Én is lehet, hogy papírból vagyok, elismerem, de nem mertem bevállalni a HTMV-n való részvételt. Nem is annyira a futóterep járhatósága (vagy járhatatlansága) miatt, hanem inkább az oda- és hazajutás okozott volna gondokat valószínűleg. Úgy terveztük, hogy Kecskemét bázisról szombaton indulunk, de csütörtök este győzött, a párom szerint, a józan belátás:)) Így utólag talán jobb is volt így, mert szombaton délután egész végig esett az ónos eső és Pestről tartva hazafelé kb. 30-as átlagtempót tudtam teljesíteni:)) És ezt ilyen értékes rakománnyal, mint a Mariann, végképp nem kockáztattam volna meg:))

De ha már gondolatban rákészültem a HTMV-re, meg előtte két nap nem futottam, úgy döntöttem mégiscsak kellene mozogni valamit. Így aztán a hajnali nagybevásárlás után a Margitsziget mellett döntöttem. A külső kört még sosem próbáltam, kíváncsi voltam, hogy milyen. Jelenleg nem ajánlom senkinek, mert a budai oldalon tiszta jég volt az egész, csak kimért sétára alkalmas. Maradtam a belső körnél, bevállalva, hogy körönként kétszer találkozom a busszal és legalább 10 autóssal, akiknek van behajtási engedélyük. A végére 20,3 km-t hoztam össze, ami messze van a 32-től, de így is teljesen átfagytam. Zuhanyzás után egy órával jutottam el arra a szintre, hogy már nem dideregtem.

A mai nap egészen más volt. Én nem tudom, hogy reggel mi volt errefelé a levegőben, de valahogyan elkapott valami tavaszi jókedvféle. Igaz, az utak hóbordásak, sőt, jégbordásak voltak mindenütt a szombati - vasárnapi ónos esőtől és jégesőtől, de futhatóak. Valamiért abszolút nem csúsznak, csak roppant kemények és úton-útfélen betöredeznek a cipőm alatt. Ennek ellenére, reggel sütött a nap, mire hazaértem fél 8-ra már a madarak is csicseregtek. A város teljesen kihalt volt, csak a kompnál várakoztak páran, de mégis, mintha valami elindult volna a tavasz irányába.