Ma 3 hét után végre újra futócipőt húztam. Bár még csak néhány hónapja futok, mégis érdekes módon kialakult egyfajta függés nálam. Korábban ezt soha nem gondoltam volna. A suliban mindig utáltam futni. Most meg önként és dalolva megyek, alig várom a következő alkalmat.

Kicsit féltem a mai naptól. 3 hét kihagyás, ráadásul eddig inkább egyedül futottam (kivéve a közös edzések a pályán, de általában ott is egyedül róttam a köröket, esetleg néha Zsuzsival). 5-re beszéltünk meg találkozót új csapattársammal Árpival, valamint még vártuk egy kicsit az edzőnket Lacit, de sajnos nem ért oda. Valahogy nem akar összejönni ez a közös futás, de nem baj, hosszú még a tél.

Mára 5 km körül volt a kitűzött cél, ezt sikerült is teljesíteni belegyaloglás nélkül, aminek nagyon örülök. Előtte nem gondoltam volna, hogy meglesz, de biztosan a társaság is segített. :) Szóval köszönöm Árpi!

Most konkrétan úgy érzem magam, mint akit kicseréltek, fülig ér a szám miközben püfölöm a billentyűket, legszívesebben megölelném az egész világot. Tehát összegezve: FUTNI JÓ!