Előrebocsátanám, hogy ez most nem rinyálás. :) Inkább összefoglaló, kicsit saját magamnak is. Hátha végre helyrebillenek a dolgok a fejemben.


Furcsán érzem magam ma. Mostanában valahogy úgy alakul az életem (vagy én alakítom úgy? :)), hogy minden egyszerre történik. Velem, aki pedig szeretem a nyugit. :) Viszont nem szívesen adom föl az egyik tervet a másikért, így meg több energiát elvisznek, mint egyesével. :)


Az egész katyvasz december elején kezdődött, mikor eldöntöttem, hogy lakást veszek. Amint ez eldőlt, jött a telefon egy álláslehetőségről. Nem volt sima ügy a kettőt összeegyeztetni, de sok türelem, agyalás és alkudozás árán sikerült. A magánéletemet is sikeresen felrúgtam november végén, így még a lelki egyensúly sincs meg. Volt itt minden, párkapcsolat lezárás, barátokkal történő negatív dolgok, rengeteg új ismerős, lehetőségek vagy vélt lehetőségek, érzelmi viharok, amit el lehet képzelni. S ugyan szép lassan kezd minden a helyére kerülni (illetve én igyekszem túllépni és felülemelkedni ezeken :) ) de még mindig szedegetem magam össze az apró darabokból. Sok olyasmi történik velem amit nincs hatalmamban irányítani, nem az én döntéseimen múlik. Még jó hogy a szűk családomban minden rendben van. :)


Viszont pont ezért igyekszem minél többet emberek között lenni, mindenfélét csinálni, ami viszont további időt visz el. :) Megismerkedtem olyan emberekkel, akikkel nagyon jó együtt lenni, s közben igyekszem tartani a kapcsolatot a "régiekkel" is. Ezen túlmenően megszállt a "múlt szelleme", kitört rajtam a szentimentalizmus is, s olyasmikbe kezdek, amiket mindig szerettem volna csinálni, de sosem jutottam el odáig. Természetesen mindet egyszerre. :D Ez is időigényes nyilván. S aki ismer jól tudja, hogy ha nem alszom 8 órát az nagyon hamar meglátszik rajtam. :)


A bécsi félmaratonra már októberben beneveztem. Akkor úgy gondoltam ez most a legfontosabb, ezt most meg fogom tudni csinálni. Nem jöhet közbe semmi, most rendesen felkészülök. Aztán jött minden és egyszercsak rá kellett döbbennem, hogy február közepe van, a felkészültségem pedig még mindig csak annyira elég, hogy gond nélkül futom a 10 km-eket. Ráadásul van egy lakásom, amit rendbe kell tenni (és akarom is), s nincs igazán időm rá. (Na jó azért igyekszem. Tegnap hirtelen felindulásból vettem egy szőnyeget. :)) De legalább ez a tél nem nulla edzésmunkával ment el.


Áprilisban kezdek az új munkahelyen, addigra az új lakásban kéne lakni. És persze sok eszemmel rosszul emlékeztem rá, hogy mikortól van nyitva este 10-ig a MAC. :) Azt hittem március 1-től, pedig csak áprilistől. Ez az én esetemben azt jelenti, hogy hétköznap nem tudok igazán hosszút futni a félmaratonig, mert nem fejezem be a futást a nyitvatartási idő alatt... :P


Tehát hosszú futásra marad a hévége, amikor viszont lakást kéne felújítani. :D A félmaratonig meg már csak 6 hét van.
 

Ez a hetem úgy alakult (na jó, úgy alakítottam :D) , hogy csak szerdán tudok elmenni futni. Viszont tegnap hajnali 3-kor keltem, ami ma jött ki rajtam. Szóval délután 10 km-t tervezek futni, miközben semmi más vágyam nincs, mit bámulni magam elé a napsütésben, esetleg aludni egyet. :) S köben tudom, hogy ezt a futást nem hagyhatom ki! 6 héttel a félmaraton előtt, ilyen felkészütségi szinten nem hagyhatok ki egy egész hetet!


Az már egyértemű, hogy több év után a Nokedli váltó nem megy Sárvárra. Ez idén túl sok lenne. Ráadásul a többiek még nálam is "rosszabb" állapotban vannak futás szempontból. :)


No szóval nem tudom mi lesz Bécsben április 18-án. :) Lehet, hogy pont így lesz jó. Hogy nem görcsölök rajta, nem akarom nagyon megcsinálni, de azért készülök rá amennyire lehet. Meglátjuk mire lesz elég. :)


Mindennek örülök ami sikerül és mindent elfogadok ami nem. Azt hiszem ennél többet nem tehetek, ha már képtelen vagyok dönteni egyik vagy másik cél mellett. :)


Ketyeg az óra. A felmondási időmé is, a hátralévő idő Bécsig is. :)