Ma már nem nagyon törtem magam inkább csak lazitottam.Az uszodába is csak délre értem ki.Éppen áramszünet volt,a beléptetö igy a bérletemböl nem tudta levenni a mai alkalmat.Napozás,úszás majd megint napozás.És persze kajálás kis szünetekkel egész nap.Alaposan kiéheztem.
Amióta néhány hónapja megálmodtam,hogy a két hosszú hétvége között szabin leszek tudtam,hogy tartalmas hét lesz. Kemény edzéseket csináltam,kettös célból.Az egyik az volt,hogy felmérjem mire vagyok képes.Ilyen sokat ilyen kevés idö alatt még soha nem futottam le és relativ kevés pihenés után újra ment a futás.A másik az ,hogy a jövö hétvégén maratont nyomok.Bár eddig nem sokon voltam,valahogy egyik se jött igazán úgy össze ahogy szerettem volna.Nagyon remélem,hogy Siófokról már elégedetten jövök haza.
Öt nap alatt lefutottam 122.5 kilit,majdnem három maratonnyit.
Érdekes volt,hogy a második nap után az izomlázam eltünt,a késöbbi futások után legfeljebb fáradtságot éreztem. Voltak futások amik élvezetesek voltak,jól mentek,mig olyanok is amelyeket megszenvedtem.Az utolsót már nagyon megszenvedtem fáradt voltam a vizhólyagos lábujjamról lejött a ragtapasz,zavart a nyárfák pihéi,a szigeten legalább kétszer annyi busz közlekedett mint általában.Olyan jó volt félreállni egy-egy kúthoz inni legalább addig is pihenhettem.A második vagy a harmadik körben feltettem magamnak a nagy kérdést:
Tényleg megéri,hogy itt kinzom magam?
Ha nem szeretnék ennyire futni biztos nem csinálnám.Bár sok idöt és energiát elvisz,de cserébe nagyon sokat ad.Nem tudom, hogy fogom kibirni a következö hetet néhány átmozgatóval,már most futhatnékom van.Minden esetre megyek és tovább fosztogatom a hütöt és a kamrát.