16 hozzászólásVajon ez már az anyai aggódás?
Valójában hétfőn kezdődött. Úgy éreztem, félreáll a szám evés közben, de nem vettem róla tudomást. Aztán kedden újra tapasztaltam, de hozzájött még az is, hogy a szemem ugyan le tudtam csukni, de nem tudtam összeszorítani. Szerencsére mindez csak a jobb oldalon. Egyszerűen nem engedelmeskedtek az arcom izmai a jobb térfélen, és ettől egy kissé el is torzul, mikor pl. eszek, iszok, vagy csupán beszélek. A fogmosás utáni öblítés meg egyáltalán nem megy, kifolyik a víz a csukottnak hitt számon...
Mindezen tünetek után felhívtam a nőgyógyászt, lehet-e a terhességgel összefüggésben ilyesmiket tapasztalni. A doki eléggé megijedt, és jól rám is ijesztett, hogy azonnal menjek be a legközelebbi szakrendelőbe vagy kórházba az ideggyógyászatra, és nézessem meg magam sürgősen, mert ennek nagyon komoly oka is lehet.
Tőlem teljesen szokatlan módon egyik percről a másikra pánikba estem. 20 percen belül ott topogtam a helyi szakrendelő recepcióján, és próbáltam elérni, hogy beengedjenek. Na persze kérem, az meg nem olyan egyszerű ám! Ide beutaló kell. Próbáltam elmagyarázni az ott rostokoló három recepciós hölgynek, hogy nem tudok beutalót adni, de 30 hetes terhes vagyok, és a nőgyógyászom a tünetek alapján azt mondta, azonnal jöjjek, mert nagy baj is lehet.
- Miért nem adott a nőgyógyász beutalót? - volt az első kérdés
- Mert telefonon beszéltem vele
- Akkor kérjen beutalót a házirvosától
-Nem tudok, mert nem rendel most, és legközelebb csak holnap délután 4-től fog
- Akkor kérjen annak helyettesétől, ő ma délután 4-től már rendel.
- Most még csak egy óra van, üljek itt három órát, miközben lehet, hogy baj van????
- Sajnos nem tudunk segíteni, beutaló nélkül nem megy.
Itt már kezdtem egyre jobban kiborulni, a pánikhangulatomra rájött egy lapát tehetetlenségérzés. Itt állok hatalmas hassal, felemás pofával a TAJ kártyámat lobogtatva, és nem tudom elérni, hogy az orvosig eljussak. A kétségbeesés oka meg főleg a nőgyógyászom ijedt hangja volt, amit a telefonban tapasztaltam, mikor felhívtam. Visszhangzott a fülemben, hogy "azonnal menjen, mert nagy baj is lehet". Istenem, nem bírnám elviselni, hogy valami baja essen az én kisbabámnak!
- Biztos van valami megoldás, mindenképpen be akarok jutni most, és nem megyek el
- Hát, értse meg, hogy nem vehetjük fel, de menjen oda az ajtóhoz, és az aszisztensnőt kérdezze meg, hátha fogadják.
Odarohantam az osztályra, a váróban nem ült senki. Néhány perc múlva kinézett az aszisztensnő, de addigra már a könnyeimet törölgettem. Végigkérdezte ugyanazokat, amit a recepciósok, és ő is el akart hajtani, hogy beutaló nélkül sajnos nem megy. Alig hittem a fülemnek. Talán a döbbent arcomat látva, vagy nem is tudom, milyen megfondolásból, de végül megkérdezte az orvost, hogy bemehetek-e. Az ajtóból kérdezte meg, a válasz gyors volt, semmi kérdés, TAJ kártyával jelentezzek be az adatok miatt, és máris mehetek. Huhh...
Mire visszaértem a recepcióról, már nem tudtam visszatartani a sírást. Potyogtak a könnyeim végig a vizsgálat alatt, egyszavas válaszokat tudtam adni. A diagnózis: Bell-féle arcbénulás. Szerencsére egy egyáltalán nem súlyos változata. A súlyos változat az, amikor az ember még a szemét sem tudja lecsukni az érintett oldalon. Valamilyen vírus okozhatja, illetve huzat hatására jön elő. Csak egyetlen kérdést tudtam feltenni: árt-e a babának. A válasz az volt, ne aggódjak, nem. Remélem, hogy tényleg így van!
A nőgyógyászomat miután visszahívtam, elárulta, hogy agyvérzés miatt aggódott, annak vannak hasonló tünetei. Azért nem bánom, hogy rámijesztett.
Nem akarom bírálni az egészségügyet, de azt azóta is nehezen fogom fel, hogy 4 nő - akik feltehetően már anyukák - egymástól függetlenül is képtelenek voltak felvállalni azt, hogy egy kétségbeesett kismamát igenis beengedünk az orvoshoz, még akkor is, ha ez nem felel meg a beutalót igénylő, vagy nemistudommineknevezzem szabályzatnak.
A magam kiborulása meg teljesen idegen reakció volt, ilyet nem szoktam, általában nem vagyok pánikbaesős. Ráfogom a hormonokra :-)
Mindenesetre fura érzés volt, hogy annyira aggódom a pocakomban lévő kis teremtésért, ami engem illet, az a rész nem érdekelt.
A képem most is kicsit felemás, majd rendbejön. Gyógyszereket nem kaphatok, a gyógyulás meg egyébként gyógyszerekkel is hosszú folyamat. Teljes bénulás esetén hónapokat vesz igénybe. A részleges bénulás talán rövidebb idő alatt elmúlik, de ez is hetek kérdése lehet...
Egészen megijesztettél, ahogy olvastam! Mielőbbi teljes gyógyulást kívánok!
Az egészségügy tragikus, hihetetlen, hogy ilyen dolgok történhetnek :(
Eseteleg, ha van egészségpénztári tagságod, meg lehetne nézetni egy maszek rendelésen mégegyszer, biztonságképpen.