Úgy terveztem, hogy lefutom a Budapest maratont, és majd utána eldöntöm, akarok-e futni még egy maratont idén. A maraton futása közben nagyon hajlottam arra, hogy nem... Egyrészt még inkább világossá vált (amit addig is tudtam), hogy maratonra nem vagyok felkészülve: kevés hosszút és tempót futottam, másrészt bután versenyeztem: elrontottam a frissítést, dehitratáció még 30 előtt... Az eredmény: 86’-es első felére csak 89’-es másodikat sikerült futni. De azért jó érzés volt célba érni, az emlékek hamar megszépültek, és mégis a firenzei indulás mellett döntöttem.

A maraton utáni két hétben a regenerálódás és a Bébu-ra való rápihenés között megjavítottam 5 km-es és 10 km-es egyéni csúcsomat. Majd következett a Bébu, ahol a legjobb (de egyelőre „csak” a 4. leggyorsabb ;)) csapatban versenyezhettem és javítottam – addig nem túl fényes – gyorsasági állóképességemen. Még 5 hét volt a maratonig, de az utolsó kettő a rápihenésről szól, így 3 hetem volt készülni. Futottam egy km-ekben gazdag hetet verseny nélkül, majd egy félmaratont (egyéni csúcs), a harmadik héten pedig Siófokon 30 km-t (szintén PB, hisz először futottam ennyit időre :)). Mentálisan és fizikálisan is nagyon szükségem volt arra a futásra, bár tudtam, hogy egyetlen alkalommal nem lehet pótolni a hosszú futásokat.

Következett a maraton előtti utolsó két hét, amikor még számtalan lehetőség kínálkozik arra, hogy a felkészülésünket...

... elrontsuk. :) A vasárnapi 30-as miatt kedden még csak könnyen edzettem, azonban levezetés közben egy szerencsétlen mozdulattól megfájdult a lábam. Szerdán nem futottam, csütörtökön még mindig fájt, ezért nem is csináltam meg az edzést, és úgy döntöttem, kihagyok 2 napot (maraton előtt egy héttel... remek... :S), hogy 100%-os legyen utána, és ne csak rosszabbodjon az állapota a ráfutásoktól. Nehéz volt 2 napig nem futni, de megérte, a fájdalom elmúlt. Viszont így egész héten pihentem lényegében, vasárnap már futni kellett valami rendesebbet. Délutánra terepfutás volt megbeszélve a gepárdokkal, ami bár távban pont jó lett volna, iramban a maraton szempontjából nem volt ideális, inkább egy lendületes 20-asra volt szükségem. Nehéz választás: maratoni felkészülés vagy jó társaság? Hamar sikerült döntenem: mindkettő! :)) Így 10-től futottam egy 20-ast 4 percesben, majd 2-től egy másik 20-ast terepen a többiekkel, ami nem is volt annyira lájtos a sok szint miatt... így próbáltam minél jobban visszafogni magam, mert 42 km maraton előtt egy héttel nem volt annyira jó ötlet – két részletben sem. :)

Utolsó héten K. Gergő hatására kipróbáltam a szénhidrát stopot. Tisztában voltam vele, hogy nem most fogom megfutni életem maratonját (alapozás után sokkal jobb állapotban leszek), így kockázat nem igazán volt benne, és már annyi helyről hallottam róla, hogy nem tudtam nem kipróbálni. :) Szóval hétfő-kedd-szerda: semmi szénhidrát (avagy tojáson és vízen)!! Tapasztalatok: szénhidrát szinte mindenben van (főleg azokban az ételekben, amiket fogyasztani szoktam :D); mindenki ilyenkor hoz nekem sütit-csokit-banánt, hasonlókat (amiket aztán csütörtök reggel jól meg is ettem :P); valamint ez a fehérje kúra biztos, hogy használ: a mentális felkészülést legalábbis segíti, mert így minden nap igen sokszor eszembe jutott a maraton, különben egyéb elfoglaltságok közepette kevésbé járt volna ezen az eszem. (Hogy fizikálisan is segít-e, azt ekkor még nem tudtam. :)) Persze közben edzettem is, érdekes élmény volt szénhidrát nélkül pl. a keddi iramjáték a Gesztenyés kertben (3’50”-es átlagra) egy 20 km-es edzés közepén. A szénhidrátfeltöltés már jobb volt :P, ahogy a verseny előtti firenzei városnézés a többiekkel (benne szombat délután lépcsőzés a dóm tetejére :)) is.

Vasárnap reggel úgy álltam a rajtnál, hogy ha fizikálisan nem is, legalább mentálisan felkészültnek éreztem magam a táv teljesítésére. Ez a rajtnál állás egyébként bő fél óra volt, ugyanis nem indultunk el pontosan. Azért nem unatkoztam: ott volt Dani és Laca, együtt vártuk az indulást a 2:30-3:00 közötti zónából. Aztán rajt, elkezdünk futni. Illetve nem is futunk még igazán, a nagy tömeg miatt nem lehet haladni (valóban mindenki tudna az előttünk lévők közül 3 órán belüli maratont...?), azért próbálok szlalomozni, de nem könnyű. Az első km-táblát nem veszem észre szerencsére, valószínűleg sokkolt volna az eredmény :), a 2 km 8’20” lett. Az első 5 km-en megelőztem kb. ezer futót :D, onnan már lehetett egyenesen, saját iramban haladni. 5 km-enként volt frissítés, már 5 km-nél is ittam. Koncentrálni kellett, mert edzésen nem szoktam frissíteni (és általában versenyen sem), de már megtanultam :), hogy maratonon (nekem legalábbis) muszáj. 10 és 15 km között volt egy kisebb mélypontom: nem éreztem annyira könnyűnek az iramot, amennyire könnyűnek szerettem volna érezni :), szerencsére 15 után már igen, pedig nem lassítottam. (Szóval ez inkább csak hangulatom ingadozása lehetett.) Félmaraton 83’56” (vicces: fél éve még ennél bő 2 perccel rosszabb volt a félmaratoni PB-m :)), jól érzem magam, de most jön a legnehezebb rész 30-ig, amikor még könnyen menne a gyorsítás, de vissza kell fogni magam. A szurkolás egyébként az egész versenyen remek volt, a magyaroknak, Polythlonosoknak külön köszi a név szerinti biztatásokat!

Feltűnik előttem egy csontváz (a lábára van festve...), nevetek magamban: „azt mégsem hagyhatom, hogy egy csontváz lenyomjon”. :D (Nem is sikerült neki...) Nem sokkal később egy ismerős hang „Bon giorno!” –val köszön: Dani utolért. Megbeszéljük, hogy mindkettőnknek jól megy, és hogy egyikünk sem látta Anettet. (Anettel reggel találkoztunk, mesélte, hogy 3 órát tervez, mondtuk neki, hogy majd ráköszönünk, mikor utolérjük, és figyeltük is nagyon, de nem láttuk. Mint később kiderült elesett a rajtnál :S, így futott utána megtaposva 3:11-et...)

Nekem többször is a következő idézet járt az eszemben: „Ha 15 km-nél jól vagy, fogd vissza magad, és ne próbálj meg beleerősíteni. Ha még félúton is jól vagy, még mindig fogd vissza magad. Ha jól vagy 25 km-nél, még mindig fogd vissza magad. 30 km-nél már biztosan nem leszel jól, na, akkor rákapcsolhatsz.” (Nerurkar) Mondtam is Daninak, hogy szeretnék 30-ig ilyen állapotban eljutni.

Dani egyszer csak otthagyott, pár km után már nem is láttam. (Jó lett volna együtt futni tovább, de úgy terveztem, s úgy is éreztem helyes döntésnek, ha nem gyorsítok 30-ig.)

Aztán odaértem 30 km-hez, eddig egyenletes 4’-es iramban futottam. Nos, itt kezdődik a maraton, lássuk mi lesz... Még egy utolsó frissítés (mindig vizet ittam): úgy gondoltam 30 után már felesleges, úgy sem szívódik fel annyi idő alatt. Teszek egy halovány kísérletet a rákapcsolásra (3’59”, 3’52”, 3’48”), de nem megy, hiányoznak a hosszú futások. Visszalassulok, amiben segítségemre van egy szembeszeles egyenes szakasz is. 36-nál utolérem Danit, biztatásomra azt válaszolja, holtpontja van, nagy okosságként azt a tanácsot adom, hogy próbáljon túllendülni rajta. (Mintha az csak úgy menne...) Nekem is 35-40 között van a mélypont, kanyaroknál érzem leginkább, hogy a lábam már nem annyira jó, az iramom ezen a részen visszaesett 4’08”-ra (így is előzgetek). 40 km-hez 2:39:54-nel érek, vagyis van 6 másodperc előnyöm a 4 perces iramhoz képest, és itt már tudom, az egész maraton átlagtempója is 4 percesen belüli lesz (épp, hogy csak...), mert jó állapotban vagyok! :) Itt előztem meg egy etióp futónőt, aki az 1-es rajtszámot viselte, és sokáig az élen futott (a lányok között) 3’35”-ös iramban. (Aztán jött a fal.)

Az utolsó 2(,195 :)) km-en már ismét 4 percesben haladok, továbbra is élvezve a futást, pont akkor, mikor a célhoz érek, felhangzik a “We are the champions” és boldogan - meghatódva - futok be. :) Itt, célbaérkezéskor jövök rá - pontosabban érzem -, hogy többet jelentett, többet adott ez a futás, mint hittem. Nem tűztem ki célul a 4 perces iramot, tehát nem egy nagy cél elérése a magyarázat erre, hanem az, hogy... De inkább mindenki tapasztalja meg maga! ;)

Nagyon jó hangulatú futás volt, amit végig élveztem és az eredménnyel is teljesen elégedett vagyok. Ez volt a 3. maratonom, a vége 2:48:40, a második fele pedig 84’44” lett (kevesebb, mint 1 percet lassultam). :)

(A versenyen egyébként végig előzgettem, a pillanatnyi helyezésem így alakult: 5km: 377., 30km: 228., 40km: 184., cél: 156.)

Maraton után egy-két hét láblógatás következik (szükségem van a pihenésre - nem kimondottan a maraton, inkább az egész éves edzésmunka miatt), viszont utána egy nagyon kemény alapozás vár rám: már alig várom! :))