2008.03.04--Kedd

Reggel 05:50

  Sötét az ég, süvít a szél. Alszik a város. Szerencsére az ellenálló brigád megérkezett. Szépen sorban állnak az uszoda (én csak úgy hívom The Pool:) bejáratánál nyitásra várva. Megérkezem hozzájuk én is. Ez életem 2. hivatalos triatlon hete. A kisebbek előre köszönnek nekem. Hihetetlen, már 1 hét után megismerik az embert. De nem csak az. Először a legtöbben ugyanis az arcodat jegyzik meg, aztán a keresztnevedet, mire észbe kapsz, már azon veszed észre magadat, h. fejből tudják a lábméretedet. Ehhez képest Columbo felügyelő szinte sehol sincsen.

  Hangos dübörgés hallatszik, aztán nevetve megérkezik az edzőnk, akinek sikerült az idefele futásban  megelőznie csapattársunkat. Akkor azért volt ez a nagy derültség így korán reggel. Ők már bemelegítettek. Tegyük hozzá jól is esik ilyenkor vidám arcokat látni, pláne olyan fiatalokat, akik poénkodva kezdik a napot. Nem szeretem azt, amikor reggel minden ember szokás szerint fásult és egy szót sem szól a másikhoz. Attól csak átragad rám is a rosszkedv, már ha én ezt hagynám.

  Irány az öltöző, ahol 2 pillanat alatt megszabadulhatunk minden egyes ruhadarabtól, aztán versenyt öltözünk, azt irány a tusoló. Méghogy a lányokra sokat kell várni?  Kellemetes langyos, kissé hűvöses a vize. Jó reggelt mindenkinek!  Irány az medence.  Ásítozom, mintha fizetnének érte, de ilyenkor ez szinte majdnem kötelező.  Az edző már vár és mindenkinek köszön, pedig 1* már találkoztunk a bejárat előtt

  Gyorsan mindenki melegít néhány 100 méterrel. Szokatlanul kevesen vagyunk. Egyik társunk megsérült a másik 2 távol maradt egyéb okokból.  Bemelegítésnek vége, jöhet a pillangó variáció. Pillangó láblempó folyamatos közben egyszer jobb karral, másszor a ballal húzunk, mint gyorsnál, ezt követi 2 páros karcsapás.  Ez inkább amolyan technikai jellegű. De nagyon nem teccik ez énnekem

Nem vagyok vele egyedül, hiszen eléggé vegyes a csapatunk. Van itt olyan aki triatlonistának született, van ex- úszónk,  kerékpárosunk  futónk és asszem még ex és jelenlegi duatlonistánk is van"raktáron".

Magam részéről a mellúszást hiányolom de rettenetesen. Nem csupán azért mert az a fő erősségem és ott rendesen lehagyom a mezőnyt, hanem mert szerintem nem túl jó móka az a rettenet sok Freestyle.  Igaz most nem úszóként hanem triatlonosként kell helytállnom aminek a víz mindössze 1/3  részét teszi ki, de nem bánom. Anno, mikor még csak úszó voltam, akkor az előző edzőimnél gyakran előfordult hogy 1500 méter folyamatos mellúszó távot kellett teljesíteni. A lényeg a lényeg, edzés végére ismét elfáradtam. Nem is akárhogyan. De volt egy két érdekes momentum is.  Pl: mikor a fordulóhoz értem csak annyit éreztm, hogy valaki simogatja a lábamat.  Hártafordultam  megnézni ki akar elhúzni mellettem, de a szemüvegem már kezdett bepárásodni, a hullámok meg egyre nagyobbak lettek, így kb annyit láttam, mint DerDevil a sötétben.

Mikor  a penzum végéhez közeledtünk, észrevettem a következő turnust, akik már várták hogy kikászálódjunk a medence partjára. Ők még nálunk is kevesebben vannak úgy alapból.

-Elfáradtam.

-Így a jó, különben az egész nem ér semmit, -mondta az edző és mosolygott.  

igen, vele minden edzés után konzultálunk pár percet. Röviden és tömören ismertette velem, mit csináltam jól és mi az amit hogyan kell kijavítani Na ezt jól megfogalmaztam. Az a vicces az egészben, hogy a legelején szinte kivétel nélkül minden ember rendes és kedves, barátságos, segíőkész és nagyon megértő.  Később azonban kiderül róluk, hogy valójában ez csak álca, ami a felszín alatt rejtőzik az bár sose jött volna elő.  Szal én senkit nem sorolnék egyenlőre sehová, sem edzőt, sem a többieket, de majd kb fél év múltán visszatérünk erre a témára. Addig kicsit jobban megismerkedünk egymással.

Következtek a nagymenőink. Huszon éves srácok. Nekik ma volt felmérő napjuk 1500 gyorson. Olyan 18 perc környékén tudnak kismedencében. Nade az élővíz az teljesen más Csókolom!   Nem semmi teljesítmény. Szeretnék én kicsiben 20 percet úszni 1500-on!  Bár legjobban attól félek, hogy elszámolom magam, mint Alessia Filippi  tavaly Debrecenben,  így "csak" 3. lett!!!  Néztem hogy úsznak ők, milyen technikával és mit csinálnak jobban, il másként. Ingyen úszóversenyt, közvetlen a medencepartról.   Hihetetlen, de ezt az élő képet és a hangot nem szakítja meg semmiféle toalettpapír-reklám, és nem mondja el senki sem, mitől ment tönkre a fűtőszál a mosógépében

Kérdeztem az edzőmet, hogy mit fogunk úszni a közeljövőben. Holnap versenyfelmérőt tartunk, azaz nekem 750 gyors, de a kedvemért felkerekíti 800-ra. Milyen kedves ember.  Hozzátette, hogy majd én is úszhatok 1500-at! majd, majd, majd....

Addig pedig rápihenek a holnap reggel esedékes 800-ra. Az edzőm megígérte, hogy segíteni fog, vagy kalimpál a kezével a tempómnak megfelelően. Én meg majd csak haladok körbe-körbe, mint Ayrton Senna a Hungaroringen.

Ma már nem strapálom magam mert holnap jó időt kell teljesítenem. Azt tervezem hogy szépen nyugisan kialszom magam, hogy reggel korán, még mielőtt megvirrad  meglegyen az idei 3. világraszóló egyéni csúcsom is. Csak tartani tudjam a tempót 400 méter megtétele után is, mint Laure Manaudou a Budapesti EB-n