream Team tagjai. Pillangó, hát, mell, gyors. Teperünk egymás után, mindenki igyexik kipréselni magából a lehető legtöbbet. Először általában úgy számolunk, hogy 1-en túl vagyunk, 2-n túl vagyunk... aztán már csak 3sorozat, utolsóelőtti, és utolsó 100. A szokásos sérülések most is előfordulnak, sőt néha meg kell állni, ha mondjuk félrenyel valaki.
Az a legszebb az egész történetben, mikor a 6sorozat végén épp csak beesek a célba, máris elindul a sor eleje. Kb 8 mp pihenőm van. Másik kedvenc részem; 7. 100 melúszás vége felé feltapadok két kézzel a falra, mint a rágó, ráfordulok a gyorsra és látom, ahogy a medence szemközti végéből rám mosolyog az aktuális edző. Ilyenkor nagyon szeretem az egészet. Az a legjobb benne, hogy legalább nem úszik velem szemben, tehát minimális esélye annak, hogy beterít.
Laza 200 hát következik. Sajnos nem oszanak érte aranyérmet, pedig már elég izmosak vagyunk hozzá, hogy elbírjuk a súlyát. Aztán lendületes gyorsok következnek. HÁLLE LÚJA, jön az általam olyannyira preferált 200 méteres mellúszás. Mindegyik edző elmondása szerint nekem van a legjobb mellem az egész brigádból. Meg is dolgozom érte keményen. Szóval mi minden reggel korán verítékezve kűzdünk a medencében, még az edzőnk és néhány sporttársunk az edzőtáborban pihengetnek