Még valamikor tavaly biztosnak tűnt, hogy idén már 5. alkalommal vágok neki egyénibe a 4 napos tókerülésnek. Aztán borulni látszott minden. Bár sose volt célverseny, de a hangulata miatt sajnáltam volna kihagyni. Január elejére a 2 napos verzió vállalható lett, a teljes körre még sok volt a bizonytalanság, ezért csak a fél távra neveztem és intéztem a szállást. A múlt hónapban már nézegettem a korábbi eredményeket, és azok és a mostani formám alapján 5-6 hely körüli eredmény reálisnak tűnt, persze csak abban az esetben, ha nem neveznek nagyon villámlábú futók. A héten előtte ugyanúgy eljártam futkosni, csak rövidebbeket és némileg visszafogottabbakat, meg néhányszor az uszodába is letévedtem.

Péntekre kivettem egy szabadnapot. Reggel még elszaladtam úszni, aztán ebéd után levonatoztam Füredre. Hűvös volt, de szép napos. Leraktam a szálláson a cuccomat, aztán elmentem sétálni és próbáltam a fejemben rendet rakni, mert túl sok minden kavargott benne. Este a futásból beérkező barátokkal vacsora, majd némi sörözés. A tervezett nagy pihenésből nem lett semmi.

Szombaton reggeli, aztán be buszba és irány Badacsony. Hát nem volt az banánérlelő hőmérséklet. Azért bevállaltam, hogy rövidgatyában futok, felül meg egy vékony hosszú ujjú felső. A hűvös időre való tekintettel kesztyűt is vettem, mert a kezem nagyon könnyen lefagy. Folyamatos rajtoltatás volt, én pár perccel később indítottam a chipemet, mert az órám nehezen találta meg a műholdakat. A terv az volt, hogy, 4:45 körüli ezrekkel indítok, aztán 8-10 kili után elkezdek gyorsítani. Az órám óriási segítség volt, hogy a tempót ellenőrzés alatt tudjam tartani. Mivel már többször futottam ezen az útvonalon, nagyon jól tudtam, hogy nem könnyű a pálya, sok kanyar, hullámvasút és hosszú kemény emelkedő van benne. Folyamatosan előzgetve aztán felvettem a 4:30-35-ös utazó tempót. 20 kilinél a frissítőpontnál betoltam egy kis gélt. Kb. 27-nél a hosszú combos emelkedő végére igencsak lógott a nyelvem. A második váltópontnál egy falat banán kólával és már robogtam tovább. A Tihanyi félsziget egyre közeledett. A lendület még megvolt, de a huplikat már nem élveztem úgy, mint az elején. Aszófőnél, jöhetett még egy kis gél, a cél már nem volt túl messze. Rövidesen Pecsenyével pacsiztam, szembe robogott a mezőnnyel Edit elé. A futás már nem esett jól, észrevehetően lassultam. Fáradtam is és érződött, hogy nem vittem túlzásba a frissítést. Megfordult a fejembe, hogy ennek ellenére még megnyomom a végét, de aztán győzött a józan ész, másnap is futnom kell. A maratoni távot jelölő táblát kb. 3:15-nél értem el. Itt nagyon kijött a fejlődés, ősszel ezért az időért vért izzadtam, most egy nehéz szintes pályán ,,simán,, teljesítettem. Még 1400m volt a célig. Még pár perc és bent voltam a Tagore sétányon a célban. Egy keveset még beszélgettem, aztán visszagyalogoltam a szállásra, mert a vékony vizes cuccban nagyon fáztam. Úgy terveztem, hogy gyúrás, fürdés, alvás és kaja, a délutáni program. Gyorsan legyurattam a lábamat, mert még nem kellett várni. Utána aktív társasági életet éltem, mert jöttek a masszázsra a futós barátok és pihenés helyett inkább velük beszélgettem. A befutó csomag tartalmával próbáltam elkerülni az éhhalált. Közben azon agyaltam, hogy mi legyen a másnapi taktika. A leglogikusabbnak az tűnt, hogy egy óvatos 5-5:10-es kezdés után 10-15 kilivel 4:50-ben folytatom, bízva abban, hogy a lendület minél tovább lehetőleg a célig kitart. Vacsora után csak úgy kíváncsiságból megnéztem a napi eredménylistát, azon 9 perc hátránnyal a második helyen szerepeltem. Utánam pár perc különbségekkel még vagy négyen voltak. Míg szombaton egy jó eredményért, a saját örömömre és megelégedésemre futottam, másnap a dobogós helyezésért küzdhettem.

Vasárnap korai ébresztő után összecsomagoltam, majd lementem reggelizni. Hát nagyon gyenge volt kínálat, nem is laktam jól vele. A cuccom ment a buszba, én meg kisétáltam a rajthoz. Szeretem ugyan a hideget, a havat és a telet, de most nem értékeltem, hogy a bringaút, havas, jeges, csúszós volt. Szuflavéder civilben eljött szurkolni és fotózni. A rajt után Steib Petiék kilőttek, én magamban cifrákat káromkodtam, hogy csúszkálva baromi nehéz tempót menni. Egy félbalcsis rajtszámú futó előzött meg. Egy pillanatra elgondolkoztam, hogy menjek a saját iramomban, vagy álljak neki küzdeni. Aztán úgy döntöttem, hogy inkább küzdelemben bukjak el, mint az, hogy az legyen a végén az érzés, hogy nem tettem meg mindent a cél érdekében. Hol egymás mellett, hol egymás mögött robogtunk 4:40-50 körüli iramban. Az Almádi váltópont előtt már 4:30-as ezrek is becsúsztak. Akkor már minden idegszálamban éreztem ez elég kamikáze bekezdés, mert ez még frissen és pihenten is túl erős. A pont előtt betoltam egy kis gélt, aztán bent leöblítettem pár korty jégkásává dermedt kólával. Utána jött a kedvenc szakaszom, egy hosszú sunyi emelkedő. Ott leszakítottam az emberemet. Persze utána jött a para, ha egy kicsit lassítok, biztos visszaelőz. A lendület Füzfő és Kenese közötti erdős részen kezdett megtörni. A kenesei ponton alaposabb frissítés, majd egy kicsivel egy technikai szünet egy bokornál, sem lendített ki a gödörből. Ráadásul elég kemény hideg pofaszél tovább lassított. Ahogy közeledtem Akarattya felé a combos emelkedőn bele kellett sétálnom. Örültem, hogy be tudtam kocogni a váltópontig. Ott teljesen kész voltam. Kata gyors lelki elsősegélyben részesített, örök hálám neki érte, aztán indult, mert a váltótársa akkor ért be. Alapos büfézés után még a kezembe lévő enni-innivalóval elkezdtem az emelkedőt meggyalogolni. Pont akkor előzött meg néhány egyéni félbalatonos, a lehető legrosszabbkor, mert még semmi erő nem volt bennem. Aztán visszajött az ihlet, és újra futottam. Mire felértem, már teljesen jól voltam. A nagy igyekezetben egy kanyart benéztem, úgy kiabáltak rám, hogy rossz felé megyek. Akik megelőztek még látótávolságban voltak, de nagyon mentek. Előttem robogott egy piros sapkás kis izomgolyó. Őt próbáltam első körben elkapni. J Hihetetlen, hogy pár perccel korábban még annak is örültem, hogy egyenesen nézek, most meg olyan jólesően mozgok, mint a rajt után. Aliga előtt sikerült utolérnem, intettem, hogy jól vagyok, minden rendben. Világosnál a maraton kb.3:37 alatt értem el. Még bő 8 kili volt hátra. Lassan feltűnt a tábla: Siófok Üdülőövezet. Már nagyon szerettem volna beérni, mert jött az újabb gödör. Örültem, hogy be tudtam vánszorogni az utolsó frissítőpontra. Még egy gyors utántöltés, aztán jöhetett, a maradék 4 kili. Rövidesen már a parton futottam, nem szeretem ilyenkor a füves részt, de már nem érdekelt. A célkapu lassan közeledett. Még egy végső hajrá, és beértem. 50.7 kili 4:23 alatt. A körülmények miatt nem rossz, de nem voltam teljesen boldog, azt hittem, hogy lecsúsztam a dobogóról. Bent a szállodában rendbe szedtem magam, aztán beültem ebédelni. Beszélgettem egy kicsit Galoppal, aztán ő visszament dolgozni, de jött Vézsé, Edina, Toncso. Kaja, sztorizgatás, repült az idő. Kimentem a mellékhelyiségbe, visszafelé jövet ránéztem az eredménylistára, 3. lettem. J Az első 6 percet vert rám, a második 3 másodpercet. Pont időben értem az eredményhirdetésre. Jó érzés volt egy ultraversenyen a dobogóra állni. A bazi nagy kupa mellé meg jövőre ingyen indulhatok. Hatodszorra is ott a helyem.