Megújul az Edzésonline! Az új oldalakat és funkciókat elérheted ha ide kattintasz!

Már 44 549 783 km-t sportoltatok
Fuss mjoci fuss

Sárvári 24 órás OB

mjoci | 2013-05-28 21:11:53 | 25 hozzászólás

Az idei év első célversenye volt a Sárvári 24 órás OB. Mivel  már korábban is futottam pár karikát a vár körül. A korábbi  évektől viszont eltérően úgy indultam neki, hogy felkészültnek  éreztem magam. A pályaszállást még korán lefoglaltam. Pénteken  melóból korán lelépés aztán a csapatot összeszedtem és irány  Sárvár. Zsolt lefelé átvállalta a vezetést, hogy addig is pihenjek.   Pár óra kellett, hogy leérjünk. A szállást gyorsan elfoglaltuk  majd átmentünk rajtszámot átvenni és tésztapartizni. Hosszasan  nem lehetett társasági életet élni, mert muszáj volt pihenni, hosszú  nap elött voltunk.

Szombat reggel bevásárlás majd, reggeli, és a frissités összeállitása  volt a menetrend. Attilához levittem a dobozomat, még némi dumálgatás  aztán 10-kor elkezdödött a verseny. A kis csapatunk összeállt és  egy jó darabig együtt mentünk mint a hétvégi közös edzéseken.  Jó meleg volt, sürün kellett mosakodni, jeget is idönként kaptam,  hogy tudjak hűlni. Az első mélypont 50 kili után jött, nem is fizikális  volt, inkább a meleg ütött egyet. Zsoltot elküldtem fagyiért, mert  tudtam, hogy az hatékonyabb mint a mosakodás. A délután hátralévő  fellenditettem a fagyizó forgalmát. A biztonság kedvéért túlélő  üzemmódra váltottam, bár ezzel a 200 kilis álomnak, de nem szerettem  volna fejreállni, idő elött és kellett az energia az éjszakára.  Ahogy Attila kérte folyamatosan haladtam, csak a technikai szünetekre  álltam meg, meg párszor nyújtani. Kora este felszaladtam a szobába  gatyát cserélni, mert az izzadtság miatt már kényelmetlen kezdett  lenni. Zenét hallgatva köröztem, hol gyorsabban hol lasasabban atól  függ, hogy éppen hogy esett a mozgás. Az első komoly gödör félidő  elött jött. 2 kör gyaloglás után a következőben már a versenyt  befejező 12 órásonak gratuláltam. Jött is a lecseszés, hogy futni  is kellene már. Még pár küzdöttem egy keveset, aztán célba vettem  a szobát, wc-re is kellett mennem, meg Attila egy ideje már mondogatta,  hogy öltözzek fel. Pár percet teljesen feleslegesen üldögéltem,  rájöttem, hogy ez csak a szervezetem trükkje volt, hogy pihenjek  egy keveset. Gyorsan lezuhanyoztam és átöltöztem. A bal talppárnámon  a bőrkeményedés alatt lett egy kisebb vízhólyag, mivel elég körülményes  lett volna kivágni, gyorsan leragasztottam, mondjuk nem sokat ért.  Határozottan jobb volt tisztán, tiszta ruhában folytatni a versenyt.  Hamarosan szólt Attila, hogy már csak én vagyok versenyben a kis  ultrás családunkból. Sünit utána én is próbáltam megyőzni a  folytatásról, sajnos sikertelenül. A pálya lassan elcsendesedett,  a 24 órások egy része is elvonult, hogy pihenjen. A futók rendületlenül  köröztek, a segitőik jól beöltöztek mert hűvős volt az éjszaka.  Fél 3 körül amikor kezdtem volna elpilledni kértem 3 koffein tablettát,  ami felért 8-10 kávéval. Attilától megkaptam: -Menjél fiam. Az  mp3-ast bekapcsoltam, aztán futás. Pár perc múlva éreztem, hogy  hatnak a bogyók. A ritmus kialakult, a Rozmannál kezdödö ,,emelkedőn,,  gyalogoltam, aztán futás. Unalomüzésből matekoztam, ha ebben a  tempóban megyek mennyi lehet a vége, ha gyorsabban vagy lassabban,  akkor mennyi lehet. Zenehallgatás közben is lehetett hallani, hogy  a madarak énekelnek, lassan elkezdett kivilágosodni. Hajnali 5 óra,  már csak 5 órát kell futni és vége. Az órám már rég lemerült,  így csak a képernyön látható köridőkből tudom, hogy hiába vagyok  folyamatosan mozgásban, a tempóm olyan mint egy csigának. Már reggel  van, hihetetlennek tünik, rendületlenül körözök. Aztán kapok  egy kis pihenőt, amíg a levesemet eszem, addig ülhetek. Utána ki  a székből és folytatás. Az egész pálya újra megtelik élettel.  Egyre melegebb van, jó lenne átöltözni, de nem akarok miatta megállni,  így menetközben csak a hosszú felsőmet cserélem le pólóra. Már  azt próbálom kitalálni, hogy mikor jön el az a pillanat amikor megindulok  egy utolsó rohamra. Attila megoldotta ezt a kérdést. Még egy szűk  másfél óra volt hátra, amikor látom, hogy futócuccban ott áll  a pálya szélén. Mire leesett volna, hogy mit is akar, már ott futott  mellettem. Azt hittem belepusztulok. Meg is kapta tőlem, hogy meg akar  ölni. Bármibe lemertem volna fogadni, hogy 6 perceseken belülieket  futtat velem. Utólag a köridőket megnézve, a tempófutás közelitett  a 7 percesekhez. Aztán szóltak neki, hogy nem kísérhet. Még 20  perc. Így újra egyedül nagyon szenvedtem. Úgy számoltam, hogy 3  kör még talán belefér. Az utolsó körbe sapka csere, és a jótifutis  zászló a kézben. Az egyik szemem az órát leste, hogy még még  hány percem van. Izgultam, hogy nem tudom befejezni a kört. A célegyenesben  még egy ,,sprint,, aztán a célkapun áthaladva meghallom a szirénát.  Megállok és ráborulok, a korlátra. Odajönnek, és megkérdezik,  hogy kell-e valami. Mondom, hogy valaki toljon alám egy széket. Kicsit  arrébb kisérnek és belerogyok egy horgásszékbe. Kezembe nyomnak  egy áványvizes palackot, amivel sikerül ivás helyett pofán önteni  magam. Nem is volt baj, mert a jobb szememből potyogtak a könnyek,  de így már nem volt feltünö. Lihegek, lassan helyre kerül a világ.  Kiderül, hogy a sziréna akkor szólalt meg amikor már csak pár méterre  voltam a célkaputól.  Pár perc múlva átülök privát frissitőpontunkhoz.  Némi beszélgetés után irány a szállás. Zsoltot megkérem, hogy  szedje össze a cuccaimat. Felvonszolom magam a szobába, lerogyok az  ágyra és azon gondolkozok, hogy mit csináljak. Fürödjek, aludjak,  vagy pakoljak? Az alvás mellett döntök, szólok, hogy ébresszenek  fel 20 perc múlva. Elnyúlok, még szinte le se ért a fejem már alszok,  de negyed óra múlva már ébren vagyok, még bennem van, hogy menni  kell. Lefürdök, összecuccolok aztán irány az eredményhirdetés.  Ott már rutinosan elfekszek a fübe, meleg van és tudom, hogy a padon  ülve ilyenkor könnyen rosszul leszek  és kifekszek. A legnagyobb  meglepetésre a kategóriámat megnyertem és abszolútban a 10. lettem  173 kilivel. Szerencsére nem videózták, ahogy felmásztam a dobogóra.  :) Utána beültünk még enni valamit majd irány haza. A hazaút felében  aludtam. Otthon aztán felcuccolás. Zsolttal megittunk egy-egy sört.  Még benéztem a netre, hogy mi történt a hétvégén, ettem még  pár falatot, aztán majdnem 12 órát úgy aludtam mint akit fejbevágtak.

futunk

futok

gyógyegér

másnap reggel

Attilával

utolsó kör

vége

dobogón

boldogság

2017-03 hó (1 bejegyzés)
2016-11 hó (1 bejegyzés)
2016-06 hó (1 bejegyzés)
2016-05 hó (1 bejegyzés)
2015-03 hó (1 bejegyzés)
2014-10 hó (1 bejegyzés)
2014-09 hó (1 bejegyzés)
2014-06 hó (1 bejegyzés)
2014-03 hó (1 bejegyzés)
2013-11 hó (1 bejegyzés)
2013-10 hó (1 bejegyzés)
2013-09 hó (2 bejegyzés)
2013-07 hó (1 bejegyzés)
2013-06 hó (1 bejegyzés)
2013-05 hó (1 bejegyzés)
2013-04 hó (1 bejegyzés)
2013-03 hó (3 bejegyzés)
2013-01 hó (2 bejegyzés)
2012-11 hó (1 bejegyzés)
2012-09 hó (1 bejegyzés)
2012-02 hó (1 bejegyzés)
2011-09 hó (1 bejegyzés)
2011-06 hó (2 bejegyzés)
2011-04 hó (1 bejegyzés)
2011-01 hó (1 bejegyzés)
2010-12 hó (1 bejegyzés)
2010-08 hó (2 bejegyzés)
2010-07 hó (2 bejegyzés)
2010-06 hó (8 bejegyzés)
2010-05 hó (2 bejegyzés)
2010-04 hó (1 bejegyzés)
2010-03 hó (3 bejegyzés)
2010-02 hó (1 bejegyzés)
2010-01 hó (3 bejegyzés)
2009-11 hó (3 bejegyzés)
2009-10 hó (1 bejegyzés)
2009-09 hó (1 bejegyzés)
2009-08 hó (3 bejegyzés)
2009-07 hó (1 bejegyzés)
2009-06 hó (1 bejegyzés)
2009-05 hó (3 bejegyzés)
2009-04 hó (3 bejegyzés)
2009-03 hó (13 bejegyzés)
2009-02 hó (3 bejegyzés)
2009-01 hó (3 bejegyzés)
2008-12 hó (3 bejegyzés)
2008-11 hó (3 bejegyzés)
2008-10 hó (4 bejegyzés)
2008-09 hó (8 bejegyzés)
2008-08 hó (5 bejegyzés)
2008-07 hó (10 bejegyzés)
2008-06 hó (10 bejegyzés)
2008-05 hó (8 bejegyzés)
2008-04 hó (9 bejegyzés)
2008-03 hó (2 bejegyzés)
2008-02 hó (1 bejegyzés)
2008-01 hó (2 bejegyzés)
2007-12 hó (3 bejegyzés)