Az éjszakai hálózsákos alvás után ,kicsit elgémberedve mentem a kocsi felé,álmosan húztam magam után a vizes hálózsákokat. Szilvinek volt instant kávéja ,3 adagot öntöttem a kis vizes flakonomba,és összeráztam..Hideg volt,de legalább jól esett . Megláttam a reggeli fényben Speicher Schlegeis víztározót ebbe a tározóba ömlik a gleccserekből a víz . Még így kissé sötét reggeli fényeknél is látszott a nagysága ,a szépsége
Ezután összepakoltunk,és 6 kor elindultunk az Olasz határsáv felé . Két órát menünk felfelé a Pfitscher joch nevű hágóba . András mondta ,hogy az út része a Via Alpina hosszútávú túra útvonalnak, ami Monacoból Triesztbe vezet . Jobbról a nap sugarai nyaldosták a háromezres csúcsok tetejét
,és a zöld havasi törpefenyők közt kanyargott az út , a mormoták is ébredeztek madárszerű vijjogást hallatva .Ebben a csodálatos völgyben több patakot kereszteztünk , kis fahidakon mentünk át rajta
aztán felértünk egy nagyon szép tisztásra ,előttünk egy hatalmas gleccserből zúgott lefelé a víz ,
az út szerpentinezve ment felfelé ,mikor elértük az Olasz határsávot -
Ahol még a határkövek is márványból voltak ,hol Olasz ,hol Ausztria határán haladtunk . 8 óra körül felértünk a Pfitscherjoch Hüttéhez . Olaszul a térképen : Rif. Passo di Vizze.
,és leültünk a padokhoz reggelizni . Hát mit mondjak ,,azé a Nagy-szénáson nincs ilyen kilátás na ,, Addig megbeszéltük a továbbiakat ,Bár jól haladtunk tempóban felfelé is ,de most lefelé fogunk menni, jó sok szintet veszítve aminek első hallásra,de még a másodikra sem akartunk mozdulni ,,Csak lefelééé neeee könyörgöm . De ehhez a hegyhez csak errefelé volt érdemes menni,mert a túloldala havas,és mi a déliről mentünk volna fel..
.Kicsit aggódtunk a 3510méteres hegyünk miatt, mert féltünk,hogy mire felérünk a csúcsra és visszajövünk ránk sötétedik fejlámpa senkinél nincs ,,na meg egyáltalán ugye Szilvike :) … Nem is töltöttük az időt,elindultunk lefelé . Dani elől ment ,és néhány kanyar után már nem is láttuk,pedig mire félúthoz értünk eldöntöttük ,hogy mi nem megyünk tovább. András is belátta,hogy nem érünk vissza időben a kocsihoz ,talán még sötétedés előtt vissza is érnénk persze hulla fáradtan,és akkor még majd 800km hazaautózni ,ami főleg a sofőröknek lenne fárasztó. András mondta,hogy induljunk vissza a hüttéhez, ahol idáig is nagyon jól elülcsörögtünk ,ő addig le megy Dani után ide le a völgybe ,hogy ő is jöjjön vissza.
Felfelé Pétert is összeszedtük ,ő is örült,hogy nem másszuk meg ezt a magas hegyet. Alig ,hogy felértünk a fiúk is megjöttek ,teljesen megizzadva. Elővették a térképet,és egy új közelebbi hegyet néztünk ki . Ez a hegy a Rotbachlspitze 2897 méter. Amit nem is bántunk meg, mert nagyon nagyon szép volt .Az út végig a határsávon ment felfelé
Eleinte a szokásos zöld füves ,és virágos hegyoldalban mentünk . A mormoták ezek az ari kis mókusfélék ott szaladgáltak a völgyben, némelyik nagyon ducira volt meghízva .
Bő fél óra után felértünk egy platóra ,ahol megpihentünk kicsit , András elővette a gumicukrot amire mindenki rárabolt .
Kis pihenés után jöttek a kövek,,eltüntek a füvek a virágok .helyüket .hatalmas csillogó kőtáblák váltották fel . Olyan összevisszaság volt,hogy azt sem tudtuk merre megy az „út”
A nap fénye ragyogott ezeken a csillám,vagy kristály palákon ,a vékony lemezek törtek mikor rájuk léptünk. Ettől az egész hegy csillámporos volt,még a virágok is ,,ha megfogtunk egy követ tiszta csillámok lettünk,
és hát sokszor fogni kellett mert ,elkelt a kéz is a mászáshoz. A hegy nem adta könnyen magát ,főleg,hogy tűzött ránk a nap ,néha meg megálltunk szusszanni ,. Szilvivel fényképeztük egymást,mert vakitó kék volt az ég,a hegycsúcsok pedig fehérlettek .
Az utolsó szakasz már nagyon meredek.minden lépés megdolgoztatott .
Aztán felértünk a csúcsra ,ledobtuk a hátizsákokat,és csak forogtunk körbe annyira szép volt a látvány , a havas háttér,a vakitó kék ég lent a zöldellő rétek a gleccserpatakok .A távolban pedig hegyikecskék kolompoltak .
Péter elővette a Magyar zászlót amit elhozott magával, felhúzta a túrabot szárára ,és odatűzte a kereszthez.
Rotbachlspitze 2897m
András írt a csúcskönyvbe ,és mindenki aláírta . Bő fél órát fent voltunk ,és betájoltuk, azt a hegyet amelyikre terveztük a mai túrát .Amire itt mutatok,ez a Hochferner 3470m ,és mögötte lett volna a mi hegyünk a 3510m es Hochfeiler Gran Pilasto .
A környéken ,de lehet hogy dél tirolban ez a legmagasabb hegy . Jó,hogy visszafordultunk ilyen hegyre inkább kipihenve érdemes elmenni ,nem egy 30 kilis túra után . Ráadásul nem is volt teljesen kiépítve az út a térképen . Bár picit lentebb jöttem a Vöröshegyről ,de látszik ,hogy milyen nagy ez a 3500 as hegy is .
Aztán egy utólsó körbenézés ,és elindultunk visszafelé ami lefelé sem volt könnyű,mert annyira meredek,hogy szinte kicsúszott a lábunk alólunk . Ráadásul ezek a kövek törtek,és csúsztak velünk együtt.
Aztán voltak nagyon szép kövek is,mint ez a nagy márvány tömb ami mellett elmentünk.
Úgy gondoltuk Szilvivel,hogy nem sietünk, élvezzük ki azt a pár órát ami hátra van az útból .
ezért minden formatervezett sziklában megláttuk a szépet ,és pihentünk szusszantunk rajta ,
Vissza értünk a határsávhoz ,és amin délelőtt feljöttünk azon mentünk visszafelé. A délutáni nap már a hegyoldalt sütötte,ezért a reggeli „csordogáló „ gleccser eddigre már zuhatag ként robogott a völgy felé. A szele hihetetlen hüvös volt, Szilvinek is kellett ilyen kép ,ezért ő is lemászott ide .
A zuhatagként hömpölygő víz elmosta az utat amin délelőtt még száraz lábbal átjöttünk ,és a kis patakok kiáradtak . Lehetett volna kerülni,bár másfelé meg inkább saras volt,így inkább átszaladtunk kicsit vállalva a vizes cipőt.
De már csak olyan 1 óra járásra voltunk a víztározótól ahonnét reggel elindultunk ,így nem bántuk. Az út ugyan olyan ívben kanyargott mint a patak mellettünk ,végig lefelé mentünk ,hol kisebb hol nagyobb kövek közt. A zuhatagok már minden oldalról ömlöttek .
A kis fahidakon kereszteztük a patakot többször is . Aztán a fák közül megcsillant a duzzasztó gát azúr kék vize . Reggel egészen más szine volt ,lásd fent ,,és a délutáni visszaérkezésünkkor , ilyen csodálatos látvánnyal fogadott ,hogy alig tudtam kiválasztani amit ide szúrjak .
Köszönöm ezt a csodás két napot mindenkinek,de főleg Szilvinek,hogy gondolt rám .
Az ő férje is pont olyan Arany mint az enyém,ráadásul azonos a szakmájuk,és egyik sem szereti ezt a fajta csavargást :) bezzeg az asszonyaik ,na azok világcsavargók ...
Yoyoka cillagom valami mesésen szép helyen jártál. Ismét. :) A képek is gyönyörűek, életben pedig még látványosabbak lehettek a hegyek és a természet. A tó színe pedig... hát ilyen nincs is. :))) Ilyenkor jön rá az ember, hogy valójában milyen pici kis része is vagyunk a világnak. Köszi a beszámolót! :) Jó túra lehetett nagyon!