Almádi 12 órás OB volt az idei év utolsó célversenye. A nyár második fele elég aktív lett, kicsit összejöttek a dolgok, és tekintélyes mennyiségü alvás és pihenés hiányt sikerült felhalmozni. Ami persze a teljesitményen erősen visszaköszönt. Az év elejei gyorsaságom már csak az emlékeimben létezett, szerencsére a hosszú lassúak még mentek. Hiába pihentem az utolsó két hétben amennyit csak lehetett, az már kevésnek bizonyult. Velencén se ment maradéktalanul az edzés végrehajtása. A verseny elötti pár futásnál is éreztem fáradtak a lábaim. Kitűztem 110 kilit, 60 az első felében, a második 6 órára meg 50-et.

Pénteken a tervezetthez képest jóval később sikerült leérni, viszont minden elözetes megbeszélés nélkül sikerült egy közös vacsorát összehozni. Jókat beszélgettünk, ment a poénkodás. Utána Zsótival visszamentünk Füzfőre.

Szombaton hajnali kelés, készülödés aztán irány Almádi. Rajtszámátvétel, a frissitők lerakása után szinte egyből eljött a rajt ideje. Se stoppert, se GPS-t nem inditottam, most nem  fenyegetett az a veszély, hogy túl erősen kezdek be. Palántával és Szilveszterrel beszélgetve kezdve kezdtem meg a körözést. Néhány karika után Csákány Kriszti is hozzánk csapodott. Egy röpke óra után jött a meglepetés. Elfáradtam és már holtpont van. Lassan elléptem a csapattól, hagytam hogy vigyenek a lábaim. Az eső idönként eleredt, a hűtést biztositotta. Kicsit befordultam, vártam, hogy mikor jön a fal és az igazi megrogyás. Körözgettem, óránként megkaptam Zsuzsitól a paskolást. Attila látta, hogy nem úgy mozgok mintha frissen és erőtől duzzadva versenyeznék. Aztán meglett az első maraton. Rövidesen megálltam polót cserélni, mert a rajtam lévő vizes csúnyán kidörzsölt. Közben megbeszéltük, hogy a verseny után 2 hét pihenőm jön. Elkértem az MP3-ast, az órámat elinditva folytattam a körözést.A mért tempóval teljesen elégedett voltam, főleg úgy, hogy fáradtan pakolásztam a lábaimat. A félidöhöz közeledve vártam, hogy legyen a frissitő ponton leves meg egy pohár sör. A felénél kb. 63 kilinél tartottam. Leves nem volt, csak valami virsliszerü képzödmény. Zsótinak szoltam, hogy egy pohár sört kérjen ki a büfé soron. Rábeszélt, hogy arra a 2 percre amíg megiszom üljek le. Folytatodott a körözés, néhány karika után az iram szép lassan olyan jótifutisra csökkent. Nem zavart, számitottam rá. Kellemes meglepetés volt, hogy még mindig különösebb probléma nélkül versenyben vagyok. Aztán jött az első gond, sikerült eléhezni, persze a pálya legtávolabbi pontján, azt hittem soha nem érek be a versenyközponthoz. Egyből leültettek, rávetettem magam egy rántotthúsos szendvicsre. Hozzá kóla, kezdtem helyrebillenni. Attila nem hagyta, hogy sokáig büfézzek, gyorsan visszazavart a pályára. Újabb körök. Kétszer is reklamáltam, hogy hiába mentem át a chip szönyegen, a nevem nem láttam a tv-n. Már készültem az utolsó 3 órára amikor elkezdtek jönni a görcsök. A só és ásványianyag szintem rendben volt, az izmok voltak túl fáradtak. A tempó egy perccel lassabb lett, tettenetesen idegesitett, hogy az órám mutatta, hogy vánszorgok. Aztán lekapcsoltam a GPS-t és a stoppert, mivel még utána is sűrűn bámultam az órát, hirtelen felindulásból levettem és oda adtam Zsótinak, mondván nem az óra fut, hanem én. Jó ötlet volt, viszont onnantól kezdve fogalmam se volt róla mennyi van még hátra. Fejben ugyan nagyon erős voltam, de fizikálisan kezdtem szétesni, a görcsök miatt egyre szánalmasabb lett a mozgás, aztán eljött a pillanat, hogy kénytelen voltam gyalogolni, az legalább energikusabban ment. A lábaim kaptak egy kis időt, hogy az utolsó körökre valamennyire összeszedjék magukat. A végén az utolsó körre szokás szerint a tavalyi jótifutis zászlóval vágtam neki.

Lefújás után jöttek a fotózkodások, gratulációk, majd az eredményhirdetés. Nagy meglepetés lett, hogy a verseny első harmadának a végén megszerzett kategória helyezésemet sikerült megőrizni. Az meg külön öröm volt, hogy a Márton Team minden tagja dobogós lett. Jó kis csapat tagja vagyok. Egy tüske azért megmaradt bennem, mert hiába lett PB, a terv nem lett meg. Jövőre valamelyik 12 óráson visszavágok.

Eljött ez a nap is, edzés után megkezdem a jól megérdemelt futásmentes pihenőmet. Almádiban felraktam az ,,i-re,, a pontot. Igaz kicsit elmaszatolódott, mert már nagyon fáradtan ugrottam neki és csak azért sikerült végig csinálni, mert fejben erős voltam. A PB meglett, de a tervezett kilométermennyiség már nem.

Nagyon eredményes év van mögöttem, maraton felett minden egyéni csúcsomat hivatalosan és nem hivatalosan megdöntöttem, némelyiket többször is. Télen a YT-n 50 kilin, márciusban a Félszuper Balcsin abszolútban dobogós helyezés, Fehérváron 6 órán PB, áprilisban 24 órán PB, korosztályos dobogó. Június, Ultrabalaton egyéni teljesités, közben új 24 órás PB. Augusztus, Suhanjon 6 órás PB. Szeptemberben pedig 12 órás PB, korosztályos dobogóval. Ezenkivül volt még néhány edzőverseny, jótifuti, sparthatlon edzőtábor, a triatlon világába is beköszöntem két féltávú versennyel és egy páros IM váltóval.

Van egy uszoda bérletem meg két bringám, nehogy ellustuljak a végén. De most inkább pihenni akarok, beteg anyukámmal lenni, a lakás is úgy néz ki mintha atomtámadás érte volna, meg csajozni, bulizni, barátokkal ünnepelni.

A téli alapozástól meg elkezdem a felkészülést a jövő évre, mert tervek és álmok vannak bőven.

Balu, posztizoli, gratulálok a büdös sárga trikóhoz idén. Keményen megdolgoztatok érte.