Hű, olyan sokan vannak itt, hogy gondoltam most már én is regisztrálok :-) De még sosem írtam blogot. Mit is kellene írni? :-)
No jó. Túl vagyok a felkészülési időszak harmadik hosszú/hosszabb futásán. Ursival kocogtunk kellemes 41,5 km-t dimbes-dombos aszfaltos terepen. Az első fele nehézkes volt, még éreztem a múlt heti durva gyomorrontásom kínzó tüneteit. De legalábbis megtapasztalhattam, milyen is gyomorgondokkal küszködni futás közben... brrr borzalmas! Viszont az edzés második felére már teljesen rendbejöttem. A Kisrigó és Pilisszentkereszt közötti emelkedőt már kifejezetten jólesett megmászni...
No, és úszok is. Már lassan két hónapja. meg akarok tanulni gyorsban úszni. Nagyon nem megy még, de Andris mindent megtesz, hogy megtanítson :-) ma, pl. egy pipát hozott, hogy ne kelljen foglalkoznom a levegővétellel. Jó volt, mintha csak a tengerparton búvárkodnék :-) Érdekes, hogy külön-külön csak lábbal, vagy csak karral végiglapátolom valahogy a medencét, de ha egyszerre minden végtagomat használnom kell, már nem megy. Olyan, mintha a lábaim ellendolgoznának a karjaimnak, és arra haladok, amelyik győz :-) Nem is értem, miért a karom győz, amikor a lábam erősebb kellene, hogy legyen :-) Persze azért bizakodó vagyok, bár ez az elmúlt két hónapban nem mindig volt így. Két hete még azt gondoltam, feladom, és maradok a jól megszokott, működő mellúszásnál...
Ja, és még egy említésreméltó. Farkas tegnap este megkérdezte, mit csinálok jövő szeptemberben. Hmmm, nemtudom, nemtudom, nemtudom ... olyan nagy csapat jön össze ismét, talán meg kéne próbálni...