2008.03.10--7fő

 Hajnali 05:50

     Épp öltözünk, mikor megjelenik az úszótársam. Látszik rajta, hogy fáradt, de nagyon lelkes. Ugyanis mialatt én 7végén a medence klóros vizében kínoztam magam, addig ő és másik 2 társa részt vettek a Pécs-Harkány futóversenyen.  Mesélte, hogy nagyon tetszett neki.  Ehhez csak gratulálni lehet. Teljes szívből. Hiszen nem semmi teljesítmény, ráadásul ő az én csapattársam, tehát a klubunkat képviselte.

    Megyünk az edzőhöz, aki ismerteti velünk a napi penzumot. Annak ellenére, hogy  hétfő van, hihetetlenül jó a  kedve.  Kollégáimat hallgatja tágra nyílt fülekkel, mert egy ilyen élményt nem lehet csak úgy fél füllel érzékelni. Szeretnék én úgy futni, mint ők. Mit meg nem adnék érte, bár általában nem kifejezetten az úszókból lesznek a menő Triatlonisták, de sebaj, hiszen mint egyik triatlonos ismerősömtől megtanulhattuk;  A LEHETETLEN NEM LÉTEZIK!

    Jó, hogy ilyen kora reggeli órában is van valaki,  aki lendületet visz brigádunk életébe. Hihetetlen, de engem mások sikere már majdnem annyira motivál, mint a sajátomé. Pláne ha még ráadásul közös 1 Team-ben versenyzünk.  Milyen felemelő érzés lenne nyáron indulni triatlon csapatversenyben. Sokkal többet ér, mint az egyéni siker.  Hiszen nemcsak saját magunkért hajtunk rendületlenül, hanem közös célok vezérelnek mindannyiunkat.  A szenvedés ott csak fél fájdalom, s a boldogság kétszeres öröm

   Nagyon várom már az úszóversenyemet, mert társaimhoz hasonlóan én is szeretném megörvendeztetni azt az edzőt, aki ennyire sokat tesz a felkészítésünk érdekében. 

   Kezdődik az edzés, egy a sok közül. Az edző a naplót írja, nem véletlenül. 100-as részidőket jegyzetel rendületlenül.  Úszni kell, nincs mese. Össze kell kapnom magam, ha nem szeretném, hogy megelőzzön egy futó. Mert ugyan nem lettem sakkozó, de igencsak sakkosan érezném magam, ha kora reggel úszásban kapnék ki, vagyis lóvátenne egy futó.