Reggel felkelés után rá kellett ébrednem a szörnyü valóságra,izomlázam van.A munkahelyen nem törtem halálra magam.Aztán fogadóóra a suliban,majd öregdiák találkozó-még jó hogy közös a sulink.
Úgy terveztem futok egy szigetkört átmozgató tempoval.Indulás után elmerengtem arról,hogy jó ötlet volt-e poló rövidnadrágban elindulni.A szigetre kiérve az esö is elkezdett esni.Az elsö pár száz méter megtételével megfáradt izmaim beszüntették tiltakozásukat.Futás közben felidéztem a tegnapi verseny legszebb pillanatait elmerengtem, hogy eléggé felkészültem-e Debrecenre.Az esö közben jobban rákezdett,olyan áztatosra.Egyre jobban esett a mozgás,eldöntöttem egy kör után nem megyek haza.A szembeszél az arcomba fujta az esöcseppeket,a polóm elöröl rámtapadt.Kezdtem szétázni,de a legkisebb mértékben sem zavart,futottam a futás öröméért.Az órát nem kellett nézni,igy is tudtam elég erös tempóban haladok.A második kör végefelé elállt az esö,megszünt a varázs,én meg visszazökkentem a valóságba,eszembe jutott haza kellene menni holnap munka kelni kell.A villamoson megnéztek:egy lengén öltözött kissé szétázott fazon aki szemmel láthatóan jól érzi magát,úgy sem értették volna meg.
Otthon forró zuhany száraz ruha vacsora.