2008.03.18--Kedd

05:50

Kezdődik a reggeli edzés. Irány a zuhany alá! Engedem magamra a vizet folyamatosan. Jó reggelt ébresztő! Vége az álmodozásnak, hiszen a Pekingi Olympián azt várják el a jóembertől, hogy reggelre időzítse csúcsformáját, mert a döntőket ilyen időtájt rendezik. Ráadásul Kínában az európai versenyzőnek meg kell kűzdeni az időeltolódással is. Nem melegedhetek hosszú perceken keresztül, ezért hűvösre állítom a zuhanyt, majd szép fokozatosan elkezdem hűteni magamat. Egész kellemes, nem fázom tőle, de gyorsan helyre hoz és nincs szükségem reggeli kávéra, mint az egyik ex edzőmnek. Ahhoz én még túl fiatal vagyok. Garantálom, véletlenül sem fogok elaludni edzés közben. Pláne 8*100 vegyes közben. Bár az igencsak furcsa lenne.

Kezd hideg lenni a zuhanyrózsa vize, tisztára olyan, mint a nagy Niagara vízesés alatt. Hamarosan megfagyok, SOS irány a jó meleg 26 fokos medence! Sietek, mert nem szeretnék mirelitt csirke lenni ebben a hőségben. Nálunk a benti hőmérő higanyszála igen magasan van. Belépek az uszodába, lerakom a törölközőmet az egyik műanyag székre, a frissítőmet, rendszerint teát, iszom vagy ásványvizet pezsgőtablettával, néha pedig valami lightos italt. Mondjuk kék Poweradet. Nagyon jó íze van, de tegnap óta nem akarok több vizet inni. Egy időre elég volt.

Elsőként a futóedzővel találkozom a medence sarkán a rajtkő mellett, Ő is rendszeresen velünk edz, mivel triatlonista, majd szállíngóznak a többiek, mint odakint a hó. Ill. havaseső, vagy valami nagyon nem ide való csapadék. Jönnek megállás nélkül egyre többen, üdvözlések hosszú sora, majd egy-egy mosoly társul az ásítások sorozata mellé, így legtöbben vidám hangulatban vágunk neki a bemelegítésnek. Érkezik az ügyeletes kedvencünk, alias új edző. Éppen az úszósapkámat húzom a fejemre mikor odaér hozzám. Jó hírei vannak. Végre elkezdhetek bemelegíteni. Már megszoktam, a többiek kicsit furcsálták, hogy elsők között csobbanok, és azon kevesek közé tartozom, akik örömmel kezdik a bemelegítést. Na igen. Én melegítek, ők inkább behűtik magukat pár 100 méterre.

Utolért az Eindhoveni feeling. Bemelegítésnek Manaudou-t úszunk. Magyarul mondva 400 gyorsot. Viszont így könnyebb megjegyezni. Egy időben, mikor előre megírták számomra az edzéstervet és nem volt társam, akkor találtam ki ezt a módszert. Pl mikor elsőként 3*200 hátat kellett úszni, akkor úgy indultam el. hogy 3 Egérkét, majd 2*400vegyest, 6*100 gyorsot, ..stb, akkor ez fejben így nézett ki. 3 Egérke, 2 Cseh Laci, 6 Filippo Magnini.

400gyorsot úsztunk kezdésként. Hihetetlen, olyan gyorsan túl voltunk rajta. Talán, mert ez a kedvenc számom. Kint esik az eső elég hevesen, franciául szólva Dö Lá Víz! Álá Manaudou. De mit tehetek én, ha egyszer Magyarországon lettem triatlonista? Az uszodában forróság, kánikula van, tehát nem véletlen, hogy az edző csatlakozik, inkább verítékezik úszás közben, ahelyett, hogy a parton főne meg. Jól döntött. Bemelegítés után körbevesszük őt a vízben és minden szavát figyelemmel kísérjük, hátha elszóllja magát a mi javunkra. Mondjuk a 8*100 vegyesből így csak 4*100 lesz. Nincs szerencsénk. Igaz 8-an vagyunk, ússzúnk inkább fejenként 100vegyest

Rendes edző, és van humorérzéke is, alkudozni nem lehet vele. Tehát sorbaállunk egymás mögött. Elöl az edző, utána a futás oktató, majd mi szépen sorban egyesével. Mondja hogy Éééés.. A Hopp elmaradt, mert máris indul a srác, a hopp nál pedig már víz alatt van. Ezen mindenki jót mosolygott. Most nem mondja senki mikor kell elrajtolni, nekünk ez már rutinból megy. Különben is jó mikor az előttem haladó lábvizén tempózhatok. 8*100 vegyes nem is olyan sok, bár kissé nehézkes úgy előre haladni pillangóban, hogy közben jönnek szemben háton, a víz meg hullámzik, mint állat. Ezt nevezik Csúcsforgalomnak. Jobb ha teperek mint őrült, mert ha nem, könnyen forgalmi dugó kellős közepén találhatom magamat. Valaki megtaníthatna már rendesen háton úszni. Pillangón jól megyek, mellen behozom a hátúszásban összeszedett hátrányomat, aztán gyorson még tartani tudom a tempót. ISTENEM! Mi lenne, ha tudnék rendesen háton úszni?

Épphogy beérkezem a 100 végén, máris indul a következő menet, mert ahogy Demjén Rózsi énekelné, a vonat nem vár, mi pedig vonatozunk 8*100 méteren keresztül. Lényeg az, hogy éppencsak hozzáérek a falhoz a 4. 25 méter végén, máris indulni kell. Lassanként elfogynak a fal mellől az előttem haladók, tehát rajtam a világ szeme. Szerencsére az a veszély nem fenyeget, hogy halálra faggyak, ill. elunjam magam egyedül. A 7. 100 pillénél már alig bírom felemelni karjaimat. Abszolut delfinezni kell, mint egy sellő. Kezeket előre. Asszem valaki szembejövet eltalált. Én is őt, de már előfurdult legalább 100.000* mindenkivel, aki itt van. Egyik-másik társammal szinte kivétel nélkül testközelből ismerjük egymást. Ütköztünk már számtalanszor, másztunk át egymás hátán, bunyóztunk az előrejutásért, sőt álltunk már a másik lábára is.

8. 100 végére alig maradt energia. Laza 100 hát következik. Pihentetésképpen, bár ez nekem nem annyira pihenő. Mindez nézőpont kérdése. Ezt követően 50 métereket úszunk időre. Bikából, ahogy Attila bácsi mondaná. A fordulók után megpróbálok minnél hosszabban kidelfinezni, bár már egyre jobban fáradok és az utolsó hossz végére leginkább egy döglött delfinre hasonlít. Olyan forróságot érzek, mire végzünk a penzummal, hogy legszíveseben fejest ugranék egy jeges vizü hordóba. Erzsébet részére jeges arcpakolás rendel! Az új kedvenc trénerünk elégedetten mosolyog, bár neki is szép piros színe lett. Most következik az általam várva várt levezetés. 200-400 gyors, majd érkezik a követkető turnus. Úszkálok még pár 100 métert fel-alá a medencében. Most már nem annyira forró az arcocskám. Méghogy a vízbe nem lehet megizzadni! Dehogyisnem! És ha a versenymedence 26 fokos vízében van melege valakinek, akkor hogyan hűtse le magát? Végeztem a 400 levezetéssel, de úgy döntöttem +100 méter lazaság még bőven belefér konzultáció előtt. Simogat a víz, közben szabadon lehet nézelődni jobbra- ballra, elég csak a mellettem elhaladókra figyelemmel lenni.

Végeztem. Leveszem a szemüveget, majd a sapit, kiteszem a pálya szélére, aztán szem becsuk, nagy levegő, le a víz alá. Fel. Szem kinyit, levegőt vesz! Wow. Mintha újjászülettem volna. Vagy mégis? Hulla fáradt vagyok, talán kimászni sincs sok energiám, viszont annál boldogabb érzéssel tölt el, a tudat, hogy ma is tettem valamit a Triatlonos társadalomért, meg saját magamért. Ki a partra, startfejessel a törölközőmbe merülök, rövid konzultáció, aztán már megyek is zuhanyozni, aztán pedig keresek egy vödör jégkockát a fejemre