Ma fél óráig vitatkoztam magammal, mire elindultam futni. -4 fok, még az orromat sem szeretem kidugni.

Kb 5 km-t terveztem mára. Elindultam kedvenc körömön, mikor kb 100 m múlva megláttam egy kóbor kutyát. Ez az én formám. Mivel van egy pár kellemetlen emlékem, visszafordultam, és csak úgy futottam amerre a lábam vitt. Nem néztem az időt, arra sem gondoltam, hogy hány km-nél tartok. Végül egy félórát kocogtam, és élveztem az első perctől az utolsóig. Úgy tűnik jót tett a tegnapi pihenő.

Útközben marha jót szórakoztam a velem szembejövő gyalogosok és biciklisek megdöbbent arcán. Vajon ilyenkor mire gondolhatnak? Szerintem komplett hülyének néznek. De már ez sem zavar.

Holnap pedig végre találkozok a többiekkel. :) Nekik üzenem, hogy egy kis meggyes sütit viszek nevezési díjként. :) :) (Feltéve, ha nem alszok el reggel...)