Összepakoltam. Holnap reggel odautazom, hogy fussak. Nagyobb szorongással várom, mint eddig bármit az életemben. Olyan érzésem van, mintha meghatározna ez majd valamit az életemben... Bizonyosan nem fogom abbahagyni a futást, tehát nem jelentheti a végét. Az elmúlt tíz évben úgy beépült az életembe, elképzelni sem tudom, hogy ne induljak el egy esti, vagy éppen reggeli kocogásra. Mégis olyan furcsa érzés, mert nem látok TOVÁBB. Nincsenek további "futós" terveim. Egy hét múlva ilyenkor itt fogok ülni, bambán nézni ki a fejemből, és lehet, nem tudok majd mit kezdeni magammal. Persze egy csomó dologgal le vagyok maradva az élet egyéb területein, sokmindent be kell pótolnom, de mégis... Azt hiszem hiányozni fog ez az ezdésről edzésre való készülés, látni valami célt magam előtt, egy versenyt, vagy egy túrát, vagy csak valami jobb időt bizonyos távon...