2008. 03.19--Szerda

Reggel 05:50 

   Ásítozom,  kicsit korán van, bár ezzel a többiek is így vannak. Szerencsére motivál a tudat, hogy ma sem leszek egyedül a medencében.  Unalomra semmi ok, bőven lesz mit csinálni, mivel a mai napon sokat fogunk technikázni. Már alig várom. Főleg a hátúszó számokat.  Sajnos visszatért a tél, de ez sem tarthat vissza minket attól, hogy jó formában legyünk. 

   Az öltöző zsúfolásig megtelt, mivel ilyentájban a hobbyúszók és a hivatásos fürdőzők is ideértek.   Egy gombostűt is alig lehetne elejteni, de már megyek is az uszodába,  nem várok senkire,  még zuhanyoznom  kell,  nem szeretném  ott várakozással elcseszni az értékes időt.  Lábamon a papucsom, fejemen  úszósapkám, rajta  szemcsim,  bal vállamra terítve  kis piros törcsim, kezemben egy flaska frissítő.  Lepakolok a  szabad székre, majd  jóleső zuhanyt követően megcélzom a radiátort.  

     Csapattársaim körében hihetetlen jól érzem magam, jó hangulatban, ill. kirobbanó formában vagyok ezen a napon. Ilyenkor szinte repül az idő. Még  villanyfénynél kezdünk, de már ez sem tart sokáig. Aztán függöny fel, fényáradat, és már érkeznek a világ legjobb edzői. Elöl a futóedző kissé megelőzve az új kedvenc úszóedzőt, aki kezében tartja a mindent tudó határidőnaplót. Azt a fekete kis könyvecskét. Ujujj!! Abban minden benne van.  Itt nem szokás strigulázni, csak azt írjuk fel, aki jelen van.  Érkeznek is hozzánk. Ezek szerint ma is úszni fogunk?   Azonnal megtámadjuk őket, és "követeljük az edzéstervet".  Szegények nem tehetnek mást, hiszen annyira akarunk úszni, hogy az szinte hihetetlen.  Pláne ekkora túlerővel szemben szegény edzők teljesen tehetetlenek.

---Mennyit úszunk bemelegítésként?--Kérdezem  az edzőt, mivel ma úgymond félig szabadnapos,  minket dolgoztat.

- -Négyszáz gyorsot!

--Kétszáz???--Kérdezk vissza, hátha kapok egy kis engedményt.

--Nem kettő, Négyszáz.  Ez nem jött be. Sebaj egy próbát megért, bár vígasztal az a tudat hogy eddig még senkinek sem sikerült lealkudni a távot.  Indulok, hogy jól bemelegedjek, mire technikázni kell.  Jól megyek. Kényelmes tempóban. Érdekes,  minden triatlonista gyorson melegít. Mellúszó koromban  pl: csak az első 100 méter volt gyors, aztán jött minden  egyéb. Igaz közel sem ment ennyire a freestyle, mint mostanában,  de ez betudható annak a rengeteg technikázásnak , amit mostanság csoportosan el szoktunk követni. Ráadásul bűntetlenül.

     Akkor mi most nekikezdünk a dolgok technikai részének.  Először oldalérintéssel úszunk, majd  kivárásos gyors következik, amit annyira szeretek. Partról nézni. Vízből kicsit másképp fest a dolog, de majd megoldjuk ezt is.  Oldalérintés még tetszik. Ez olyan amikor közvetlen test mellett a kéz, szinte egész végig, mintha saját magát simogatná a versenyző úszás közben. Viszont hihetetlen mód hasznos. Nem pusztán a másnapra bekövetkező izomláz miatt, hanem mert egy jól rögzült technika regngeteget számít a többiekel szemben.  Annyira jól haladok vele,  szinte ráúszom az előttem lévőre, tehát kicsit visszább kell vennem a tempóbol.  

    Figyelem, figyelem! Most következik a kivárással úszott gyors. Minden 6. hábtempó után cserélünk kezet. Levegőt venni sem olyan könnyű ám így.   Minden 6. lábtempóra.  Ha azt vesszük, hogy az én lábtempóm kb olyan mint Laure Manaudoué 800 gyorson, a medence pedig mindössze 25 méter, akkor kb 4-5 kartempó és végigérek  Igaz közben akutt oxigénhiányos állapotok léphetnek fel nálam, bár ez már részletkérdés.  Lényegtelen dolgokkal pedig nem foglalkozunk.  Pörgetni kel(ene) a lábat, de érzem,  valaki kellemesen simogatja a bokámat.  Egyik úszótársam, aki időközben utolért. Tapadok a falra. Elhúz mellettem.  Neki aztán van erő a lábában.  Hiába, a futás sokat nyom a latba.  

    50 után megállít az edző. Vajon mit akarhat mondani?  Félrehúzódom, hogy ne akadályozzam a gyorsabbakat tovahaladásukban és tágra nyitott szemekel nézek fel az új edzőre, mivel ő a pályán kívül áll és elég magas.  Minden utasítására érdekes, minden apró mozdulatát figyelemel kísérem. Mutatja, hogy ezt, meg ezt csináltam rosszul, és így és így kell jól csinálni. Ja és erre meg erre figyeljek különösképpen.  Aztán mondja, a már  régóta várt ÉÉéés Hopp-ot.  Már alig vártam. Megpróbálok mindent úgy csinálni ahogy elmutogatta nekem szemtől szemben. Megint kezdenek utolérni. egyre jobban fáradok, a tüdőmbe pedig nincs annyi oxigén, amennyit jelen pillanatban szeretnék. ISTENEM! De szeretek pillangót úszni! Főleg ilyenkor!

    50 méter után ismét hallom, hogy engem hív a kedvenc trénerünk. Mit akarhat már megint? Na erre kíváncsi vagyok. Illetve arra, mennyire elégedett az előző 50 méteren nyújtott teljesítményemmel.  Már mutatja is, mi volt a hiba, és hogyan tudom kiküszöbölni. Mi az ami még nem tökéletes.  Ez tök jó, mivel ilyenkor sokkal többet tanul az ember, mint egy egész hét alatt az iskolában.  A fejlődés garantált. Érdeklődöm, mit lehetne még tenni a totális siker érdekében. Hamarosan választ kapok erre a kérdésemre is.   Edzés közben sokkal  eredményesebb a konzultáció. Minden  egyes 50 méter leúszásával újabb tapasztalatokat szerzek,  ez jól fog jönni a Bajai, iil Fadd-Dombori és  egyéb úszóversenyek alkalmával.  Igyekszem minden információt adattá konvertálni,  a lehető legmagasabb fokon hasznosítani a gyakorlatban.  

    Megcsinálom a penzumot, mivel sportember vagyok és akkor sem adom fel, amikor már érzem hogy itt, meg itt nagyon fáj.  Annál nagyobb örömben lesz részem, mikor egyszercsak véget ér a szenvedés.  Aztán már lehet is levezetni. Olyankor a legjobb. Semivel nem hasonlítható össze.  Laza 400. Ami jólesik. Nem sietünk sehová,  mindenki  megvárja a másikat. Ilyenkor szeretek igazán háton úszni.  Nem maradok le és el lehet lazulni teljes mértékig.  Egyszer már majdnem elaludtam háton. Behunytam a szememet, átadtam magam az érzésnek. A lágy hullámos elringatják az embert.  Szerencsére kaptam egy kis fröccsöt a szembejövőtől, és hamar észrevettem, hogy jóreggelt van

     Megvárom még mindenki elhagyja a medencét, aztán még egy uccsó 50 méter gyorson lapátolok kicsit.  Falhoz érve úszószemcsi levesz, úszósapi le, vízből ki, papucsot fel.  Ilyenkor igazán frissítő a fissítő. Megtörölközöm, majd az öltöző felé menet röviden megkonzultáljuk  új edzőnkkel,  mi volt a jó,  mi volt kevésbé és legkevésbé jó. Ill szót ejtünk a kritikán aluli dolgokról. Sok mindent csináltam jól, kevés hibaszázalékkal. A technikai hiányosságokat  együttes munkával ki fogjuk küszöbölni.

    Aggodalomra semmi ok.  Van még min csiszolgatni, lesznek itt még óriási  egyéni csúcsok.