Vagyis a félmaraton utáni első hét.

Vagyis az első igazi őszi hét errefelé. Bár akár télit is írhattam volna, mert minden hajnalban 0 ˚C körüli kinti hőmérséklet mellett indultam futni. Szerintem mire hazaértem sem sokat melegedhetett, mert a fekete kesztyűmön szépen lehetett tanulmányozni a frissen keletkezett deret. És a cipőmön keresztül is mindig átsüvített a szél, így a cipőszellőztetésel nem akadtak gondjaim:)) Valamint viszont nem értek: ha egyszerre ennyire hideg van, hogy sapkában, kesztyűben, két nadrágban kell futnom, hogy ne merevedjenek el teljesen az izmok a combomban, akkor miért van felül meg állandóan melegem. Már nem is veszek fel csak egy trikót, meg egy hosszúújjú pólót, mégis állandóan túlfűtöm magam felsőtestre. Nem tudom milyen szenvedély hevít arrafelé, és abból meg miért nem jut deréktól lefelé:)) Mindegy, alkalmazkodom az adottságokhoz, a széldzseki meg várakozik még egy kicsit.

A félmaraton utáni vasárnap pihentem. Bár, eredetileg nem ez volt a szándékom, mert mindenféle edzéstervben azt olvastam, hogy a verseny utáni napon még nyugodtan lehet egyet futni, már csak levezetésképpen is. De a férjem most határozottabban lépett fel ellenem, és azt mondta, hogy „csak a testén keresztül” próbálhatok meg átjutni a kertkapu felé vezető csapáson:)) Szerintem csak szeretett volna egyet végre nyugodtan aludni, mert biztosan attól félt,.hogy idejekorán felkeltem majd a készülődéssel:)) Pedig!:))

Hétfőn aztán visszaállt a heti menetrend. Legalábbis egy időre. Reggeli, nem túl nagy lelkesedéssel induló futások a rövid, 5,8 km-es körömön, váltakozó időkkel. De legalább nem romlottak az időeredményeim, már ennek is örültem. Sőt, szerdán egyéni csúcsot is állítottam fel ebben a kategóriában. Férjem aznap reggel utazott el 5 napra Ausztriába, neki lett ez búcsúajándékom:)) Érdekes, ő kevésbé örömködött rajta mint én:)) Délután már apámat traktáltam a futótémákkal, mert ő jött vidékről segíteni nekem a teendők ellátásában. Némi előnye a dolognak, hogy nem kell az ő munkarendjéhez alkalmazkodni (mert nyugdíjas már pár hónapja) a reggeli futásokkal, így minden nap megvárhattam, míg teljesen kivilágosodik, és csak akkor indultam el edzeni. Ma reggel is már majdnem 8 óra volt, mire nekiiramodtam, pedig ez nem volt jellemző az utóbbi fél évben!:)) De legalább sikerült teljesen felébrednem addigra és némi kedvet is csináltam magamnak a mozgáshoz. Télen úgy tűnik mások is tovább maradnak ágyban, mert abban a közel 1 és negyed órában, amit kint töltöttem, összesen egy kósza futóval találkoztam, vele is csak az utolsó két km-en. Még a horgászok is éppenhogy elkezdték kipakolgatni a felszerelésüket. Mire hazaértem már a nap is elkezdett sütni és még jobban kedvre derített, hogy a 14,05 km-es jachtkikötős körömön több perccel megjavítottam korábbi időeredményeimet.

Holnapra-holnaputánra családi futást tervezek, mert gyarapszik a segítők tábora a hosszú hétvége miatt és vasárnap végre a férjem is megérkezik. És most nem engedek neki abban, hogy kihagyjuk az alkalmat arra, hogy végre mi kettesben is futhassunk egyet:))