Elöször is szeretném megköszönni azt a rengeteg biztatást amit kaptam a verseny elött és alatt különbözö formákban. Külön köszönet Zakkának, hogy kocsival ott volt végig, hogy segitsen. A legnagyobb köszönet pedig Ágit illeti, hogy ott volt és elkisért, odafigyelt, segitett és ezáltal részese lett életem legjobb 24 órás futásának.
Péntek délután az EO-s csapattal leutaztunk Tihanyba. Elöször a versenyközpontba mentünk, majd elfoglaltuk a szállást az Apátság lábánál. Utána még egy kis társasági élet. Jó lett volna még bulizni a váltó csapattal, de muszáj volt idöben lefeküdni, hajnalban kelni kellett. Annak ellenére, hogy az elmúlt napokban rengeteget aludtam, nem esett jól a korai ébresztö. A fontosabb dolgok a bringáskosárba, a többi cucc Zakka kocsijába. Egy gyors reggeli után indulni kellett a rajthoz. Beszélgetve a maradék idö gyorsan eltelt és reggel 6-kor elindultunk. Ági jóval az elsö frissitő pont után került elö, amikorra ritkult a tömeg, de folyamatosan mellettem csak jóval késöbb tudott jönni. Az elsö 30 kili nem esett túl jól az elmúlt hetek rápihenésének hála, be is álltak rendesen. Bár borúsabb, hüvös idöt jósoltak, napos meleg lett helyette. A frissitést, hütést is ehhez igazitottuk. Elökerült a naptej is, ami nagyon jól jött mert még így megúsztam leégés nélkül, bár elég jó szinem lett. Nemesgulács után már egy maratonnal a lábamban már javult a helyzet, bár még Szigligetnél Mambáék megjegyezték, hogy nagyon trappolok. A futást már nagyon élveztem, jó volt már a Balaton parton lenni. Az elsö nagy cél Keszthely volt. Úgy számoltam, hogy 8-8.5 órás bruttó idövel érkezünk meg. A Gyenesdiási pont után után rákapcsoltam, mert szerettem volna egy tányér leves mellett megpihenni, illetve a büdös polómat lecserélni. Ritka nagy pofáraesés lett a dologból, mert a pont nem a szokásos helyen volt hanem majdnem két kilivel arrébb. A leves nagyon jól esett, a poló cserére még egy kicsit várnom kellett mert Zakka a következö ponton várt. Lassan átértünk a déli partra. Balatonberénynél jött az elsö gödör, azt hittem soha nem érem el a pontot. Ott bezuhantam a székbe és dinnyét eszegetve pihentem. Az elindulás nem esett túl jól, de aztán Ágitól kértem fagyit, egyböl jobb lett a kedvem. Máriafürdönél találkoztunk a Gepárdokkal, a pontnál leves és tészta, egyböl volt energia a mozgáshoz. Boglárt a tervezettnél valamivel késöbb értük el. Akkor még biztos voltam benne, hogy meg lesz a karika, úgy számoltam, hogy Tihanyig elég egy 6km/h-s tempó. Némi pihenö, kaja, találkozás az EO-s csapattal. Lellén a bulizok között kellett elhaladni. A pont után gatya csere, mert az izzadságtól nedves és sós nadrágom betétje elkezdett csúnyán kidörzsölni. Aztán hamarosan jött a második gödör. Szédelegtem, eléggé rosszul éreztem magam, de aztán csak sikerült kimászni belöle. Ági javaslatára elkezdtem zenét hallgatni, énekeltem is hozzá, persze csak halkan, ne stresszeljem túlságosan. Földváron egy leves erejéig pihenö, aztán futás. Olyan hajnali 2 körül jött a koffein tabletta, hogy napfelkeltéig kihúzzuk. Siófokot elérve jött a harmadik és egyben az utolsó gödör. Az erő elfogyott, még egy nagyon hosszú séta után is csak nagyon lassú szenvedös futás ment. Még meg lett próbálva az 5-6 perc futás 1 perc séta kombináció, de Világoshoz közeledve már pár percenként meg kellett állnom megöntözni a növényzetet. A fejemben ott volt még a menni kell parancs, de a testem már nem akart engedelmeskedni. Az emelkedön alig birtam felmászni. Fent még megkérdeztem Ágitól, hogy szintidön kivül is végig kisérne-e. Gyorsan meggyözött, hogy felejtsem el, a futó tempóm akkor már csak 5-6 km/h körül mozgott. A pont elött beültem Zakka kocsijába, a bringás kosárból ki lett minden felesleges dolog pakolva, innentöl kezdve Ágit kisértük végig.
Akkor és utólag végig gondolva én nem találtam hibát, Ági is csak annyi tudott hozzáfüzni, hogy az elején a kisebb pontoknál túl sok idöt büféztem el. A nap és a meleg nem okozott gondot, a körültekintö frissitésnek hála, nem voltak has és gyomor gondjaim, sőt most elöször még a teljes 24 órát lenyomtam alvás nélkül, fejben erös voltam. Szerintem csak a szervezetemnek kell még tovább erösödnie, hogy birja az ilyen extrém terhelést. Most hiába tudok simán lefutni 100 kilit egyben, úgy tünik a 200 még kicsit sok.
Sokan kérdezték, hogy mik a tervek idén és jövöre. Almádiban az összel szeretnék egy nagyon jó 12 órát futni. Jelenleg semmi kedvem sincs jövöre újra egyéniben neki vágni. Ágival felvetödött az ötlet, hogy párosban, egymást bringával kisérve lenyomni a Tó kört. Nekem nagyon tetszik az ötlet, de a jövö nyár még messze van.