Rég nem írtam semmit, de attól függetlenül megvan a heti három alkalom is, sőt még az eső sem tántorít el. A ruhakérdés is megoldódott, lenyúltam apám széldzsekijét, igaz XL-es de nem vészes. Csak a lábam fáj marhára mert a zokni varrása kiizélte. Majd legközelebb szorosra veszem a cipőt. Annyira allergiás vagyok a zoknikra, hogy kis koromban csak kifordítva voltam hajlandó zoknit használni és a mai napig rettentően zavarnak a varrások. Lehet, hogy hüjén megyek, de nekem állandóan bemegy a lábujjam alá a varrás.

Lehet hogy nem jó a pulzusmérőm, mert elég magas a pulzusom, ennél lassabban már nem is lehetne futni, mert az már gyaloglás lenne. Furcsa, más sportnál sohasem volt ilyan magas, még spinningen sem, pedig attól jobban elfáradtam. Lehet, hogy rosszul csinálok valamit, vagy csak idő kell megszokni ezt az uj mozgásformát.

Szóval mindenesetre nagyon büszke vagyok magamra, mert eddig kitartottam és csak 10 perccel kell korábban kelnem és ugyanakkor érek be, mint előtte. Most jövök rá milyen sok időt elszüttyögtem reggelente.

Nem is tudom mire gondolok futás közben, talán semmire, de ez így jó és amikor vége úgy érzem magam, mint a nap höse, hogy kimentem és esőben hajlandó voltam mozogni. Ráadásul a fenekem eltünt, csak a hasam nagy még egy kicsit, de arra nem jó a futás.