Még az év végén elkezdtem gondolkozni, hogy a tavalyi helyezésért járó BSZM-es ingyenes nevezést melyik távra váltsam be. Aztán maradtam megint csak a 2 napos verziónál, hátha megint kijön a lépés. A hivatalos szállásokat átvariálták, drágábbak is lettek, már a buszért is fizetni kell, így idén privát szállás lett Badacsonyban és Füreden.

Sok cuccot nem akartam vinni, a cipekedés miatt. Péntek reggel gyors összepakolás, aztán délelőtt indulás a vonathoz. Persze sorba jutott eszembe, hogy mit felejtettem el. Borotválkozni, naptejet vinni, Füreden nagyon hideg volt a kő, jó lett volna papucs...... Szerencsére az igazán fontos dolgok nálam voltak. Badacsonyba leérve megkerestem a szállást, sétáltam egy jót, kaja és pihenés.

Szombaton kiélveztem a pályaszállás előnyét, talán 200 méterre voltam a versenyközponttól. A 25 kilis ponthoz előreküldtem egy kis tápszert, a zsebemben egy pivi gél és egy zselé, minden más a frissitőasztalról. Attila az utolsó közös edzésen még ellátott tanácsokkal. Mondjuk bennem még erősen élt az , hogy csináltam tavaly. A rajtlistát elnézve tisztában voltam vele, hogy a dobogós helyezésre nincs sok esély, de egy jó idő eredmény motivált, főleg a fehérvári betli után. 10 után pár perccel inditottak. Visszafogtam a lovakat, de így is 4:50-5 perces körüli tempóban kezdtem, aztán 10 kili körül már kellően bemelegedtek a lábaim, és már jólesőn ment a tempó. Hamarosan utolérem az első maratonját futó Bécit és Nyuszit a kísérőjét.  Az első hosszú emelkedő egy kicsit megfogott, félmaratonnál egy gyors számolás, az egyéni csúcsnak még a megközelitése is esélytelen. A pontokon nem sokat vacakoltam, egy-két pohár innivaló esetleg egy falat banán aztán futás tovább. A második hosszú emelkedő nagy pofon lett. Tavaly 5 percesekben mentem fel, most 6 percesekben. Elkönyveltem, hogy megöregedtem, már nem mennek úgy a tempók ahogy régen. Aszófőnél kólázok, nem iszok utána vizet, hamarosan szinte összeragad a szám. Annyira nem tudatosult bennem, hogy 15-20 fokkal most melegebb van. Nehéz volt elfogadni, hogy ami alatt tavaly már bent voltam, most még Füred határa előtt futottam. Onnan már csak nyugisan, már nem láttam értelmét szétszaggatni magam egy-két percért. Már az is belefért, hogy még a cél elött félreállok egy fa mögé, jól el is szédültem. Kellemes meglepetés volt, hogy a Tagore sétányon a sétálok nem szédelgtek be a futók elé. A célbaérkezés után Zolival leültünk a pálya mellé szurkolni és vártuk a nap Hőseit. Utána még egy kis társasági élet. Aztán a hegyoldalban megkerestem a szállásomat, a GPS persze, kicsit hosszabitott az utvonalon.  Attilát felhivom, hogy beszámoljak. Megnyugtatott, hogy azért nem ment úgy mert 24 órára készülünk és nem maratonra. Megkaptam, hogy vasárnap legalább 25 km-ig kényelmesen és csak utána gyorsithatok. Egy hosszú forró zuhany és egy bőséges vacsora a parton kifejezetten jólesett. Viszont ritka pocsékul aludtam.

Vasárnap korán ébresztő, gyors összepakolás pár falat reggeli aztán irány a part. A két váltó pontra előre küldök egyéni frissitőt, 2 kis gél a zsebbe, minden más a pontokon. Az órámat késve kapcsoltam be, csak vagy 10 perccel az indulás után találta meg a jelet.  A rajt után szép nyugisan elindulok, lehet bámoszkodni, nem hajt a tatár, ezt a napot már csak szimplán edzésnek tekintem. Almádit elhagyva érzem, hogy mintha kezdene felmaródni a combom. Nem értem, mert alaposan bekentem. Félreállok, már úgy is kellett volna. Szétszakadt a nadrágom. Emlegetem a Decát, hogy hogy lehet ilyen hulladékot gyártani, a a régiek még bírják, de ebből már a második megy szét. Ajanó párja ott van a közelben, kérek tőle egy kis vazelint, mert az enyém már valószinüleg Siófokon van. Fűzfő és Kenese között kezdek éhes lenni, várom már a pontot, hogy egy kis enegiát bevigyek. Persze nem viszem túlzásba, 2 falat müzli, egy szál ropi és futás tovább. 25 kilinél megnézem időben hogy állok, 2:20. Gondolom is magamban, Attila most biztosan elégedett lenne. A tűz kezd fellobogni, ritmusváltás szép szolidan, aztán a 30 kilis tábla után már jólesőben robogtam. Már vártam az akarattyai pontot, utána meg a hegyet. Hatalmas volt a pofáraesés mert most nem szokás szerint lent volt a pont, hanem fent. Káromkodtam rendesen. Fent betolom a kipróbálásra szánt nutrendes energiagélt. Borzalmas volt, felkavarodott a gyomrom tőle. Amire elértem a Club Aligát totál rosszul voltam. Görcsölt a gyomrom, annak is örültem egyenesen tudok menni, nem hogy futni. Rövidesen a hasam is befeszül görcsöl. Az út mellett jobbnál jobb bokrok, jó lenne ha felül vagy alul távozna. De nem, csak kínoz, ismerősök és ismeretlenek kérdezik, hogy tudnak-e segiteni. A ponton szénsavasat iszok, hátha...., de nem.  Amire leértem Világosról a hosszú egyenesre helyreálltak a dolgok. Még van bő 6 kili. Na futás. 7 percesek, 6:30, 6, lassan kezdem visszaelőzgetni azokat akik elmentek mellettem, 5:30, 5:20 nem esik még túl jól, de a lábaimban az erő továbbra is megvan és már az egyéb részeim se hátráltatnak. Jó érzés a korábbi haldoklás után újra úgy futni ahogy kell. Kikanyarodok a partra, a füves részt annyira nem szeretem, de már látszik a célkapu. Még egy kevés és végre bent vagyok. Az idő nagyon gyenge lett, de keményen megdolgoztam érte. Nem lett ugyan meg amiért lementem, de edzettem egy jót, kibirtam a meleget, megoldottam kísérő nélkül is a nehézségeket, kipróbálhattam milyen minimál frissitéssel futni..... Közben persze elgondolkoztam, hogy jó lenne ötödszörre is megcsinálni ezt a 4 napos versenyt, nem időre versenyként, hanem csak úgy a teljesités öröméért.