"Hány nap van még?"... "Milyen formában vagy?"... "Mit tervezel?"... "Hogy állsz?" ... meg még ezer, ehhez hasonló kérdést kapok nap, mint nap... válaszolni nem tudok. Sokszor csak mosolygok. Vagy éppen mentegetőzök: "én idén nem...", vagy: "idén nem volt rá időm igazán....", vagy: "idén nem ezzel foglalkoztam....", vagy: "nem tudtam ráhangolódni, mert...."

...meg még sok-sok ehhez hasonló kifogást hozok... de azt hiszem, a teljes igazság, hogy ELFÁRADTAM. Nem tudtam idén már mentálisan felkészülni egy hosszú távú megmérettetésre. Fáradt voltam, és fáradt vagyok ahhoz, hogy egyáltalán véghezvigyem azokat a hosszú edzéseket, amelyek egy ilyen kihíváshoz kellenek.

Persze közben volt sok munka, a melóhelyen is, meg a lakásfelújítás miatt otthon is. De ha igazán mélyen magamba nézek, akkor a teljes igazság az, hogy nem is lett volna elég erőm végigcsinálni a tavalyi felkészülést. Mindezek a dolgok, amiket kifogásnak hozok, valójában tényleg csak jó kifogások, mögéjük lehet bújni. Mindenki elfogadja. Eleinte még én is elfogadtam magamnak :-) de a teljes igazság az, hogy valójában nem befolyásolnak ám jóformán semmit. Semmit....

Istenem, ha visszanézem a tavalyi esztendőt... minden nap a Balatonnal keltem, a Balatonnal feküdtem... és nem volt olyan órája a napnak, hogy ne ábrándoztam volna arról, hogy mi lesz, hogyan lesz...

Ez idén nincs így. Nem számolja már az órám a napokat sem....

Persze a térkép nem került le tavaly óta a falról. És az új lakásban is megvan már a helye :-)

És amikor eszembejut, csak kellemes emlékeket tudok felidézni. Nehéz volt, és emlékszem a nehéz pillanatokra, mégis kellemes emlékként tudom felidézni őket....

Még 8 nap van vissza, ott van a nevem a nevezettek között, és rajthoz fogok állni a 2009. UltraBalatonon.

Nem vagyok igazán felkészült, ezt érzem. Emiatt tartok is tőle. Tartok attól, hogy mi lesz, amikor elérem a táv felét, és érezni fogom a hosszú edzések hiányát... nehéz lesz, kűzdős.... de ugyanakkor hihetetlen jó érzés, hogy igen, OTT LESZEK, 8 nap múlva én is elindulok újra ... egy kis túlzással: mintha HAZAMENNÉK :-)

Szeretem ezt a versenyt, és várom a rajt pillanatát!

Bármeddig jutok, bármennyire futja is a jelenlegi felkészülésemmel, mégha nem is érek körbe,... igen, mégha nem is érek körbe, boldog vagyok. És boldog leszek majd, hogy ott lehetek :-))) 

Itt ülök csütörtök este, laptoppal az ölemben, 8 nappal az UB előtt, borozgatok, már egy fél üveg elfogyott, Ala játszik, szóla valami zene is, sajtot rágcsálok, és közben pedig várom az év FUTÓÜNNEPÉT :-)))

még valami mára:

ovastam a jógikról szóló könyvemben a villamoson hazafelé:

"...minden ember igazi természete isteni és erős.  Ami benne gyönge vagy rossz, az csak a szokásaiban, vágyaiban és gondolataiban áll, de nem benne magában..."

:-)