2008.03.03--Hétfő
Reggel 06.00
Még alig tértem magamhoz A NEM TÚL HOSSZÚRA NYÚLT 7vége után, dörzsölgetem a szememet és nagyokat ásítozom. De nincs mese, menni kell! Kezdődik az edzés, ráadásul mint kiderült ezen a héten felmérőket tartunk. Üdvözlések gyors egymásutánja és máris bemelegít a "Dream Team"
400m gyorsúszás aztán jöhet a többi szépen sorban. Majd megkezdődnek a felmérések. Mindenki a partra, kettesével úszunk, ki-ki a szintjének megfelelő úszótárssal. 50 m teljes erőbedobással. 25méteresben. Fejes nélkül vízből indulva. Úszótársaimmal a partról figyeljük 2 társunk ádáz kűzdelmét. Kedvenc edzőnk pedig szorgalmasan körmölgeti az elért eredményeinket. Van akik kicsit nagy különbséggel csapnak a célba, még mások kéz a kézben érnek falhoz. Izgalmas csata bontakozik ki. Aztán a nevemet hallom, a mi párosunk következik.
50 gyors. Elkészülni éés Hopp! Egyszerre indulunk, én a pálya bal, még társam a jobb oldalán versenyez. Teljes erőböl kell teperni (mint vaddisznó állat:)
Hol jobbra, hol ballra veszem a levegőt. Előbbinél folyamatosan látom a mellettem úszó erőfeszítéseit, és hogy milyen nagy sebességgel haladna el mellettem, feltéve ha hagynám. Nem lenne szép ha valaki, aki nálam fiatalabb csak úgy se szó, se beszéd lehagyna engem. Ehhez nekem is van néhány szavam. Tempózok rendesen ami belefér. a fordulóhoz egyszerre érkezünk oda, de az én bukófordulóm jobban sikerül, már csak 25 méter és kész. Teperek a cél felé, de sehogyan sem tudom leszakítani a társam. Max sebességi fokozatra kapcsolok, már csak 15 méter és célba érünk. Talán mintha egy hangyányival előrébb lennék. Akkor most pörgessük meg még egy kicsit. A nagyonnál is jobban. Mint a Thorpedo, a víz meg hullámzik 1000-rel. Utolsó 5 méter és talán egy hajszálnyival én vagyok előrébb, de nagyon vékony ez a hajszál. Aztán egyszercsak kinyújtot kezemmel elérem a falat. Bingó!
Feltekintek az edzőre, aki máris mondja az eredményeinket, miközben folyamatosan jegyzetel. Huh! Új rövidpályás egyéni csúcsot úsztam; pláne fejes nélkül. Ráadásul a partnerem mindösszesen 2 tizeddel maradt le tőlem. Ő is élete legjobbját teljesítette. Ez nagyon kircsi volt.
Aztán laza hátúszás következik, majd 1 kis pihnő. Kimászunk a medencéből, és az edzőre figyelünk. Hamarosan következik a 100 méteres triatlonos gyorsúszás döntője
Sorbanállunk a pálya szélén és figyeljuk az éppen aktuális versenyzőket, akik vízbe csobbannak nevük hallatán. Ismételten vízből indulás, pedig én jobb szeretnék fejessel indulni. Na nem azzal a hagyományossal, hanem az ún. támadó fejessel, mint Pieter Van den Hoogenband. Nade ha egyszer az triatlonoséknál nem szokás, marad a jól bevált vizecske. Mindenki csöndben van és a főszereplőkre összpontosít, akik elfoglalják helyüket a kijelölt pálya 2 oldalán. Aztán utasításra egyszerre elrajtolnak.
Közben meginterjúvolom az úszótársam, milyen időt úszik 100-on. .... Egész jó, bár én ennél valamivel jobbat teljesítettem igaz az fejessel volt és nagymedencében. Na nem baj, most nem érzem magamon, hogy annyira formában lennék, de majd meglátjuk, végül is csak konkurensek vagyunk és csak házon belül, ellenségeskedésről pedig koránt sincs szó. Legalább a többiek is jól szórakoznak majd az összecsapásunk alkalmával. Kár, hogy ezt nem közvetítette a TV, bár nem tudom melyik szakkommentátor lett volna erre a legalkalmasabb. Egy biztos, ezt még Palik Lacika sem bírná idegekkel.
Az első páros kéz a kézben söpör végig a pályán, hullámzik a víz jobbra ballra, mint tavaly augusztusban Fadd Domboriban. Az időeredmény pedig önmagáért beszél. Na én ilyet "MÉG" nem tudok. Kihangsúlyoznám a MÉG c. szót! A következő páros egyik tagja kissé lemaradt, de ő is hozta a papírformát. Dehogy is! Annál lényegesen jobbat repesztett. Nem semmi ilyen fiatalon ekkorát úszni, pláne triatlonistaként. Nem is csodálom hogy teljesen elkészült az erejével. Alig bírt kikászálódni a medencéből. Most jövünk mi
Ha 50 méteren ilyen minimális volt a különbség, akkor 100-on izgalmas csata várható. Gondolom a fogadóirogák már csordultig megteltek. Vízbe csobbanunk. Megigazítom a szemüvegemet mint a "nagyok a TV-ben" és figyelmesen lesem az edző minden rezdülését. Kezdjük, már el végre, mert szeretnék mielőbb túlesni rajta. Az utcai lámpa sárga fényei szépen kialszanak és kezdetét veszi a rajt. Az idei második futam.
Elindulunk: szinte egyszerre. Na nem lenne szép, ha itt kapnék ki, miután az 50-en még valahogy elől tudtam maradni. Menni kell nem szabad egy pillanatra sem felengedni magamra a másikat, végülis talán kicsit jobb lehetek nála. 25 méterig szinte minden egyes tempónál érzem magam mellett. Következi a fal. Na igen, az a bizonyos bukóforduló most is sokat segíthet, mivel az neki nem erőssége. Szeretnék azért úgy kidelfinezni a víz alatt, mint az amerikai Michael Phelps. De ott sajna még nem tartok. A fordulóval nincsen gond. Ballra nézek és látom kissé leszakadni a mellettem úszót. na most még kb 20 méter és aztán ismét bukózhatok. Tartanom kell a tempót, mert az edző a partról hajt, hogy tovább- tovább, tehát növelni kell a tempót. De hiszen még csak a 2. 25 méternél járok. De ez van, ő jobban tudja én meg hiszek neki. Gyorsítok aztán máris ott az a nagy fal. Hopp ismét egy bukóforduló, jól sikerült elrugaszkodás. Mindjárt megpusztulok ennél a tempónál de az edző csak egyre inkább azt mutatja hogy húzzak bele. Maxon pörgök, de érzem hogy már nem bírom sokáig és szeretnék minnél hamarabb túlleni rajta annak ellenére, hogy imádok úszni. Ilyenkor teljesen együtt tudok érezni Egerszegi Krisztinával. Már nem sokat érzékelek a történésekből, mindössze annyit hogy következik a 3. bukóforduló és jön az uccsó 25m. Na most egy jó bukfenc és aztán mindent bele. A falat eltalálni tökéletesen sikerült , néhány tempó aztán arra leszek figyelmes, amint a társamat látom a fal felé közelíteni. Ez kb annyit tesz, hogy 10-12 méter előnyöm lehet vele szemben. Most már nem kétséges, én nyerek, de nem ez a lényeg, hanem az időeredmény. Itt önmagamnak kell bizonyítanom. Úszom mint egy őrült felhasználva az utolsó energiáimat is, majd a végén pihenek. Komolyan, úgy úszok, mintha az életemért úsznék. Erőm már alig maradt, talán csak a szívem vitt előre. Aztán egyszercsak szembe jött a fal. HÁLLE LÚJA!
Visszanéztem a medencében és láttam tempózni a konkurensemet. Megvártam még beér a célba, aztán gratuláltunk egymásnak. Mindketten nagy időt úsztunk önmagunkat súlyos másodpercekkel messze messze felülmúlva. Jóleső fáradtsággal és annál nagyobb elégdettséggel másztunk ki a partra. Aztán úsztunk még néhány száz lazát levezetésképpen.
A csapat szinte minden tagja jobb időeredményt ért el önmagához képest. Nem semmi teljesítmény. Ezt az edzőnk is elismerte. Panaszra semmi okom, makulátlan a mérlegem. 1nap, 2 egyéni csúcs! "Mégis szép a reggel... "
Ennél rosszabbul egyikőnk napja se kezdődjön!!!