Az első 2009 -es ,és a második 2011 es T100 között óriási külömbséget fedeztem fel . Az első legszembetűnöbb az,hogy rontottam 1 órát :)) De mint látjátok smileyt raktam ,tehát nem érdekel ! azt gondoltam ha csak a rigó túlzott frissitését leszámolom már szinte meg van az 1 óra javítás ,,De hát idén megint csak elrigóztuk azt a drága szintidőt :)
Hogy hogyan is nézett ki ez a verseny ezen a szombaton elmesélem nektek.
Pár hete a a borvidék félmaratonon dilditől megirigyeltem a térgumiját .Annyi félét vettem már de mindet utálom,mert szorit . dildi mondta,hogy nekem adja a verseny után,majd ő vesz magának másikat ,azt hogy a gumi ottmaradt nála már csak itthon vettem észre. De nem volt semmi veszve,mert Stevével elküldte,és elhozta nekem a T100 rajtjába, csak,hogy én kérni, ő meg odaadni felejtette el .
Gabival átmotoroztunk Hidegkútra ,és elég hamar elszaladt az a kis idő ,és már ott toporogtunk az iskola udvarban . Steve mondta ,hogy idén tényleg nem sietünk nem úgy mint 2 éve,hogy majd megdöglöttem mögöttük ,bár meleg is volt akkor,,,,hát gondoltam ha ő nem siet akkor az nekem éppen a megfelelő tempó lesz ,de azért 1 órát mégis cak jó lenne javítani ,de ezt senkinek nem mondtam .... elindult a mezőny keresztül Hidegkúton ,majd be az erdőbe a Remete-szurdokon át,fel a Remete-hegyre .
A tempó tényleg nem volt gyors,bár szinte ugyan azt futottuk mint 2 éve ,és az gyorsnak tünt . Az első pontra Nagykovácsiba 7km kb ugyan úgy értünk 1 óra alatt ,Steve is utól ért ,de mi már indultunk is farkassal ,mert sokan voltunk nem akartuk elálni a helyet .Gabi is feljött szurkolni . A Szénásról lefelé a piroson óvatosan mentem ,a kéken is fékeztem magam végig lefelé . A gyönyörű Nagykovácsi erdőt a létra mászással elhagytuk :.. Piliscsabán voltunk 17km nél ,Kitu nyirmizett,hogy jövőre ő is indulni akar,mer úgy irigyel minket ,vajon Csikóváralján is ezt mondta volna ? :))
Hamar átkeltünk az úton Steve még nem találta meg a helyét ,hol Mikivel hol velünk,hol mögöttünk,hol elöttünk jött . vagyis folyton kerülgettük egymást . Piliscsabán a felüljáron együtt mentünk át ,egy helybéli pár megkérdezte ,mennyit kell futni ,,mondtuk százat ,,erre ők ,,és hány nap alatt ? A választ már visszafordulva kapták,pedig mengnéztem volna közelebbről is az arcukat :)
A csévi homoktenger idén is mély és hosszú volt ,és még mindíg ugat a kutya az utolsó ház udvarán , a forrás is folyik rendületlenül sártengert csinálva az ösvényen.. A csalán friss és zsenge ,bár nem volt komoly gond a térdemmel ,de azért átsimogattam vele . Az övtáskámban egy kis üveg fagyos citromos vízet vittem ami alig akar kiolvadni ,köszönhető a mi Németh Lajosunknak aki 25 fokot igért. De persze ez nem azt jelenti,hogy fáztunk volna,,éppen jó futóidő volt ahol lehetett volna egy jó időt menni .. lehetett volna …
Klastrompusztán frissitő pont 26.4 km sajt, banán , oliva, paradicsom,pár falat mindenből . Az előre küldött citromos vizet magamhoz vettem . Steve is kotorászik a cuccai közt addig ,mi előre indulunk farkassal,de már csak Dobogókőn találkozunk,ahová Gabi is felmotorozott,és a Matyi féle almás pitével várt.
Pilisnyeregig futás/gyaloglás, majd tovább a Z+ meredekét meggyalogolva ,a többit kocogva kiértünk a műútra ahol kicsit jobb iramban futottunk. Dobogókőre33.1 km szinte percre pontosan tavaly előtt 4:10 most 4:11 alatt értünk fel. Csak annyi volt a külömbség,hogy akkor Steve volt elől,és ő diktált,ami nagyon gyors volt nekem ..most meg lazázva tényleg nem meghalva értünk fel ugyan azzal az idővel.
Megettem a pitét bár az utolsó falat már sok volt,de lement .Steve is megjött ő is evett egy pitét,de mondta megeszi mi addig menjünk előre. Elindultunk farkassal lefelé a piroson, Kimentünk a Rezső kilátóhoz bámészkodni a szép Dunakanyarra,na meg nézelődni,hogy kit látunk a túloldalon a Vadálló-köveken gyalogolni . Tovább indultunk hű mennyire nem csíptem ezt a lefelét. Ahol nagyon meredek az igen rossz ézrés volt. Szakó-nyeregnél rengeteg kiránduló felfelé ,iskola lehetett !
A nagyon szép Vörös-hegyi –ároknál ért utó Steve együtt robogtunk le. Dömösre 40.3km nyuszikáék és Sk pontjára . Itt nem tudok időt mondani,de csak azt,hogy fényévekkel jobb állapotban voltam itt is, az első százamhoz képest ,Akkor már feküdtem is a polifomon nyuszika gyúrt,most max a hónaljamat kente be vazelinnel,ami az órámon levő kis fiolában volt.
Ettünk ittunk aztán indultunk tovább a legkeményebb rész várt ránk.majdnem a P3ig felkocogtunk az aszfalton. Aztán gyaloglásra váltva ,és csak másztunk és másztunk felfelé ahol egyre szebb látvány tárult elénk . Steve éhes lett, kivettem neki a szendvicset,aztán farkassal előre mentünk ,én bevallom inkább felfelé megyek itt mint lefelé ez a meredekség lefelé romboló lett volna a térdemnek .
A sziklák közt másztunk felfelé ,a narancs pöttyök irányába ,
néha megengedtünk 1-1 szusszanást magunknak ,ekkor farkast is lefényképeztem a szép Vadálló-köveken
Steveről azért nincs ,mert még falatozik lentebb ;) .. Prédikálószéken Zsotyek várt minket ,viszont a pont után kicsit elszámoltuk magunkat ,mert farkas kérdezte,hogy kb hány km a rigó, én meg azt mondtam 2-3 …khm 6 km vót,de legalább jót futottunk rajta ,húztunk is magunkkal valakit aki utána meg is köszönte .
Kisrigóba 51,8 km óriási szurkolás fogadott ,csak úgy zengett az erdő a szurkolóktól. Gyorsan elővettem az előre küldött hideg ciromos sört, Köszi Lajoskám .. meg leküldtem 2 zöldség levest , egy fél szál kolbásszal farkas is evett két adagot ,és ő is kolbászozott … Steve is beért hamarosan ,és butaságokon gondolkozott ,hogy feladja mert fáj a rüsztje..El is ment szólni csanyának,de csanya nemengedte a feladást .
Elővettem a krémemet,és átkentem a lábát, de mondtam hogy közben egyen is ,mert rohan ám az idő,Már farkassal mentünk volna ,és úgy is lett elindultunk ,majd jön cillagom utánunk,mert elvileg már álló helyzetben volt,tehát van esély az indulásra :P A Szentlászló-völgy ,majd az Apátkúti-völgyön haladtunk lefelé, ami még így a vihar által „összetörve” is csodálatos szép.
Néhány kidőlt fán már nehezebben raktam át a lábamat ,Steve a forrásnál ért utól ahol farkassal vizet vettek,Atom is kiért az útra,és már nem is láttuk többet ezen a napon .A mezőny teljesen szétszakadt a kisrigóig amig tartott az ötvenes sokan voltunk, mindig voltak előttünk utánunk. Már nemigen érünk senkit utól . A Visegrádra vezető hosszú aszfalt után végre a pontra értünk 60.3km .
Itt Már megengedtem magamnak azt a luxust ,hogy leültem,és kiszemeteltem a cipőmet,közben ettem is meg ittam,nyuszika a vállamat gyúrta közben ,farkas meg a fejét vakarta ..talán túl közel van a lomis matrachoz ?
athosz ,és fido locsolta a fiúk fejét ,töltötték a palackokat,és még lomizni is volt idejük,egy csipketerítőt az asztalra
sőtt még egy szivacsmatracot is összeszedtek .A terepfutók pedig ráfeküdtek,hogy ők is összeszedjenek valamit ,csak azt nem szivacsmatracnak hívják ..lásd fentebb farkast :))
Elindultunk a fellegvárat megmászni ,mire felértünk elég is volt a kövekből. Az étterem teraszán ,egy gombóc svanykás ribizli fagyival jutalmaztuk magunkat amire Steve meghívott,addig viszont gyaloglás volt a Nagy villám parkolóig. A szép réten már keresztül futottunk ,és a kék sávot sokáig követtük . A Visegrádi -kapu után egy igen meredek kaptatón jutottunk fel a nagyon szép Borjú-főre . Már már giccses látvány volt ahogy a lila virágok szegélyezték a szűk ösvényt ,ami a hegy oldalában vezetett,és a késő délutáni nap meleg fénye, szinte bearanyozta ezt a látványt. Visszanézve a Duna egy részlete látszott, a zöld levelek felett . kicsit olyan Spartacus -ösvény jellegű volt,csak jóval rövidebb .
Bár tudom,hogy az ajándék kör jelzőtt nem a szép részek miatt kapta ,de ez a kör tényleg egy ajándék volt,ahogy elhagytuk a Barát-halmot ,a Vizverés-nyerget-az Urak asztaláról nem is beszélve ,hogy milyen csoda egy útvonal,és nagyon jót futottunk rajta .Az ötszögű réten a csodás jellegfa sziluettje,majd a Pap- réten heverészve bevártuk Stevet. Innen aztán megint lendületesebben mentünk tovább ,már csak pár km volt a rigóig mikor egy lejtős szakaszon Steve hatalmasat esett. Megijedtem a reccsenésre,de kiderült semmije nem törött el,csak a hüvelyk újja ficamodott ki, na meg a térde is lekopott. . Lassan kocogtunk tovább ,,sőtt inkább gyalogoltunk ,így értünk fel újra a Kisrigóba 75km ,ahol csanyáék ,úgy négyen öten akkora ovációval fogadtak,mintha 50en lettek volna .
Farkas kolbászolt ,én is letoltam a maradék kolbit,rá öntöttem 2 levest,meg a narancsos sört megittuk hárman amit előre küldtem. Míg Steve evett addig bekentem a rüsztjét ,,már én is kenegettem magam ,és itt nagy hibát követtem el,mert a krémet elrakattam farkassal a szatyorba ,gondolván,hogy most már úgysem kenegetünk,mert haladunk majd. Rigó megint lehúzott vagy 20 percet rólunk . Ebola akkor ért fel mikor indultunk.szegény teljesen extázisba mesélte a szaribabás történetet ,miszerint a „csomag” mellett ott hagyta a dugókáját .
Farkassal elindultunk előre ,Steve is utól ért hamarosan ,és innen ,kocogva gyalogolva ,haladtunk a Bükkös patak nyugodt medrében. Már jócskán éreztem,hátúl a térdhajlatomat ,de még mindig tudtam vele kocogni ,nem is igazán érdekelt. Betudtam,hogy fázradunk azért van.. Elérkeztünk Lajos-forráshoz ahol a széles dózerút után Stevének elemet cseréltünk a lámpájában ,innen aztán egészen megtáltosodott … szűk kis ösvényeken haladtunk keresztül, ahol az eső verte az arcunkat végig,míg kiértünk Csikóváraljára 84.2 km hez . A meleg tábortűz az eső ellenére is tartotta magát . Larzenék megetettek,még egy darabon el is sétált velünk ,,Jó volt tudni,hogy már közel a cél már csak 1 pont lesz .. A Csobánkai műutat erős ritmusváltással tudtuk le az erdő széléig az autók miatt,Ment ez a 6os körüli tempó ,de talán nem kellett volna .. az erdőben érve is kocogtunk még ,de az igen hosszú több km es felfelét meggyalogoltuk. A nyeregbe érve ,megálltunk ,hogy merre tovább ,láttuk a fényt a fákon,és ekkor ,éreztem,hogy a lábamat alig tudom felemelni térdből.
Gyakorlatilag 1 perc alatt „lebénultam” a lefelé kínkeserves volt ,lemaradtam nagyon a fiúktól ,gyakorlatilag andalogtam,utáltam a köveket a lábamat alig tudtam átteni rajta ,a térdem nem fájt csak hátúl éreztem ,hogy valami nem jó . krém nem volt nálam,csalán sem volt sehol,így bukdácsoltam végig a Köves-bércet,és a nagyon meredek Pbjenői műutat. A pontra már sántán értem 93km nél ,leültem Ernő adott krémet ,meg begyűrtünk minnyájan 2 -2 szalámis kenyeret .
Hiába volt már csak 7km ,tudtam,hogy 1,5 óra lesz legalább. A kevély óta csak az időnek volt szaladása,de annak nagyon .Stevetől elkértem a botot,hátha jobb lesz.és leveszek némi terhet ,úgy éreztem,hogy jobban is haladtunk ,a nyeregig nyögtem is végig J Aztán már nem volt feljebb ,csak lefelé kellett menni, ami megint csak nem esett jól,főleg már az aszfalton.
A célegyenesbe viszont már kocogva kézenfogva értünk be éjjel ¾ 1kor. 16:49 célidővel . Az előtérben megtapsoltak minket , én meg elsírtam magam ,főleg mikor azt éreztem,hogy nem tudok odébb lépni . Az első T100 on is sírtam,de akkor a célbaérés örömétől,és attól,hogy halálosan elfáradtam .. Most is fáradt voltam,de közel sem halálosan ,,sok idő bent van még úgy érzem .Most lehetett volna kihozni mikor felhős volt az idő végig , de nem jött össze.. A fiúknak viszont mindent köszönök ,hogy végig együtt maradtunk!
Krissz bekente a felduzzadt térhajlatomat, de ahogy hozzáért már sziszegtem is mint egy kígyó ,majd miután leszálltam az ágyról, már tényleg nem tudtam járni ,csak álltam és nem értettem,hogy hogyan tudtam végig jönni . (ma már bicikliztem ) Hát ez lett a 11,majd 12 órás idő tervből . Hajnalban feküdtem le , reggel meg mentem dolgozni , a volt osztálytársam mikor meglátott a buszra szállni csak annyit kérdezett ,Te Andi csak nem valami futás volt megint ? De igen válaszoltam ...és széthúztam a zippzáramat a felsőmön.
Ezt jómegírtad azanyaördögitneki:))))))