A cím életem két fontos területére is vonatkozik. Az egyik a munkám 6 év után úgy döntöttem ideje továbblépni, új kihívásokat keresni, így 23-án reggel már az új munkahelyem felé veszem az irányt. Érdekes, mióta felmondtam, napról-napra könnyebbnek érzem magam.
A másik a futás. Már lassan három hónapja kinlódok egy makacs sérüléssel, remélem végre végleg le tudok számolni vele.
Kihagyott hetek, majd egy kéthetes gyógyszerkúra után ma kimerészkedtem a Népkertbe. Nem volt könnyű elindulni. Miközben öltöztem, egyfolytában azon járt az eszem, hogy mi lesz ha 100 méter után megint fájni fog a lábam. Az első lépéseknél a szívem a torkomban dobogott. A kör felénél már vigyorogtam, nem fájt semmi. Jó idő volt, éreztem a virágok illatát, közben megszólalt bennem a kisördög: még, Még, MÉG. FUSS! De most inkább az eszemre hallgattam, és megálltam egy körnél, ami alig több mint egy kilometer, de nekem most ez is nagy eredmény fájdalom nélkül. Egy halvány rossz érzésem még van, de remélhetőleg ez is nemsokára elmúlik.
Az év elején még tele voltam nagy tervekkel erre az évre! Mostmár csak egy maradt. Fájdalom nélkül, jókedvűen minél többet futni. A versenyek meg megvárnak.