2008.03.13--Csütörtök
Délután 14:00
Voltam reggel 06:00-kor úszóedzésen, de az idő rövidsége miatt most inkább csak a délutáni első hivatalos futóedzésemről számolnék be.
Ugyanis történet a következő: Délelőtt folyamán volt szerencsém oly mértékben elfáradni, hogy szükségem volt 1 mielőbbi regenerálódásra, mielőtt felmegyünk a pályára. Sikerült pihenni kicsit, aztán összeszedtem minden cuccomat és elindultam szerencsét próbálni. Futni nem tudok és eddig még sosem tudtam, de életem első futóedzését a világ minden kincséért sem hagytam volna ki. Felmentem hát az öltözőbe és ahogyan reggel úszás előtt, most is átvedlettem futócuccba. Új cipő, hosszúnadrág, az időjárásnak megfelelően, póló. és egy piros melegítőfölső a tetejébe, mert akkora szél volt, hogy majdnem megfagytunk odakint. Szépen nézhettem ki, de ennél már csak az az ember volt szebb, aki rám mosolygott a tükörből. Te jó ég! Úgy nézek ki, mint egy hivatásos futó. Le sem tagadhatom
Irány a pálya. Mondanom sem kell a város egyik legszebb pontján fekszik, festői környezetben, de előbb meg kell érte mászni egy komolyabb dombot+pár lépcsőt. Na igen, már ahhoz is komoly erőnlét szükségeltetik, hogy eljussunk az edzés helyszínére. Viszont a siker garantált. garantálom mindenkinek, haogy ennek a dombnak a tetejére érve futás közben nem kell folyton a hivatásos fürdőzőket kerülgetni.
Mert aki már ide fölmászik, abban azért van némi energia! De érdemes megmászni a lépcsőket, hiszen felérve gyönyörű, szinte leírhatatlan látványban lesz részünk. Hatalmas salakos pálya kör alakban. A pályán belül füves terület ahol éppen komoly rögbi mérkőzés folyik. A környezet pedig leginkább egy hatalmas nagy sziklakertre emlékeztet. Nem is zavarjuk a résztvevőket, inkább felsorakozunk szépen egymás után a rajtvonal mögé és elkezdünk futni. Érdekes lesz. Magam részéről én maradok a sor végére.
Elindulunk, szinte egyszerre. Futok együtt a többiekkel, bár igyekszem tartalékolni az erőmet, hogy maradjon még belőle egy kevés, mert közel alig 1 órás futás nagyon kikészítheti a jóembert, ha nem elég óvatos. Mivel kedvenc trénerünk edzőtáborban készíti fel a csapat legerősebb tagjait, addig ide is kinevezett egy futóedző helyettest. Őt is nagyon szeretjük. Egyrészt, mert nagyon jól megérti a helyzetünket, másrészt, mert együtt fut velünk néha-néha.
Elkezdjük a penzumot. Sajnos hamar kiderülnek azok a bizonyos dolgok, vagyis most nem állok a helyzet magaslatán. Valami megfoghatatlant érzek a lábaimban, mintha kővé nehezednének, vagy szinte már alig akarnak engedelmeskedni nekem. Néhány körrel később érzem az oldalamat is. Szúr, mint az őrült. Pedig csak lazán kocogok. Aszem kissé lemaradtam, mert a team többi tagja kb 1/2 körrel mögöttem jár. Vagy előttem? Feladni nem fogom, mert jól tudom, van élet a halál előtt.
Egyre inkább érzem, hogyan tiltakozik a szervezetem, miközben én gyönyörködöm az elém táruló látványban. Hihetetlen szép a hely. Már csak arra koncentrálok, és a fejemben mindannyiszor megjelenik az a bizonyos megállni tilos tábla. Júj de fáj! Mindjárt abbahagyom, de még egy kicsit futok, mert megtanultam, hogy minden lépés duplán számít. Először is egy lépéssel közelebb visz a célhoz, másodszor pedig egy lépéssel távolabb kerülsz a rajttól. Tehát tudjuik jól: Szégyen a hasznos, de futás!!!
Látom a messzi távolban, amint az edző és a boly egyre jobban engem figyelnek, amint a messzeségben felvillan a piros bokáig érő nyakkendőm. Az a poén az egészben, hogy az tulajdonképp nem is a nyakkendőm volt, hanem a nyelvem
Érzem amint Marion Jones úgymond szép lassan elsétál mellettem. Kezd sötét lenni. Nem csak azért, mert hamrosan esteledik és csörörög, hanem mert a következő pillnatban már erősen olyan feelingem van, mintha Annus Adrián eltévedt kalapácsa fejbe kólintott volna! Jobb lesz sétálni egy kicsit, ha nem szeretnék hősi halált halni az edzésen. Huh, az nagyon ciki lenne. Sétálgatok, közben nézelődök, és látom a másik csapatot távolugrani. A következő atlétikai wb-t már mi rendezzük, itt ezen a terepen. Még szerencse, hogy gátak nincsenek amiken át kelene jutni, Látom, amint egy lelekes futó elhalad mellettem és nevetnem kell. Jajj oda az összes energiám! Sapiban, kesztyűben és sállal a nyakán fut, de rövidgatyában. Most akkor eldöntené végre, hogy fázik-é vagy sem?
Elindulok, ismét futva, meguntam ezt a sétálós stylustaságot, és szeretnék haladni a korral, totál elegem van belőle, hogy annyian lehagytak.
Ajajajajajajajjj! Ezt talán mégsem kellett volna. Érzem, hogy savasodnak az izmaim, görcsös fájdalom érződik combomban, és sehogy sem akaródzik abbamaradni. Fáj mindenem. Esni kezd. na tessék, ezt még az égiek is megsiratják.
Edzés végére kiderítettem, hogy 1 kör olyan jó 300 méternek felel meg. ezek szerint nekem ebből sikerült 8 egészet futva teljesíteni, a többit lesétáltam, de kezdetnek ez is elmegy. (szódával)
Kis lépés az embernek, Hosszúlépés nekem!