A tavalyi sikeres Tó kerülés után erre az évre már konkrétabb terveim voltak. 20 órán belüli célbaérkezés. Október végével megkezdtem a felkészülést. Kemény sorozatterhelések, hétvégi ultrák sürün szerepeltek a programban. Sajnos a Téli Mátrán egy szerencsétlen esés miatt megsérült az egyik térdizületem. 3 hét kényszerpihenö lett a vége. Ennyi kihagyás után elég durván kezdtem újra, mert nagyon közeledett a rajt ideje. Elhanyalgolható mennyiségü mozgás után bekezdtem egy 150 kilis héttel, annak is a végén a februári YT. Az 50 kilis futás vége elég szenvedös lett. Az utánna következö két hétben nem volt annyi idöm futni mint máskor, ezért rövidebb, de gyorsabb edzéseket nyomtam. A 100 kilik azért megvoltak. Elötte vasárnap még Vácon bevállaltam egy bő 30 kilis versenyt. Nagyon jól sikerült, jó volt önbizalomerösitönek. A maradék 3 napot szigorúan pihenéssel töltöttem. ,,Kicsi,, Évivel meg volt beszélve, hogy idén is együtt vágunk bele a Balcsikörbe. Csütörtök reggel leutazás, szállás elfoglalás, átöltözés, a Balaton megtekintése, Évi megkeresése volt a program. A rajt után dumálgatva, zenét hallgatva vágtunk neki a déli part végtelenbe nyúló egyhangú utcáinak. Elég jó tempóban haladtunk. A combfeszitöimen ugyan elég hamar éreztem, hogy a hétvégét még nem heverték ki, de ez nem zavart. A nap egyre melegebben sütött. A meleg miatt 35 kili után lassultunk és csendesedtünk. Már közel volt a maratoni távot jelzö tábla, amikor szóltam Évinek, hogy gond van, lassitanom kell. Aztán nagyon gyorsan a lassú kocogásból séta lett, a meleg teljesen fejbevágott, szédelgés, hányinger, stb. Közel fél óra lassú séta kellett hozzá, hogy újra futni tudjak. Egy szük perccel mentem jobbat mint tavaly. Pénteken a gyenge kezdés miatt eléggé motiválatlanul álltam neki a napi penzumnak. A folyamatos rajtoltatás miatt eléggé hátulról indultam. Bár Kicsi után kb 3-4 perccel indultam, úgy 15. kili magasságában utolértem a kiséretével együtt. Aztán a 20. kili körül éreztem a meleg megint kezd elintézni. Onnantól kezdve a gyengélkedö Vizfutárral szenvedtünk be a célba. Kb. 1 órával lett az idöm rosszabb. Az elözö két nap gyenge teljesitménye érzödött is a hangulatomon. Lesz ami lesz alapon egy kellemes tempóban nekivágtam. Egész jól ment egy darabig, de aztán szépen belassultam. Mire feltünt a 30 kilis tábla és mögötte a 2. váltóhely célkapuja csak vonszoltam magam. Szegény Ági komolyan aggódott értem, ahogy meglátott. A frissités után csak sétáltam, nem birtam futni. Közben hisztiztem, hogy elegem van az egészböl, nem csinálom tovább, feladom, stb. Teljes mélypont. Közben persze jól felidegesitettem magam. Egyszer csak feltünt, hogy nyoma sincs a meleg okozta rosszullétnek, csak egy csúnya holtpontba futottam bele. Aztán hátra néztem és olyan futok tüntek fel a távolból akik a mezöny végén szoktak lenni. Na ettöl úgy megijedtem, hogy elkezdtem újra futni. Sorba elöztem vissza azokat akik, akkor mentek el mellettem amíg sétáltam. Az elcsigázott maraton plusszosok kaptak egy gyors lelkivigaszt és azt a szük 10 kilit nagyon jó iramban letoltam. Bár megint vagy félórát rontottam, a befejezéstöl jobb lett a kedvem. Este egy szolid buli. A beállt combfeszitöimet is skerült helyrerakni. Eldöntöttem másnap nem érdekel semmi, örömfutok. Korán reggel kezdödött az utolsó szakasz. Az elsö 5 kili nem esett jól. Kicsivel egymást kergettük, futásnál mindig megelöztem, a frissitöknél meg visszaelözött. Aztán Kenesénél már nem láttam sehol. Sorban elöztem meg az egyénieket és a lassubb váltokat. Három napi szenvedés után könnyü lábakon, teljesen lazán futottam. Az emelkedök se nagyon tudtak megfogni. Világostól már nem mindig élveztem a kocogást, de nem lassitottam. Közben próbáltam megsaccolni a várható célidömet. Az utolsó frissitöpont után alig birtam elindulni. A partra kiérve a távolból már látszó célkapu húzott magához. Az erös szembeszél megakadályozta, hogy gyorsitsak, de még így is sikerült öt órán belül beérni. A jó befejezés kárpotolt a gyenge kezdésért és összességében azért az elözö évhez képestsikerült kb. félórát javitani. Jövöre visszavágok.

Még 50 óra és kezdödik az idei év négynapos Tó kerülö bulija.  Nagyon jó és sérülésmentes szórakozást kivánok az egyéni és a csapatban indulóknak.

Tegnap Bozót blogja teljesen felzaklatott.  Ecccerüen csorgott a nyálam a finom
süti láttán.  A nassolhatnékomat nem csillapitotta volna egy tábla csoki, 
így ma neki álltam a Joci féle black&white krémesnek. A receptje teljesen egyedi,
saját alkotás, ráadásul kétszer ugyanolyat nem csinálok, mindig egy
kicsit más, mindegyik teljesen egyedi. Mint mindig ez is isteni lett.