utána...

én soha, de soha többé nem akarok mással foglalkozni, csak ezzel. hatalmas élmény volt. kicsit túlaggódtam a dolgodt, és fölöslegesen.

nagyjából fél 10re sikerült beesni, rögtön nevezés, majd öltözés, bicó összerakás, kisebb társasági élet élés, depozás, rövid futó bemelegítés után rajt. eddig voltam ideges. az 10-es nagyon jól ment, bár szufla még lett volna, de az első 3km-en világossá vált a pálya minden bálya és szépsége, hát volt értelme kicsit visszafogni. a bicóban még bénáztam, nem sikerült az első kör túl jól, igaz elsősorban a pálya megismeréséről szolt, a második és a harmadik kör viszont már nagyon jól ment. szerencsére nem kellett bolyoznom sem. asszem a szintkülönbségeket, a domborzati viszonyokat nem kell nagyon ecsetelnem. elegendö annyi, hogy a pécstől nem messze, azért jócskán vannak meredekebb- hosszabb- rövidebb dombok. ennek tükrében másztunk is rendesen. fölfelé nagyon lassan, sokszor állva, én többször jump-olva (taktikailag bejött) tekertem, lefelé zúzás ezerrel. végül a maradék 5km futás s jól ment, a bicóban elvesztet néhány helyet sikerült többé- kevésbbé visszaszerezni. bár itt már kicsit el voltam fáradva.

összegezve a teljes idöm 02:44:00 (valamenyi) másodperce pontosan majd a hivatalos eredmények nyilvánosságra hozása után :D minden a vártnál jobban ment, simán másztam meg az összes dombot, a futások mind gördülékenyek voltak és lazák. a pálya sem volt olyan nehéz, mint amire számítottam. az idő tökéletes volt, bár nekem kicsit naposnak meg melegnek tünt. nagyon jól éreztem magam. köszönet a szervezőknek a remek programért. köszönet nektek a biztatásért.

eXtreme tour '08 status bar 3/1

a hivatalos eredmények megszületése után korcsoport nyílt versenyben 22ik, az abszolútban 108ik lettem, mindezt 02-:43:33-as idővel :D füéig ér a szám :D

előtte...

nem is tudom, eddig nagyon akartam ezt a versenyt, de már annyira el vagyok már bizonytalanodva, hogy nem is tudom. egyelőre még azt sem nagyon tudom, hogyan fogok lejutni. haverom, aki szintén jönne, most viszakozik, ő sem tudja, hogy menjen-e. részemről az érzések vegyesek. elég furcsa érzés lesz ott állni a sok magabiztos profi között. miközben én is ugy teszek majd. megaztán egyedül fogom magam érezni. ez szinte biztos így lesz, így volt faddon is trián, így volt györben is a duán. pedig már hozzá szokhattam volna. leginkább ideges vagyok, nehéz a pálya. elég nagy problémát okoz az is, hogy hiányozni fog a zene a futásból, a tekerésből. nem tudom hogy sikerült-e felkészüni rendesen. pedig az idén eddig letekert km-ek magukért beszélnek. még sem érzem azt a magabiztosságot, amit akkor éreztem, mikor kitaláltam ezt az egészet. nyomasztó az is, hogy alig van már hátra idő holnapig, és alig van idő a sziget-triatlonig.

a cuccok már összekészítve, bicó tiszta, kerekek jók, fék fog, a váltó ugyan kattog egy kicsit, de tökéletes; bukó megvan, csuka a táskában. minden kész.

kezdődik...

végre eljött az idei első megmérettetés. nem mondom, hogy minden simán ment az elmúlt két napban. a tegnapi átmozgató edzést kénytelen voltam pihenőnapra cserélni, miután a bölcsességfogam megmakacsolva magát tovább óhajtott kínozni, három kataflán ellenére is maratoni partyt rendezett az arcomba, és "enyhe" zsibbadással a számban voltam kényszerű kiadludni magam. ami persze egy kicsit sem sikerült... most kicsit parás a dolog, annak ellenére, hogy most már csak tompán zsibong a képem, és a pénteki sérülésem is már a " még -húzodik-egy-kicsi" stádiumban jár, bizom benne, hogy megfutom a kitűzött időt 12km-en. most remegő kézzel válogatom a legmotiváltabb zenéket, igyekeszem rendesen bereggelizni, hogy minden rendben legyen. aztán még egy gyors ellenőrzés a tegnap összekészített cuccokon (rajtszám, nadrág, poló, az elmaradhatatlan két másféllityós ásványvíz, meg szokásos a kencék és a kiegészítők) és indulás. "viva vivicittá"

.... és végetért

hát meg volt ez is. miután margitszigetre-ki, ott ismerősökkel-társadalmiélet-élés (a duás ismerősöm bemutatott néhány edzőtársának, meg és a többi) után rövidke, mintegy negyedórás bemelegítés után be a rajtmezőbe és strart. már itt vegyes érzésekkel indultam, tudom hogy ez hülyeség, de valamiért utálom, hogy a lassabb futók tömegesen állnak be a gyorsabb futók időzónájába, aminek persze az a vége, hogy kilométereken át szlalomozhatok és szerencsétlenkedhetek. most is ez történt. miután leküzdöttem két szánalmas kilométert mintegy 10perc alatt, kezdődhetett a zúzás. persze ekkor már tudtam, hogy azt az elvesztett másfélpercet már nem tudom behozni, azért tapostam rendesen. az első 5km végülis annyira nem lett szánalmas, majd amitől kicsit tartottam, 8km környékén arcrúgásként ért a következő fogfájás, jött is a szédülés, a zsibbadás, de nem akartam lassítani és kicsit emelve a tempón már 10km-nél jártam és 42:40-at mutatott az óra, itt már láttam magam elött a célt, de tudtam hogy annyi már nincs bennem, hogy 50percen belül beérjek, hát hagytam magam úszni az árral. és beértem. nem vagyok igazán elégedett, de ez van. majd legközelebb.

két hét és jön az orfűi dua. hajt a kiváncsiság, menni fog-e...