Én még ide sosem írtam blogot... Csak magamnak, csak magamért... Fura. Talán el kellene kezdeni. Most azon nyirmogok, hogy szinte fáj, hogy nem futottam már másfél hete. Mondjuk ma megyek, de ilyenkor mindig csak vér kezdőnek érzem magamat..., de ez az a dolog, ami nekem jár. Már a futás és az önmagammal töltött idő. Most olvastam Yoyo blogját a sárvári 24 órás futásról... Tényleg elsírtam magamat a dolgon. Nem tudom szavakkal kifejezni, hogy mennyire megérintett. Ez a dolog már messze nem a fizikumról szól, hanem tényleg a lélekről. Egyszerűen megindító és gyönyörű. Mondjuk nem gondolom magamról, hogy én ultrafutással fogok valaha is próbálkozni, de ezeket az embereket ezért a szent őrületért nagyon tisztelem.