Úgy tünik futásilag gödörben vagyok. Jobban mondva kényelmes laza kocogásokhoz van kedvem,csak a versenyekkel van igazán problémám.Most a hétvégén céges sporthétvége lesz.Mára 3000m-es sikfutás, vasárnapra kb.6 kilis futás lenne.Fogalmam sincs,hogy egyáltalán elindulok-e valamelyiken is. Igazából egész napos semmittevést értékelnék,játék a gépen,alvás,filmnézés,olvasás jobban izgalomba hoz. A futó cuccot azért magammal viszem hátha használom.Ha meg nem akkor csak szurkolok.Sajnos a sérülés miatti kényszerpihenöm megtörte a tavasz óta tartó lendületemet.Erönlétileg hiába nincs komolyabb hiányosságom az öszi verseny szezonra,ha fejben abszolut nem vagyok ott.Persze az az egészben a legjobb,hogy a héten már elkezdtem tervezgetni a jövö évet,melyiken szeretnék indulni,mit engedhetek magamnak,stb.Ráadásul jövö vasárnap jön az ösz egyik kiemelt versenye a Nike,amire 1'40-en belüli PB a terv.Érdekes lesz.
És ami még bánt az edzötáborról sem irtam beszámolót,pedig nagyon jól éreztem magam, óriási élmény volt. Emlékeztetöül a sárga szilikon karkötö azóta is miden nap rajtam van.
Igazából ez a verseny nem nagyon volt betervezve.Eftomi hivta rá fel a figyelmemet,és mivel ez a hétvégém szabad volt leneveztem.Viszont hétvégére bizonytalanná vált az indulásom. Csütörtöki futásnál elkezdett a talpam fájni.Huzódás.Nem emlékszek semmi olyanra ami kiválthatta volna.Péntekre úgy se terveztem futást,bicajozás volt helyette.A szombati programomból az átmozgató futást töröltem,csak egy jó nagy úszás maradt.Vasárnap délelöttre nem éreztem,hogy gond lenne vele,mivel még némi tehelésre sem volt probléma,eldöntöttem futok és nem csak szurkolni megyek le.Eftomival és Zorynnal mentem le.Hamar ott voltunk,és ott gyorsan kiderült,hogykis létszámú családias hangulatu verseny lesz.Én személy szerint szeretem ezeket a kis vidéki versenyeket.
A rajt után a mezöny kilött.Az etióp srác az élen,mögötte szorosan Krisz.Az élboly mögött futottam 4'20-4'30-as kilikkel és még elözgettem is.Azután a 7.kili magasságában visszavettem az iramból,részben a meleg,részben a bal talpam elkezdett fájni.Féltáv (11.kili) után teljesen belassultam.5'30-5'50-es ezreket futottam/sántikáltam.Ráadásul az út tele volt kisértéssel.Az út melletti vendéglátóipari egységek-hideg sör,a bánya tavak-hüsités.Bár onnantól kezdve,hogy lassan haladtam,és a meleg már abszolút nem zavart,azért azt a kevés árnyékos részt értékeltem.A 15.kilitöl kezdve néhányan megelöztek.A 18.elött a mozgásomat látva egy sportárs meg is kérdezte minden rendben van-e.Felvettem a tempóját,de a frissitöpont elött begörcsölt a vádlim.Nem tudom a viz mellett milyen "izo"italt kináltak,de eddig futás közben még soha nem volt izomgörcsöm.Vagy két percet elvesztegettem banánoztam massziroztam,azután megindultam.És az volt az a pillanat amikor a szellem legyözi a testet sántikálos kocogás helyett,normális mozgással közel 5 perceseket tudtam futni.Söt a célegyenest bö kétszáz métert megsprinteltem,bár a nöi elsöt már nem tudtam utolérni,de azért az abszolútban egy helyet javitottam.
A célban megvártuk egymást,közben megbeszéltük a verseny minden mozzanatát.Azután estefelé közös fotó elkészitése után hazaindultunk.
A következtetéseket azért levontam:
1.Azzal,hogy ráterheltem a húzodásra,a hétvégére tervezett hosszú futásomat nagy valószinüséggel eltolhatom egy héttel.Meg mindenféle futást pedig már most hiányzik.Szeretek bicajozni,de az mégse futócipö.
2.A küzdöszellemem rendületlenül megvan,és akkor is tudok tovább menni,ha nagyon nem megy.Ez pedig jó dolog,büszke is vagyok rá.