A zöld karszalag még mindíg a kezemen van ,de még nem veszem le , tegnap is megkérdezte Norbi az irodából,hogy milyen fesztiválon voltam :D
Milyen távolinak tűnik a tavaly decemberi nevezés , elteltek a hónapok ,már csak néhány óra ,és elrajtolunk . Még most is ahogy írom a sorokat ,érzem azt a bizsergést a gyomromban . Száz km futás volt már több is ,de 6100 m szint még soha nem volt. Ez az első olyan távom , amiben a legtöbb szint van
A spotcsarnok előtt kígyozó sorokban állunk kint az utcán,hogy a versenybírok átvizsgálják a kötelező felszerelést . Jó fél óra elteltével jutunk el a csarnokhoz, aztán még épületen belül is egy jó 15 perc mire a kordon szalagig érünk ,ahol két nagy szürke tepsit a kezünkbe nyomnak ,ebbe kell belepakolni a kötelező felszerelést,amit elég tüzetesen átvizsgáltak,nekem pl megnézték,hogy vizhatlan -e az esőkabátom,és tartalék elem van-e ,illetve meg kellett mutatni,hogy a telefonomba beirtam-e az SOS telefon számot. Minden asztalnál mást néztek,de nagyon gyorsan haladtunk ,mire a végére értünk már csak a rajtszám osztás,és egy másik asztalnál a pólókat kaptuk meg . A csuklónkra is felkerült a szines karszalag,az én esetemben a zöld szinű . Megkaptuk a buszjegyet is egy másik asztalnál ,ami elég korai indulásra volt érvényes . Visszamentünk a szállásra ,és elkeztük a pakolást ,rengetegszer átpakoltuk a zsákot , ugye adott volt egy tartalom,már csak az elhelyezés volt kérdéses,hogy mit hová rakjuk, mi az ami kelleni fog , és könnyen elérhető legyen .
Másnap reggel 5kor keltünk ,mivel a kora reggeli buszra kaptunk jegyet, a rajt 9 kor volt az olasz oldalon Courmayeurban . A buszon csendben koncentrálva ültem ,egy kukkot nem szóltunk egymáshoz,nem is néztem a híres Mont Blanc alagutat amiben nagyon hosszan mentünk ,csak mikor kiértünk belőle , és a napsugár rávilágított azokra a hegy óriásokra . .
Bementünk egy csarnokba ott két órát csendben eltöltöttünk Ágival ,megettem a reggelimet . Miután eltelt az a pár órácska , felsétáltunk a faluba ,és beáltunk a rajtba ,nem is tudtunk a kordonba állni,így a korláton kívül maradtunk . A célcsomagot bedobtuk egy arra kijelölt rekeszbe ,minden rekeszen tol-ig számok voltak abba kellett beledobni a cuccot ami a célba ment ,mert ugye reggel még nagykabátba mentem el .Talán a 3.inditással rajtoltunk ,de minden rajtnál szólt a Vangelis,és a himnusz.
Ágival majd mindet megkönnyeztük . Helikopter felettünk körözött,majd a rajtot követően óriási hangzavarral megindultunk ,még most is beleborzongok ,és könybe lábad a szemem amit az ember ott kap .
Az első hegy kicsit lassú ,sokszor egy helyben állunk ,alig lehet haladni ,de talán nem is baj,időm van,engem csak a célbaérés érdekel,szintidőn belül . Fel is írtam a rajtszámom hátuljára a pont zárásokat, ezen kell belül maradnom .
Lassan haladtunk feljebb feljebb ,előttem egy közel 2 méteres pacák,a lába legalább 48 as ,izzadt kegyetlenül szegény ,mert fülledt volt az erdő,meg szinte egymáson voltunk ,és mivel ő nagyon magas volt ,én meg kicsi főleg meg lentebb is álltam így pont az arcomhoz esett a feneke . Ezt kellett néznem legalább egy órát . Aztán egy sorban állás alakalmával legalább 100an torlódtunk össze,fogtam magam és átvágtam egy meredek lejtőn .
Itt vettem észre hogy Ági aki eddig előttem volt, mögém került,kiabáltunk is egymásnak . Utána jött a hágóba való felmenetel,megannyi szines kis pöttyöcske kanyargott egyre csak feljebb , elő is kellett vennem már a 3. gélemet ,szívott a hegy magába . Jó nagy hágó volt nem mondom, Tête de la Tronche közel 3 órámba telt ,igaz emelkedtünk 1435 m a 10km en
aztán a kis kupolás sátornál kaptunk vizet . Ági utól ért majd futottunk tovább,aztán elmentem mellette és lentebb egy jól futható részen elengedett a lendület . úgy gondoltam itt az ideje technikai szünetnek ,pár óra már eltelt a rajt óta,és nehéz volt olyan helyet találni ami megfelelő. Ági ezen a szakaszon utól ért ,és mondta hogy előre megy ,szépen futott nem is láttam többet csak már másnap , . Nekem valahogy nem állt össze a mozgás az első 30 on 5x akartam esni ,de akkorákat,hogy nem értem mi fogott ,vagy tartott vissza,alaposan megrántottam a lábfejemet pont a boka hajlatnál,pár percig nem is tudtam lenditeni a lábfejemet . csak sánitottam a tök sima úton .
Utána egész este ,és az egész verseny alatt 1x sem botlottam meg .Szerencsére csillapodott a fájdalom,és lassan ,de feltudtam venni a futómozgást . Felértünk egy házhoz ahol kaptunk levest ,gyorsan betoltam,mert éhes voltam nagyon ,kis kolbászkát haraptam mellé,megtöltöttem a zsákot vizzel és indultam tovább. Nagyon szép varázslatos helyen haladtunk ,csodás rálátás volt a szemközti oldalsó hegyekre óriási hósipkás hegyek,vizesések zugtak lefele .
A második háznál megint tömeg volt ,alig találtam meg a vizes pontot,pár szem kekszet markoltam ,kértem egy kis kolát,és indultam tovább. Felfelé indultunk el ,majd szintút szerű szakasz jött ,ahol megint megbotlottam .
. Hamarosan leértem Arnuvába , még csak 27km nél járok pedig már 6 órája jövök .
A sátorban elég sokan voltak rögtön becsaptam két levest , elvettem egy darabka banánt ,és indultam is kifelé . egy patakparton mentünk el,kis fahid volt rajta,itt megmosakodtam lemostam magamról a sót ..
Felfelé indultunk el ,majd ahogy emlékszem elég sokáig lehetett futni ezen a részen is ,még előzgettem is ,persze elég vérszegény futás volt ,de azért haladtam vele . Az egyik kanyar után aztán megláttam kígyózni a színes pöttyöket. emberi alakokat nem lehetett kivenni,csak hogy mozog a sor. Na gondoltam megint egy feladat . Sokan pihentek meg ezen a részen is,már lent is ücsörögtek, én elindultam,és fel is mentem rá pihenés nélkül . Igaz,hogy csak gyaloglás volt ,de örömmel töltött el,hogy jó vagyok ,míg mások megpihennek, addig nekem ez megy,
A Ferret hágóba felértem, 4 km 1,5 óra alatt :P össz 31,8km nél jártam .
volt ott egy sátor gyorsan leolvasták a rajtszámomat, és zúgtam is lefele a túloldalon . Volt aki öltözött a hideg szél miatt, de tudtam, hogy lentebb melegebb lesz úgyis . Azzal viszont nem számoltam, hogy hasgörcsöm lesz ezen a nyílt részen, így gyorsan búvóhely után kellett néznem , egy oldal völgybe találtam egy helyet, és abban reménykedtem,hogy pont nem jön majd a helikopter erre.
Gyorsan végeztem is, vissza másztam az útra és mentem lefele ahogy tudtam , előttem két Japán tipeget ,hihetetlen hogy kapkodta a lábait a nő olyan volt mintha totyogna, de konkrétan nem tudtam megelőzni. . Azt hittem hamar leérünk , de nagyon sokat kellett futni, ez egy 10km es lejtő ! a hegy oldalában mentünk , azután messziről már kolompokat hallottam, meg hangokat is, közel lehet a pont, itt volt mikor elkezdett szitálni az eső , egyre csak szitált nem akart elállni, így felvettem az esőkabátomat.
Mikor kiértünk a műútra , ott már nagyon sokan szurkoltak az eső ellenére is, mert már egy kicsit jobban kezdett esni . A sátorban óriási tömeg volt, alig fértem oda a La Fouly 42km,közel 9 órája úton ,ez döbbenet . Megint a levest kértem, próbáltam helyet keresni , lett is volna egy , csak épp a srác egy szál kukiba ült az asztalnál. A barátnője minden vizes ruhát lerángatott róla, végül állva ettem meg , vagyis ittam ki a tányérból . Középen volt egy hosszú asztal tele mindennel, de konkrétan semmit nem kívántam meg róla ... Sajtot vettem pár darabkát , de nem nagyon ízlett. Töltöttem vizet a tartályomba, és elindultam kifelé, feltűnt, hogy szembe jönnek a futók , de gondoltam oda vissza szakasz.
Viszont mikor megfordultam láttam, hogy senki nem jön utánam . Megpördültem a tengelyem körül vagy háromszor, ezt könnyű volt kivitelezni a vizes aszfalton ,majd hamar , segítséget kértem . Kiderült a sátor túloldalán kellett volna kimennem. Egy padra leültem ,és felvettem az esőnadrágot, mert elkezdett jobban esni,de felesleges időtöltés volt . Azután beértünk az erdőbe, majdnem olyan rész volt mintha itthoni hegységben futottam volna . Egy darabig csak... na de utána már kezdett sötétedni , levettem az esőnadrágot, melegem volt inkább áztam alul, nem fáztam egyáltalán . Elővettem a fejlámpát ,néha köd is volt ,főleg mikor elkezdett emelkedni, akkor volt a legnagyobb köd a szememen :) Érdekes,hogy nagyon hosszúnak éltem meg ezt a szakaszt ,pedig csak 14km volt ,de megint hármat ütött az óra ,3 kerek órát . Messziről szurkolás kolompolás szűrődött be a fák közé,mert ez egy erdős rész volt épp ,Jó volt felérni egy műútra,de még mindíg kellett menni a pontig .
Mariann pont hívott hol vagyok , mondtam most érek épp Champex be 56 kili,és koromsötét van :O megtudtam, hogy Ági mostanában ment ki a sátorból mikor én bementem . Ez egy jóval nagyobb sátor volt mint az eddigiek , tálcát lehetett venni, és arra pakolni az ételt . Szóval volt egy kamera is, abba integettem hátha lát valaki ,utána odaértem a leveshez , adtak tésztát valami szósszal reszelt sajttal,elvettem egy joghurtot is,de kiderült almapüré,nem bírtam megenni ,csak úgy mint a tésztát sem. Volt még sütemény is,de az sem kellett,illetve szalámik,és sajtok ,de azt sem zabáltam meg ...itt elraktam egy pár darabka füstölt sajtot . ittam kolát is, a levesre :) és elindultam kifelé a sátorból . Rohant az idő itt elvoltam majdnem 20percet, tök feleslegesen ,miközben csak fanyalogtam mindenre. A leves az ami ment minden mennyiségben ,csak nagyon nem laktam jól vele ,de mondjuk jóllakásról itt szó sem lehet .
Ezután megint egy 17 km es szakasz várt és egy jó nagy hegy . Emlékszem már sötét volt ,mentem felfele ,csak egyre mentem annyit lihegtem,hogy éreztem be fogok rekedni, néha meg meg álltam pihenni ,egy pár szusszanásra,csak hogy egy jó nagyot szusszanjak,ekkor tünt fel,hogy a mögöttem haladó spori ,is mindig meg meg áll – Néha vissza fordultam ,hogy miért nem előz meg ,de esze ágában sem volt . Na gondoltam velem aztán rossz nyúlra tettél szert cillagom. Addig addig míg kialakult egy sorrend , én kifújom magam ,mögöttem a srác is ezt teszi , intek menjen előre ,elindul és most ő nyulaz nekem . a srác megáll szusszanni ,erre én is megállok .
Felérünk egy fennsikszerű részre nagy hegyek sziluettjei rajzolódnak ki az égen itt ott már egy egy csillag is látszik. mutatom a srácnak ,már nem lesz esőnk. Bólogat . Haladunk tovább tiszta sár minden dagonya az egész hegy . közben kigyózó lámpafények kanyarognak előttünk felfelé, ettől hasmenésem lesz rögtön ,és ki kell állnom ,de a srác ezt is megvárja . Hamarosan hangos kolompolás hallatszik ,várjuk már a pontot ,de sajnos csak a tehenek azok . aztán egy tábortüzes ellenörző pontra érek , asszem a La Giète .itt csak rajszám leolvasás van.
Megyek tovább át valami ingoványos sárcsimbókon, amiben teljesen elmerült a cipőm .Valami óriás vizesés van a közelben ,ki is van feszitve egy szalag,nehogy lezuhanjunk . Emlékszem nagyon meredeken jöttünk lefelé,vagy már a térdem fájt nagyon ,de sorra előztek meg . Nem tudtam menni rendesen ,nagy lelépések,gyökerek,és kövek közt mentünk . annyit nyögtem,hogy a srác már megsajnálhatott ,mert elkezdte nyújtani a kezét ,és lesegített mintha épp a 4-6 villamosból szállnék le :)Több órája mentünk így együtt,de még egy szót nem váltottunk.. talán szlovák lehetett,bár ezt nem tudom honnan veszem ,mert a rajtszáma nem látszott mert esőkabátban volt . Tőlem viszont kérdezte,hogy milyen nemzetiségű vagyok,de valamiért nem mondtam neki,De azt nem tudom miért . egyáltalán nem beszéltem hozzá ,hiszen a lihegés nagyon lefoglalt :)
Messziről dobolás hallatszott,mintha valami fém hordót ütnének ,de megint csak kiderült,hogy nem település,hanem egy mobil fém híd épült nekünk az út felett ami ,ilyen nagy zajt csapott,ahogy áthaladunk rajta. Viszont innen már tényleg nem volt annyira messze a pont ,csak nagyon meredek volt a szerepentin amin lementünk . A srác megint nyújtotta a kezét , Már közel négy és félórája jövök át a hegyen,ami teljesen felőrölt . Az aszfalton aztán futni kezdtem ,a srác nem tudom hová lett mögöttem . Beértem a pontra Trientbe a 72km eddig 16,és fél órámba telt , itt várt minket Mariann ,sírva értem ide tele panasszal mert nagyon fájt a térdem ,meg amúgy is ez ma egy síros nap .
Közben megtudtam,hogy Ági is sírva jött,és a spiker lejátszott neki egy Magyar dalt ,áááá látványosabban kellett volna sírnom :P Gyorsan két levest összeborítottam ,és megettem hamar ,közben a szememmel kerestem a futó srácot ,de nem tudtam ki lehet hogy néz ki,, fent a hegyen a sötétben nem lehetett kivenni . volt egy spori aki feltett lábakkal ült,talán ő lehet ? nem tudom,minden esetre tartály töltés ,és indultam ,
Mariann bepakolta a géleket,a csokikat,durva ,hogy mennyi ilyen szart megettem ,de folyton éhes voltam hiszen a levesbe nem sok kalória volt . Mondta,hogy a következő ponton vár,az 10km ,én meg mondtam az legalább 3 óra lesz ,és majdnem 4 lett . Nagyon durva ,hogy ilyen lassan haladtam ,pedig mentem nem álltam nagyon meg sehol . Attól féltem,hogy a gyomrom nem fogja bírni, főleg mikor épp egy körömnyi kolbásszal vivódtam felfelé .. rágtam csak forgattam a számban ,és öklendezni kezdtem ,éreztem,hogy vissza jön , hamar befogtam az orromat,és nyeltem . Nem jött vissza ,az nyugtató volt hogy mindig korgott a gyomrom tehát működik . Most is korog,hogy írok :D
Már a téliszalámit is megettem rég,meg a szezámkikat .A ponton lévő kajákból csak a leveseket ettem meg,néha egy egy darabka sajt,de csak minimális ,én a kenyeret hiányoltam ,ilyen édes kenyérfélék voltak ugyan ,de az nem kellett,nem is tudom mit zabáltam egész nap komolyan .
Fázva dideregve indultam el ,még kesztyűt is vettem fel . meredeken mentünk a lámpák már ritkábban voltak mint eddig . Mivel ritkult a tömeg próbáltam felzárkózni más futókhoz .de nagyon nagyon lassan haladtam felfelé . Aztán lefelé ismét csak nagyon fájt a térdem ,éreztem ha nem lesz gond akor célba érek. Már hajnalodott mikor Vallorcinebe értem 82.5km hez több mint 20 órája úton voltam .itt megint csak sirdogálva értem le ,már kegyetlenül fájt a térdem , Mariann lerángatta rólam a Qvadot ,mindenem fájt és nem akartam,hogy szoritson bármi is. Érdekes ,hogy ritkul a hátsó traktus ,de mégis itt rengetegen voltak még ,alig volt hely leülni enni .. itt volt mikor telefonált Ági,hogy ki akarják szedni ,mert hányt . Kérdezte én merre vagyok, Mariann mondta neki,hogy épp indulni fogok ,még mondtam is hogy várjon meg , de mire odaértem a hegy lábához sehol nem volt .
A patakparton ahol már rámvilágosodott elraktam a fejlámpát,volt egy házikó ,ahol kint állt egy család szurkolni két kisebb gyerekkel ,reggel 6 kor ! elkezdtem kocogni ,hogy hamar odaérjek a hegyhez ,de olyan hasgörcsöm lett,hogy azonnal menedék után kellett néznem . Kezdett úgy tünni,hogy a kazán fel fog robbani ,ennyi szemetet nem tud elégetni,de sikerült légtelenitenem a rendszert ,így hamar indultam tovább. Oda értem egy sátorhoz ,leolvasták a rajtszámom,és elég határozottan rámnézett a pacák . hmmm
Viszont Ági nem volt sehol ,kiderült bevitték egy házba ,ezt akkor én nem tudtam ,abban voltam tovább ment ,mert láttam,hogy kígyózva mennek felfelé az emberek . Aztán mikor elindultam az utolsó hegyre ,éreztem,hogy ide komolyabb erő kell . betoltam egy gélt , és az összes morzsát összekapartam a zsákomból ,asszem még szezámki volt nálam,meg snickers
A kövek az utolsó szakaszon voltak a legnagyobbak,mintha az összes követ erre az egy hegyre a La Tête aux vents re hordták volna , Eleinte nem volt kunszt, na de mikor jöttek a magas fellépések a térdemre görnyedve húztam fel magam egy hatalmas anyahajóra, meg is pihentem a jó nagy lapos kövön,mellettem egy japán pihent,épp evett valamit ,én is kotortam azt hiszem egy snicerst,hihetetlen ,hogy még mindíg tudtam túrni valamit , Ahogy beleharaptam máris kordult a gyomrom , viszont annyira nem kivántam semmit ,tehát egy ebédet semmi szin alatt nem tudtam volna megenenni kedves olvasó .
Mentem tovább felfelé volt egy szakasz ott valami fa létra, vagy lépcsőszerű valami volt ,azt gonoltam felértem mert pont ugy nézett ki mint egy nyereg ,de volt még kő bőven,nem tudom hogy ettől e-de megint becsikart a hasam ,menni kellett ,de nem tudtam merre ,két szikla között aztán sikerült fészket raknom :) Azt gondoltam,hogy én erre a napra már biztosan rámegyek ,mert az előző pont óta ez kb 8km 3 órámba telt.és még hol van innen a pont . egyre többen hagytak le ,volt még mögöttem a japán, de aztán ő is lehagyott, alig tudtam haladni a szaros térdem miatt .
Mikor felértem a legmagasabb pontra hát az maga volt a varázslat. kora reggel volt ,fent sütött a nap ,lentebb felhőpaplan takart be mindent ,ebben a felhőben egy helikopter repült . A Mont- Blanc és a Midi szemközt hófehérlett ,tőlem jobbra pedig egy akkora vizesés zuhant hogy ilyen nagyot nem is láttam még. Egyszerűen ez a hegy csodálatos szép volt , lentebb több vizesés is volt , ezek terelték el a figyelmemet egy időre erről a nagyon technikás részről ,minden kő vizes és sáros volt, kapaszkodva haladtam ,hogy kiméljem magam a nagy lelépéstől . Már piros volt a térdem begyulladt a bőr alatt .
Lassan elértem a La Flégère t ,a 11km NÉGY azaz 4 órámba telt megtenni ,ezt most néztem meg,és durva. Szerencsére volt még időm,bár nem sok .. 93 kilinél jártam 24:13 al kegyetlen számok,de még van bő 2 óra ,és 8km lefele .Nem tudom mi volt a durvább,innen a felvonótol lemenni,vagy feljönni,de most inkább felfele jöttem volna . Próbáltam én kocogni,de borzasztó volt ,egyenes térdel meg pofára esek,tehát muszály volt hajlitanom a térdem . András itt hívott,hogy hol vagyok,mondtam lefele megyek már,az még legalább 1,5 óra,de jöjjön ki,mert Ági előttem van,és hamarosan beér a célba. Ekkor tudtam meg,hogy Ági már a szálláson van :( Nagyon rossz érzés volt nekem ,hiszen olyan szépen haladt bőven előttem volt ... innen is üzenem neked Ági,hogy meg fogod csinálni !
Speró szerencsére mondta hogy sok idő lesz a lefele nekünk,1,5 órát mondott ,jelentem ezt be is tartottam :) De az hogy elmegyünk szintben balra, aztán visszamegyünk jobbra,majd megint balra jobbra ,jobbra ballra hátra is ? Neeem erről a hegyről nincs lefele út,olyan hegy amin kóválygunk,pedig ott van lent Chamonix ,de elérhetetlen. Ebből a merengésből Kalányos joék rángattak ki,hogy jól megyek,már csak 3km van mondták .
Asszem azt mondtam,hogy én odáig nem tudok lemmenni nem bírom ki :)
Hamarosan András is feltünt , elővette a ragtapaszt körbetekerte a térdem és nagyon megdicsért ,már csak 2km van. Valahol aztán aszfaltot ért a lábam,az erkélyekről is kiabálták a nevemet ,elővettem a Magyar zászlót ,végig vittem a Mont Blancon ,volt még erőm kocogni ,csoszikálni a szurkoló tömegben . Ilyenkor jó beérni délelőtt 10 után, mert rengetegen voltak kint ,és sütött a nap ,csupa öröm volt az arcom,érdekes ,de nem sírtam,pedig mennyit elképzeltem magam napközben is többször, ha majd célba érek,,és akkor mindíg könnyes lett a szemem ,de most nem ..
Elértük a hidat ,mondtam Andrásnak nem tudom megkocogni :) gyere mondta ,és ment futottam fogtam a zászlót lobogott a fejem felett,beértünk a sétáló utcába,na ott is aztán mi volt,kint ültek az éttermekben a kávézókban ,repültek a lábaim,érdekes most nem fájt a térdem ,az endorfin felülkerekedett . Látom a célkaput ,és a szép templomot mögötte,úr isten milyen érzés volt ez.
András gratulált kicsit könnyes lett a szemem is , merhát aminek ki kell jönni hadd jöjjön ki, nekem ez most így jött ki 25:39 re
Megkaptam a Finischer mellényt ,csak hát,nekem hiányzik,hogy nincs két zsebe,úgy hogy kell majd egy olyan is, aminek két zsebe van ,mivel létezik ilyen :D
ui: ezt még magamnak ideírom infónak,hogy majdnem 1 karton zselét megettem,talán úgy 18 db lehetett ,és óránként 1db sóteblettát