Hm! Nem is tudom hol kezdjem. Valami nem jó. :( Se lelkileg, se fizikailag. Nem is biztos, hogy velem. Lehet, hogy a világgal. Olyan üres minden. Pedig már sikerült eljátszanom a "Kiskacsa fürdik"-et gitáron. :D

Imádtam a sulit, ahova gimibe jártam. Minden évben van nosztalgia nap. Minden évben kicsit depis leszek utána. :) Fogjuk rá, hogy most is ez az ok.

Amúgy is, egyik volt iskolatársam nem túl vidám dolgokat mesélt. Bár soha nem voltunk közeli kapcsolatban, itt valahogy olyan dolgokat is elmesél az ember, amit máskor talán nem. Apukájuk is, tesója is (aki egyébként osztálytársam volt) nagyon beteg volt nem oly régen. Már jól vannak (bár van ami egész életükben megmarad), de a történetek eléggé megviseltek. Pedig-pedig. Nem si közeli barátok. Ő meg állást keres ezerrel. Mivel szakmabeli próbálok segíteni neki. Egyelőre nem sok sikerrel. Amúgy is én mindig mindnekinek segíteni akarok. :)

A családban is van egy kis egészségügyi probléma. Nem vészes, de anyut egy év után újra meg kell műteni a sérvével. Valószínűleg a dohányzás miatti veszett köhögése a fő kiváltó ok. :( Leszoktatni még nem sikerült. De már annyiszor hallottam, hogy "kicsikém tulajdonképpen igazad van", mikor piszkáom vele, hogy Dunát lehetne vele rekeszteni.

A baráti társaságban is vannak lelki és egészségügyi problémák. Sok emberrel történnek mostanában negatív dolgok, akiket szeretek. És ez nem jó! :(

Egy dologra jó volt ez az egész. Engem indokolatlan módon megviselnek lelkileg a munkahelyi hülyeségek. Hát azokat most sikerült elfelejteni. :)

Ehhez jön, hogy úgy tűnik romlik a szemem. Soha nem voltam szemüveges, most meg azt vettem észre, hogy hugom diplomaosztóján nem látom a dékánt. Pedig egyrészt szép, magas ember Pokol tanár úr, másrészt ismerem, harmadrészt nem állt előttem senki. :D Mégse láttam tisztán. Szóval megyek az optikushoz holnap. Ő is barátnő. Neki legalább jó a kedve. :) Meg ezer éve nem láttam. Szóval ebben van azért jó dolog is, de inkább egy teaházban találkoznék vele, mint a munkahelyén ügyfélként. :S

Valamiért hetek óta vacakol a gyomrom. Nem komoly, de evés után nem érzem jól magam. Kaja minőségétől függetlennek tűnik a dolog. Az epekövem miatt amúgy is vigyázok rá, hogy mit eszek. Lázam nincs, semmi egyéb tünet. Csak valami ... furcsa.

Újra köhécselek, bár még nem nagyon. Pedig elvileg semmi okom rá! Az orrmandulámat kivették tavasszal. Allergiás nem vagyok, nem dohányzom, most már passzívan se. :) Majd egyszer a gégészetre is vissza kell menni e miatt.

A másik ami megint kicsit tönkretette a kedvem, az a súlyom. Fiúk ezt ne olvassátok ha kiakadtok a női dolgokon! ;) Bár én világ életemben gátlás nélkül beszéltem ilyenekről, nem biztos, hogy mindnekit érdekel. 1 bekezdés lesz összesen, megígérem. :)

Gimnazista koromban minden hónapban rosszul voltam. A görcs egy dolog. Azt még tán el is viseltem volna. A hányás egy másik dolog. Ez egy idő után nem viselhető el. pl.: mikor fél óránként ismétlődik. (Kedvenc történetem, mikor a suliban lettem rosszul egyszer nagyon, s barátnőm kétségbeesetten ment a hugomhoz az ebédlőben, hogy rosszul vagyok. Lepike csak ránézett, majd megkérdezte: "És? Hányt már?" Barátnőm teljesen kiakadt, én viszont jót röhögtem utólag. :) Hiába, tesóm többet volt szerencsés tapasztaln a rosszulléteimet, mint a barátnőm.) A dokival próbálkoztunk mindenféle homeopátiás készítményekkel. Nem használt. Mikor már 3 meristin kúp kellett hozzá, hogy ne hányjak fél óránként, végül felírt fogamzásgátlót. Az eredmény: A görcsök megszűntek, viszont néhány év múlva epekövem lett. A doki szerint nincs összefüggés, én meg nem olvastam fel neki a betegtájékoztatót. Ha magától nem tudja, hogy a gyóygszer epepangást okoz, minek erőltessem magam. De a bizalomnak erősen löttek részemről. Egyszer tartottam hosszabb szünetet a gyógyszerszedésben, enyhén jött a görcs megint, én meg bepánikoltam. Az érettségi óta híztam 20 kilót, úgy, hogy az utolsó 8-at azóta szedtem fel, hogy elkezdtem futni. Valahogy az az érzésem, hogy ez nem egészen normális. Úgyhogy próbálok beszélni a dokival, hogy ez így nem oké. Ha nem tud konstruktív javaslatot a dologra, vagy közli, hogy nincs összefüggés a két dolog között azzal a lendülettel megyek máshoz. Csak azt nem tudom kihez? :(

Drukkoljatok, mert másfél hét után ma megyek futni! :)

15 km-t terveztem, de valószínűleg nem lesz annyi. (Már a 10-nek is örülnék.) Múlt héten belerúgtam a szobabiciklibe vasalás közben, s másnap alig bírtam lábraállni. Még most is érzékeny a kislábujjam és környéke, de legalább már nem dagadt és nem nagyon lila. A gyomrom is zavar. Na, majd meglátjuk mi lesz.

No ez a mai nap jól sikerült. :)

Galoppal indultunkpárban a félmarcsin. A terv szerint ő futotta az elejét jó gyorsan, hogy nekem legyen időm bőven szintidőn belülbeérni. Így is lett. Ő valami 57 perc alatt abszolválta az első szakaszt, így még 10 perces vánszorgásban is beértem volna. Node jót akartam futni. A 7 km jelenleg nekem olyan közepes táv. Pont jó tempós edzésnek. :) Mivel a nagy mezőny kellős közepibe sikerült beváltani, így ölég sok-sok ember ment el mellettem. :) (Szerencsére sok ismerős is. Aranyosak voltatok nagyon! :) Jól esett a bíztatás.)

Jó érzés volt, hogy most vannak körülöttem emberek, nem úgy, mint rendesen. :) Attól azért kicsit tartpttam, hogy elfutom az elejét, aztán fejreállok. Ezt megakadályozandó életemben először zenével futottam egy versenyen. Jó volt. Sikerült belőnöm a saját ritmuomat, igyekeztem nem útban lenni, s csak mentem. Úgy befordultam, hogy 2-3 km táblát nem is láttam. :) Pedig máskor úgy sasolom őket, hogy na, megint egy. :D

Az Oravecz tesókat nem sikerült leelőzni. Ursi tesója nagyon jól ment, esélyem sem volt ellene. :) Viszont 9 perces tempón belüli átlagot tudtam futni, úgy, hogy 3-szor sétáltam bele a frissítőknél. Mindezt olyan 170-es pulzus körül produkáltam. Még picit kell gyorsulni, meg emelni a távot, s nem lesz gond Bécsben. :)

Ezen a 7,4 km-en úgy fellelkesültem, hogy itthon nekiestem a bécsi félmaraton online nevezésnek. Ez azért volt igen vicces, mert németül egy kukkot nem beszélek, viszont nem nagyon jöttem rá, hol lehetne átállítani az adatlapot angolra. Azért sikerült abszolválni a dologt. :) Legalábbis rajtszámom van, kaptam róla e-mailt és a nevezési díjat is levonták a számlámról. Tehát legrosszabb esetben is max. férfiként neveztem. :P Na jó azt nem! Sztaki a jbarátunk, alapszavakat sikerült lefordítani vele, úgyhogy elnavigáltam valahogy.

Ha már így fellelksültem, hogy nekem ma minden sikerül, nosza előkaptam avadi új gitáromat.

 Kb. 12 éves koromban jött rám először a dili, hogy én gitározni akarok. Az valahogy nem jött össze. Addig-addig rinyáltam, míg szülinapomra Galopptól kaptam egy gitárt. :) Ezért futott el egyszer Székesfehérvárra. 

 No, mivel szereztem kölcsönkönyvet, meg péntek este már egész jól sikerült lefogni 2- akkordot, nekiveselkedtem. Hát izé. Aki ismer az tudja, hogy nincs éppen lapátkezem. A "serdülőlányok réme" D mollon még átkecmeregtem valahogy, de a G-dúr kifogott rajtam. Azért erős gyakorlással naggyából 3:1 arányban sikerül lefogni, így arra vetemedtem, hogy megpróbálkozzak a C-dúrral. Na már most kijelenthetem, hogy híres gitáros soha nem leszek. :) Vagy csomót kötök az ujjaimra. :) A C-dúr már sok volt mára. Feladtam egyelőre. 

Pihenésképp gondoltam írok blogot. Ez király ötlet ám sajgó bal ujjbegyekkel. :D Azért csak megoldottam ezt is. ;)