1 hozzászólásMa is voltam, kitüztem a 35 percet, elötte azt hittem nem fog menni,de ment. Nagyon lassan ugyan, de el sem fáradtam nagyon. Még bírtam volna, szinte elszaladt az idő. Nagyon kellemes volt, ropogott a lábam alatt az avar. Tényleg jobb kedvem lett.
Ami az időpontok közti választást illeti, asszem marad a reggel, mert korán sötét van és akkor nem merek futni. Múltkor is sikerült, hála a BANÁNTURIX-nak. Ez egy fogós kérdés, mert mivel nem szeretem az édességet, sem a müzli sem a nutella nem jön be.
Még egy kérdést kell leküzdeni, ha nem kocsival megyünk ki futni, akkor visszafelé fázok, mert izzadt a ruha. De majd kitalálok vmit.
Azért is bűszke vagyok, mert ezt eddig sikerült ésszel csinálni, nem olyan durrbele módon, ahogy mindent el szoktam kezdeni. AZ lett volna, hogy elmegyek minden nap futni, kihajtom a belem és már nem is jó. A lelkesedés így is megvan, csak nem csinálom ki magam.
Hiába vagyok fittebb, mint egy átlegember, ez mégis más. Remélem nem unom meg fél év alatt, mint minden mást. De a célom csak tavasszal realizálható, így addig tutira ki kell tartanom.
Nem unod meg, már miért is unnád? Hiszen annyi lehetséges cél van, amit ki lehet tűzni: futóversenyeken az időd megjavítása, önmagad legyőzése, mindig fokozatosan hosszabb és hosszabb távok teljesítése. Vagy csak egyszerűen a kilik gyűjtögetése, újfajta edzésmódszerek kipróbálása, más futók megismerése, mások támogatása. Annyi de annyi cél lehetséges.
De szerintem ha tavasszal ezen majd elgondolkozol, arra is rájössz, hogy talán már más ember is lettél kicsit a futás hatására és fel sem merül benned, hogy abbahagyd, hogy lehetne ez másképp, futás nékül is, mert akkor már nem lehetne.
A reggeli kocsi nélküli futásokhoz pedig vigyél egy felsőt reklámszatyorban, tedd egy bokor aljába, ha pedig végeztél vedd fel.
Hajrá és ügyesen, ahogy eddig is csináltad!