Ez hihetetlen! Azt hittem, én soha nem fogok 7-es tempó alatt futni, erre tessék, egyszercsak hip-hop...  Nem is értem. Ellenőriznem kell a kajáimat, nem került-e bele valami doppingszer  

Nem véletlenül futok csak kétszer egy héten. Egyszerűen szükségem van 2-3 nap regenerálódásra két futás között, különben jönnek a nyűgök. Igazából most is kezdett már. Még közvetlenül futás előtt is kellemetlen érzéseim voltak a térdemben, ezért úgy indultam neki, hogy csak lazán, nyugodtan, legfeljebb sétálok, ha eldurvul a helyzet, aztán pihenek pár napot. Ehhez képest már az első km-től hihetetln számokat láttam az órámon. Annyira, hogy többször is ellenőriztem, hogy jól látok-e.  De jól ám! Minden km-nél abszolút csúcs volt és éreztem is, hogy nagyon jó az egész. A térdem egyáltalán nem fájt. Talán éppen azért, mert arra koncentráltam, hogy ne fájjon, ne görcsöljek, lazán, hosszúkat lépve, puhán fussak. Azt hiszem, máskor is így kell tennem...

Huhh! Annyira örülök! Még  végén nem egyszerűen csak10 km lesz a célom, hanem 7 alatti tempóval...

Nem lesz minden bejegyzésnek idegen szó a címe :)

De tegnap elfelejtettem kitérni egy fontos dologra. Arra, hogy bizony a mozgást is lehet élvezni. Még a keményebb részét is akár, bár olyankor azért inkább utána...

Tavasszal nagyon komolyan vettem magamat. Bár az eszemmel tudtam, hogy csak szépen, fokozatosan, lélekben mégis nagyon rágörcsöltem arra, hogy minél többet, minél gyorsabban. Meg is lett az eredménye. Néhány hét alatt a 8-as tempójú 4 km-ből 7.10-es 6 km lett. A másik eredmény pedig egy sérülés. Szerencsére nem volt nagyon komoly, de ahoz elegendő, hogy rájöjjek (ismét), hogy ez így nem fog menni. Igazából nem önsanyargatni akarok, versenyeken indulni, világcsúcsot elérni, hanem élvezni a mozgást! Így aztán 2-3 hétig, míg a sérülés rendbe nem jött, csak lassan kocogtam. Pontosabban arra koncentráltam, hogy minden egyes lépést élvezzek, testileg is lelkileg is teljesen laza és elengedett legyek. És ha meg kellett állnom, mert fájt, akkor sétáltam. Aztán nyaralni mentünk, ahol nem is futottam, csak bringáztam egy keveset és mikor itthon újra kezdtem, éreztem, hogy ez már valami más. Nem én akarom, hogy jobban menjen, hanem a testem. Én csak annyit teszek, hogy hagyom, hadd menjen, ha akar. Ha meg éppen nem akar, akkor nem kínzom. (Mármint akkor lassabban futok) 

Itt tartok most. Persze van cél is. Tavasszal csak el kéne indulni egy 10 km-es versenyen, amit jó lenne 7.30-as tempó alatt teljesíteni. Ennyi. Majd ha ez meg van és lesz kedvem, esetleg gondolok másra is. Addig is csak élvezem az életet :)

Hogy miért hedonista önsanyargató? Szerintem nem kell hozzá sok képzelőerő. Szeretem az élet nyújtotta örömöket. És ahogy a mondás tartja, az életben minden, ami élvezetes, az vagy hízlal, vagy erkölcstelen (esetleg rákot okoz kísérleti egerekben). Jelen blogban az erkölcseimmel nem foglalkoznék. Van egy másik, ahol az evésé a főszerep. Ide marad a súlyom, ill. ezzel összefüggésben az egészségem.

Ezzel pedig meg is érkeztünk az önsanyargatás részhez. Ha az ember szeret jókat enni, netán elmúlt negyven és ülőmunkát végez, akkor előbb-utóbb megkerülhetetlenné válik, hogy a súlyával és az egészségével foglalkozzon. Kinek hol jön el AZ a pont... Egy bizonyos határon túl mutat a mérlerg? Vagy túl sok helyen fáj már? Nehezére esik valami, amit régen oly könnyedén tett meg? Vagy mindezek együtt? Mindezek együtt.

Vissza akarom kapni a testemet. Nem feltétlenül a húszévest, ezt a hedonizmusom nem teszi lehetővé :) De azt a testet, ami nem fáj, működik és nem kell kidobni a fél ruhatáramat, azt igen.

Kétségtelen, hogy nem nulláról kezdem, A sport 10 éves korom óta az életem része, bár előfordultak azért nagyobb kihagyások. De aki egyszer már versenyszerűen sportolt, az többé már nem fog kétségbe esni egy kis izomláztól, légszomjtól.

Szóval nem nulláról, de azért messziről... Viszont nem most, hanem februárban, csak most találtam erre a felületre, ami szinte mindent megad, amire szükségem van. Látom magam előtt, mikor mennyit edzettem és hagytam ki, nyomon követhetem a fejlődésemet, a súlyom változását. 

Egyelőre a futáson van a hangsúly, nálam ez válik be leginkább a zsírégetés beindításához. Valamint a cukor fogyasztás minimalizálása és a vacsorák megritkítása. 

Kb minusz 6 kilónál járok stabilan (néha már a 7 is meg van), futásban 8 km 7.15-ös tempóval. Pár évig úsztam több-kevesebb rendszerességgel, de egy váll sérülés miatt abba kellett hagynom, most próbálkozom újra, nagyon-nagyon óvatosan. A biciklizés nem az én világom, de azért most felvettem ezt is a repertoárba. Hamarosan újra indul a salsa is és gondolkodom a zumbán. Ennyi idő persze a világon nincs sportolásra... Azért megpróbálom.