Szombat éjszaka  23 óra körül értem Siófokra.

Már a vonatról láttam a fejlámpás futókat,és valami furcsa , jó érzés kerített hatalmába , ami egész vasárnap estig,vagy még most is érezhető,hála nektek.

Balatonvilágosig terveztem,egy kis gyaloglós szúrkolást,de valami vitt tovább előre.

Közben mindenkit  biztattam, a frissítőpontokon, beszélgettem, néhol besegítettem, néha kicsit firkáltam az útra.

Be sajna  elázott a zsacskó krétám,nem zártam le jó az ásványvízem.és rá folyt.:( Igy vége lett e firálásnak.

Mendegéltem, a nap is felkelt, madarak csívitteltek,az eső is esett kicsit,majd nagyon,végül elfáradt.

Balatonakarattyán már kissé fájt a lábam,túra cipőt kellett volna húzni, nem futóst.  Kis pihenő után,baktattam tovább,

a futók is jövögettek,így nem unatkoztam.

Káptalanfürednél / 189.7 Km es frissítőponton végül azt mondtam végállomás nem megyek tovább egy centit sem, 46 kili volt a mögöttem,

kicsit elfáradtam. Ekkor néztem csak az órámra, több mint tízenegy órát baktattam .

A frissítő ponton tanyát vertem,közben szúrkoltam,segítettem is egy keveset az asztalnál.

Közben kicsit eszembe jutott a tavalyi futásom, jó érzés volt újra a Tó köröl , remélem  lesz még lehetőségem újra körbe érni.

Nagyon vártam a szívemnek nagyon kedves fútóit ,meg persze a többieket is.Jötek is vidáman,de gyorsan tovább is nemtek, / hál istennek.

NAGY GRATULA MINDENKINEK!!!!