No ma voltam a dokinál. Megkaptam az eredményeket és átbeszéltük mit is jelentenek.

Hát az annyira nagyon szuper eredmények olyan szempontból szuperek, hogy ahhoz képest, hogy mint most kiderült valóban inzulinrezisztens vagyok, még nem cseszte szét a hormonháztartásomat a dolog. Vagyis diétával és mozgással rendbe rakható, nem kell hozzá gyógyszer. Amúgy tök jó, hogy ez most így derült ki, mert ahogy mondta ha épp gyereket szerettem volna ez az enyhe probléma pont keresztbe tett volna neki.

Ez azt jelenti, hogy az eddigi diétán még szigorított picit. A szénhidrát mennyiség kevesebb lett. Ez annyira nem zavar,  mert eddig sem értem el az előírtat. :D Viszont szigorúan tilos koplalnom. Bozóttal és moniquekal beszélgettünk pár napja, hogy ha nem reggeliznek akkor jobban tudnak edzeni reggel. Hát nekem ez tuti, hogy tilos. :)

Amin viszont kicsit kiakadtam. Kiderült hogy köszvényre hajlamos vagyok. Úgyhogy állati fehérjét is csökkenteni kéne. (De hogy mit? Mikor amúgy is alig eszem ilyesmit...) Húst amúgy sem ettem sokat de a tejtermékekkel nagyon nagy bajban vagyok. :( Azért az ekcémámra szedett omega 3 zsírsavat gyorsan lecseréltem halolajosról lenmag olajosra. :) Na erre kaptam gyógyszert is.

Jelenlegi álláspont, hogy 3 hónap múlva újabb vérvétel. Fogalmam sincs hogy bírom ezt a brutál diétát még 3 hónapig. Azért ha kezdek teljesen elfogyni felhívom, hogy a kalóriát legalább emelhetem-e. :D 

Amúgy a nap tanulsága, (azon túl, hogy nekem nem elég 7 süti helyett 5 sütit enni) az, hogy az ember igenis pontosan érzi mire van szüksége a szervezetének és mire nem. Régóta kevés húst eszem, mert nem esik jól. Nincs rá igényem. Most kiderült miért. Korábban még nem tudtam, hogy epekövem van de már nem estek jól az olajos dolgok. S a cukor se esett jól már egy ideje. :) Az amikor délután az ember kiborul a melóhelyen valamitől és mivel kénytelen a kellemetlen helyzettel foglalkozni inlább eszik egy csokit, az nem ez a kategória, :) De olyankor is pontosan tudtam, hogy a lelkemnek van szüksége rá, nem a fizikai szervezetemnek. :)



Szóval ez van. Beigazolódott a gyanúm, diétát folytatni kell, s a kajálásra életem végéig nagyon kell figyelni majd. Legalább megdícsért a doki, hogy milyen ügyes vagyok. :) Ez is valami. :D

Hát nem is tudom hol kezdjek bele. Először  is nagyon sokan segítettetek nekem innen edzésolineról is. Eleinte kicsit ki voltam akadva, nehezen ment volna nélkületek. :)


A vizsgálatok eredményére elég sokat kellett várni. Közben azon gondolkozta, hogy én nem vagyok teljese normális. Ugyanis olykor az járt a fejemben, hogy majd kiderül, hogy valami gond van és az akkor milyen jó kis önigazolás lesz. De hogy lehetek ennyire dinka, hogy annak drukkoljak, hogy valami bajom legyen?! Ez tiszta képtelenség. Nehogy már ennyit érjen az embernek a lelki önigazolás! Inkább azzal birkozzak, hogy tévedtem, elrontottam valamit a múltban, mint hogy valami egészségügyi gondom legyen. Ebben maradtam magammal. :)

Közben igyekeztem betartani a diétát, sikerült  is. (Bár érzésre nekem még mindig sok a szénhidrát, de mivle le lettem tolva a doki által a vérvételen, hogy ne egyek kevesebb szénhidrátot az előírtnál, így próbálom tartani. Csak már a fülemen jön ki a sok rozs... :D) A mozgás macerásabb, mert elég durva határidős időszakom van, s a túlórák és egyebek mellett nehezebb beiktatni a minden napi szintű mozgást. Most ráadásul taknyos is lettem, így ez egy hete kimarad. Az érdekes az, hogy ettől függetlenül szépen fogyok. A legérdekesebb, hogy most 1 hónap alatt fogytam annyit, mint annó fél év alatt a félmaratoni készülés mellett. 

Most hogy rendszeresen számolgatom a kalóriákat visszagondolva arra a 4 évvel ezelőtti időszakra kalóriában picit ehettem többet, mint most. Viszont napi szinten sokkal rapszódikusabban elosztva, kevesebb szénhidrátot összesen, de nagyobb ugrásokkal. Valószínűleg össze-vissza dobáltama  vércukor szintemet. Úgy tűnik ez nálam nagyon sokat számít.

No és közben szép lassan lettek leleteim is, igaz én még nem láttam őket. :) Még csak telefonon beszéltem a dokival, s kissé felemás érzéseim vannak. Jövő héten megyek hozzá a rendelőjébe, azt mondta akkor részletesebben megbeszéljük. A jelenlegi infó az amolyan "kaptam is választ meg nem is" érzés most nekem.


A doki szerint az eredményeim szuperek! A hormon szintek remekek, pajzsmirigy, mellékvese, egyebek rendben vannak Az inzulin és cukor is szuper szerinte. Bár az ún. HOMA indexem (ami az inzuinreziszteniára utalhat) picit magas. A normális érték felső határa 1, az én értékem 1,3. Meg a 2 órás adatom (sajnos nem emlékszem, hogy az inzulin, vagy a vércukor érték) is kicsit magas. A normális érték felső határa 28, nekem meg 37 az eredményem, de ez attól még szuper (mondá a doki). (Úhh viszont a terheléses cukorvizsgálatot az ellenségemnek se kívánom! Olyan szarul lettem tőle... 30 perc szédülés, hányinger. Utána egész nap olyan voltam mint az őszi légy.)

Szóval a felől megnyugodhatok, hogy nem vagyok klinikai eset, nincs nagy baj magyarán. Azt viszont nem egészen hiszem neki még el, hogy a referenciahatáron kívüli értékek annyira nagyon szuperek. (Én is dolgozom határértékekkel, noha teljesen más a szakmám. Ott a felügyelőségnek be nem adom, hogy ha picit vagyok határérték felett az szuper lenne és ne bírságoljon meg... Lehet ezért hiszem ezt a dolgot nehezen, még akkor is ha egészségügyben ez megállja a helyét. :D No sebaj. :) )

Kérdeztem, hogy akkor fordítok magamnak: Nincs gond, de azért vigyázzak magamra, mozogjak és figyeljek az étkezésre mindig? Erre azt mondta, majd személyesen megbeszéljük.

Még ditázom, ha elmúlik a köhögés meg a takonykór akkor újra indul a futás (főleg mert vannak tervek). Most itt tartunk. :)